D. Kovács Róbert Antal: nem látom, hogy mi a kőbányai ellenzék víziója
2019.09.30. 16:28
Nagy Gábor: 2002 és 2010 között a balliberális oldal irányította Budapest tizedik kerületét. Sajnos Kőbánya az akkori kerületvezetés két ikonikus figurája, Andó Sándor és Kaszab Csaba botrányai miatt került be a sajtóba. Milyen állapotban vette át Kőbányát 2010-ben?
Kovács Róbert Antal: A kilencvenes évek végén, mikor az önkormányzatok megkapták a belterületi földek ellenértékét, akkor Kőbánya részvényeket kapott: a kerület nem szállt be az ún. Tocsik-ügybe, hanem pert indított, melynek legvégén a X. kerületi önkormányzat hatalmas vagyonhoz, körülbelül 50 milliárd forinthoz jutott, a jelentős ingatlanvagyonról nem is beszélve. Ezt megérezték a korábban a Magyar Szocialista Párthoz (MSZP) nem, vagy csak lazán kötődő szereplők, akik gyakorlatilag különböző módszerekkel (hamis tagokkal, munkavállalók beléptetésével) foglalták el a pártot, és nyugodtan mondhatjuk: egy maffiahálózat alakult ki az MSZP berkein belül itt, Kőbányán.
1998-tól kezdődően ez a kör megkezdte a kerület kifosztását. 2006-ra pedig gyakorlatilag a részvény- és ingatlanvagyon egész egyszerűen elolvadt. Ráadásul mindezt úgy sikerült elérni, hogy látható eredményt az akkori szocialista vezetés nem tudott felmutatni.
Nem újultak meg utak, iskolák, orvosi rendelők, volt viszont privatizáció gazdagon: csak 2005-ben 8 milliárd forint lebbent el Kőbányáról (ekkor adták el többek között a Mázsa teret, illetve a Hungexpót). Egy évvel később az akkor megválasztott szocialista polgármester már arra tett javaslatot, hogy az önkormányzat likvid hitelkeretét emeljük 2 milliárd forintról háromra, de – köszönhetően a kiegyenlítettebb képviselő-testületi összetételnek – a további eladósítás helyett a konszolidáció korszaka kezdődött el Kőbányán. Visszavágtuk a működési költségeket, megszüntettük a szocialista kifizetőhelyeket (volt, hogy a kerületben 15 bizottság működött 150 taggal).
Egyébként ma Zuglóban látunk hasonló példát: a normális, tisztességesen működő önkormányzatok 1-2 tanácsnokkal, vagy ahogy a feladat megkívánja, 2-3 bizottsággal el tudnak működni. Zuglóban most is 8 tanácsnok van, 8 bizottság, 4 alpolgármester és a holdudvar.
2010-ben a kőbányai önkormányzat egy konszolidált költségvetéssel tudott elindulni, 2018 októberében pedig már jelentős tartalékkal rendelkezett a kerület, évi 4-6 milliárd forintot tudunk felhalmozásra fordítani.
Nagy: A közelmúltban publikáltak egy felmérést, melyben Kőbánya kiválóan szerepelt. A cikk tulajdonképpen azt ecseteli, hogy a kerületben rengeteg fejlesztés történt, és hogy az önkormányzat hatékonyan tudta végrehajtani a programjait. Melyek azok a fejlesztések, amik hozzájárultak ehhez az eredményhez?
Kovács: A cikk talán akkor úgy fogalmazott, hogy „Kőbánya a legdinamikusabban fejlődő kerület” – erre mi nagyon büszkék voltunk, jóleső érzés volt ezt olvasni. Az egyik leglátványosabb (állami) beruházás az Operaház műhelyházának megépítése volt az ún. Eiffel-csarnok felújításával, mellette már zajlik az új Közlekedési Múzeum tervezése, ezt a szomszédos Diesel-csarnok felhasználásával adhatják majd át. Kőbányán épül egy új járóbeteg szakrendelő, az új „Egészségházat” 2020-ra már át is adhatják. A közeljövőben lesz egy alapkőletétel is: a Hungexpo területén fog épülni egy új kongresszusi központ. Illetve elkészültek már a Népliget fejlesztésének tervei is.
Az állami beruházások mellett fontos megemlíteni a főváros fejlesztéseit is: a kerületben soha annyi út nem újult meg, mint 2010 és 2019 között (lásd többek között: Kőrösi Csoma Sándor út, Sírkert utca, Sibrik felüljáró, Gergely utca, Újhegyi út, Kápolna utca). Bár a politikai ellenfeleink meg szokták jegyezni, hogy Kőbányán semmi sem történt, de szívesen szembenézek bárkivel, terítsük ki a lapokat, nézzük meg, mi épült a megelőző ciklusokban – ráadásul úgy, hogy 1990 és 2006 között Somlyódy Csaba, a balliberálisok polgármesterjelöltje a fővárosnak egy nagyon komoly vezetője volt: tulajdonosi testületekben, bizottságokban volt meghatározó politikus, nem mellesleg az MSZP budapesti alelnöki szerepét is betöltötte, a kerületben mégsem történtek beruházások.
És hadd említsem meg még a kerületi, illetve a magánberuházásokat is. Az önkormányzat megkezdte az orvosi alapellátás rendelőinek felújítását, néggyel már végeztünk, egy már tervezési stádiumban van. Kőbányán iskolák újultak meg, bölcsődék, óvodák, tornacsarnokok épültek, de ne hagyjuk ki a felsorolásból a parkok, közterületek rendbetételét se, melyeknek köszönhetően teljesen megújult Kőbánya képe. És természetesen érdemes kitérni a Bosch, a Ceva-Phylaxia, a Xellia vagy a Continental fejlesztéseire is, valamint a K+F erősítésére, amire nagy hangsúlyt fektet a Kőbányán székelő Richter és az Egis is.
Nagy: Ha Ön újrázik október 13-án, milyen fejlesztésekre számíthatnak a kőbányaiak?
Kovács: Most is készítettünk egy programfüzetet: minden választás előtt tudatosan készülünk a következő ciklusra a képviselőtársaimmal, nem csak a fejlesztések programját gondoljuk végig, hiszen a beruházásokon túl nagyon sok mindenre kell gondolni:
egészségmegőrzésre, egészségtudatosságra, fenntartható fejlődésre, a környezet állapotára, a szociális támogató rendszerre, a bérlakások helyzetére, és azokra a beruházásokra, melyek akár az intézmények világában, akár a közterületeken meghatározók lehetnek.
Ezek közül szeretném kiemelni, hogy elindul egy új óvodaépítés, a Mocorgó Óvodát fogjuk átépíteni. Ugyanitt a Szervátiusz Jenő Általános Iskola fog kapni egy emeletráépítést, illetve folytatni fogjuk a Keresztury Dezső Általános Iskola korszerűsítését is. További orvosi rendelőket fogunk felújítani (Újhegyen), illetve építeni (az Üllői út mentén). A terveink között szerepel, hogy a Mázsa téren egy uszodát, illetve egy sportcsarnokot szeretnénk építeni. Továbbra is fontosnak tartjuk a parkok, az Óhegy park és a Sportliget fejlesztését. És nagyon bízom benne, hogy a Magyar Kerékpáros Szövetség döntése is célba ér: azaz Kőbányán épülhetne meg Budapest, sőt Magyarország első fedett velodromja.
Nagy: Kőbányán sem sikerült az ellenzéki összefogás. Külön indít jelöltet a Jobbik, az LMP és a Munkáspárt is. Somlyódy Csaba azonban régi motorosnak számít a kerületben. Mi történne, ha esetleg ő ülne az Ön székébe?
Kovács: Arra nem gondolok, hogy egyáltalán Somlyódy Csabának szabad-e nyernie.
Úgy vélem, hogy Kőbánya akkor tud még tovább fejlődni, ha egy egységes, jól összeszokott csapat irányítja, amely jól tud együttműködni a kormánnyal, nem pedig a kormány ellenzékeként kíván megjelenni a kerületben, hiszen ők rendre ezt fogalmazzák meg. Kőbánya fejlődéséhez szükséges az együttműködés fenntartása.
Egyébként ennek látjuk példáit azokban a városokban, ahol ellenzéki vezetés van most is: ezt lehet jól is csinálni, és lehet rosszul is. Ők a rossz irányt fogalmazzák meg Karácsony Gergely főpolgármester-jelölttel egyetemben.
De azt nem látom, hogy jelenleg mi a kőbányai ellenzék víziója, hogy mit gondolnak a kerületről. Azt látjuk, hogy számonkérik a rendet. Meggyőződésem, hogy Kőbánya az egyik legrendezettebb kerület a fővárosban. Persze mindig vannak a városban még olyan területek, ahol van még mit csinálni. Nincs szemellenző rajtunk sem. De egész egyszerűen nem látni, merre mennének tovább. Nem lehet nemekből építkezni, igeneket is kell mondani. Például: Somlyódyék nemet mondanak a Hős utca felszámolására, nemet mondanak a Bihari utcai rendezésre. Igent kell mondani, meg kell szüntetni a szegregátumokat.
Azt mondják, szüntessük meg a drogkrízist Kőbányán. Ebben egyetértünk. De nem mondják azt, hogy mi az irány. Mi pedig látjuk azt, sőt, hosszú évek óta mindent megteszünk annak az érdekében, hogy a helyzet változzon.
Nagy: Sajtóhírek szerint itt, Kőbányán is megkezdődött az ellenzéki körökben a döntéshozatali pozíciók osztogatása.
Kovács: Valóban. Hallottuk, hogy a háttérben többen arra apellálnak: „Támogass! És akkor neked is jut egy kis morzsa.”, „Állj mellénk! Te is jól fogsz járni!”. Láttuk az alkufolyamatokat, nyilatkoztak is erről, sőt, naiv módon el is mesélték, hogy milyen megbeszéléseket folytattak beosztásokról, pozíciókról, felügyelőbizottsági helyekről…
Az a helyzet, hogy Kőbányának ismét van vagyona, és én úgy érzékelem, hogy megint megjelenik az a kör, ami egyszer már levitézlett a kerületben: itt vannak vízió nélkül, reménykednek az önkormányzati pénzekben, hiszen gyakorlatilag úgy gondolják, hogy ebből a kőbányai vagyonból lehetne elrugaszkodni, készülni egy következő – nem csak helyi szintű – választásra is.
Nagy: Kőbányát sokan Budapest sportnagyhatalmaként emlegetik, és az interjúban is szó esett már több sportfejlesztésről. Hogyan tudná az önkormányzat tovább gondozni ezt a címet, a beruházásokon túl milyen támogatást tud nyújtani a sportolni vágyóknak?
Kovács: A kerületnek nincsenek olyan neves egyesületei, mint a Ferencváros, a Honvéd vagy a Vasas. Nekünk több kicsi van: a KSC, ami az úszósportban Magyarországon megkerülhetetlen, a Törekvés, ami a vívásban szintén ismert egyesület, de lehetne még folytatni a sort. Ám Kőbánya nemcsak így sportnagyhatalom, hogy élsportban, utánpótlás-nevelésben játszik kiemelkedő szerepet, hanem úgy is, hogy itt az az egyik legfőbb prioritás, hogy minden korosztály számára minél több (szabadidős) sportolási lehetőséget tudjunk nyújtani. Ezért épül sportpályák, futókörök, kerékpárutak, szabadidős fitneszparkok, vagyis street workout pályák sokasága, és ezért vannak télen ingyenesen látogatható jégpályák is a kerületben. A sport fontos szerepet játszik az egészségtudatosságban, a prevencióban, épp ezért tartjuk fontosnak, hogy az iskolákban is biztosítani tudjuk a sportolási lehetőségeket.