Egy szép áprilisi napon V. Gábor (40) budapesti lakos, foglalkozása szerint termékmenedzser úgy döntött, ha már lőttek a listás parlamenti helynek, neki kellene futni a gyöngyösi polgármester-jelöltségnek. 

Az előző munkaköréből közös megegyezéssel távozott, szerencsére megtarthatta kedvenc Szaniszló Ferenc DVD-it, és mostanság egy cicakozmetika is felkérte reklámarcnak: a kirakatba kikerült fotóján elégedetten durmolt egy nőstény kandúrral. A felirat is egész vállalható volt: „Ne nyávogj, légy cuki!”

A másik nősténnyel több baja volt, az nem dorombolt otthon a váltás hallatán, hiszen hozzászokott, hogy férje címlapsztár, őt pedig ebből kifolyólag megismerik a Sparban. Sőt a benzinkúton is.

– Hellójónap! Lemondtam. Muszáj volt. Majdnem meglincseltek. A Volner meg is akart gumibotoztatni. A Kulcsár meg beleköpött a cipőmbe. Basszus, ha tudom, hogy ennyire betegek, nem csinálok belőlük frakciót – nyitott be V. Gábor a fürdőszobába, ahol a felesége épp csücsörítve szelfizett, miközben a haját fésülte az aznapra megbeszélt Magyar Narancs-fotózáshoz.

– Elmész te a vérbe! – dohogott az asszony – Pont akkor buksz be mindent ezzel a lélekelvevős baromságoddal, amikor beindult az üzlet. Most mehetek én is dolgozni! Hát hiába pofázom neked, hogy óvatosan lépkedj, mert ebből élünk?

– Jaj, ne bánts már, asszony, emlékezz vissza, Lajos ötlete volt az egész! Behülyített az A38-on.

– Fulladjon bele a mignonjába az az iszákos bunkó! Ott volt neked minden kitalálva, imádtak a fodrászlányok, megzabáltak a számla nélkül árulók a piacon, a végén még a Janiczakot is megették az ózdiak, erre te beszopod ezt a néppártosodást. Nekem már akkor nem tetszett az egész, amikor a hanukaünnep előtt kivasaltattad velem azt a kipát, de Lajos bemesélte neked, hogy enélkül nem fekszel jól Heller Ágnesnél. Már amikor nálunk aludt Farkasházy Tivadar, hogy átbeszéljétek a Hócipő-nagyinterjút, tudhattad volna, hogy bolondot csinálnak belőled! És Havas Henrik írta a könyvedet egyenesen a Nap-keltéből? Jóhogynem már a Debreczeni Józsi! Bezzeg a félrelépésedet még meg tudtad magadtól is írni. Mindenki körberöhögött az Irrendenta Plázacicák zárt csoportban! Hogy meglett volna a stabil 10 százalékunk, azzal öt évig megint ellettünk volna.

– Ne pörölj már, asszony... Régen is megéltünk, most is meg fogunk. Majd legfeljebb nem pártot adok el, hanem szemöldökcsipeszt. Addig is elindulok gyöngyösi polgármesternek, pár játékgép árából megvan a kampány, ott legalább hisznek bennem.

– Viccelsz? Most tényleg hagyjuk itt Óbudát? Gyöngyös olyan messze van, hogy a paparazzik se találják meg a térképen.

Kopogtak.

A szomorú szemű Sneider Tamás toporgott az ajtóban.

– Na, kezdhetem elölről az egészet Egerben. Azt se tudom, rámegy-e a lábamra még a bakancs. Kijöttem az edzésből is. Olyan pocakom lett a parlamenti étkezdétől, hogy alig megy rá a Boss-zakó. Hova kellek én innentől, csak ne menjek el történésznek?

– Sajnálom, Tamás. Azt azért ne próbáld meg, még a Zsúrpubi se tudna téged eladni történészként. Figyu, ott a zsepi a fali tartóban. Majd kitalálunk valamit. Lehetnél például biztonsági őr a KFC-ben.

– Na jó, kimegyek cigizni, majd a folyosón elintézzük. Szevasz! – lépett le Sneider Tamás, aki távoztában végig azon töprengett: van-e üresedés Zagyva Gyuszi villanyszerelő bt-jében?

Megcsörrent a telefon, megszólalt a Kárpátia. Már a múltkor is ciki volt a Budai Liberális Klubban a csengőhangja, Kuncze Gábor oda is dörmögte neki, hogy „hapsikám, ez még mindig olyan szélsőséges, nem ezt beszéltük meg Bécsben Paul Lendvainál”.

– Tessék, Gábor vagyok – rebegte a telefonba. Mostanában nem szeretett egyből bemutatkozni, óránként dühös ásotthalmi aktivisták zaklatták: hogy mindjárt jól elássák a határon, csak kerüljön elő.

– Hellóka! Olga vagyok a HírTV-ből. Lenne egy ajánlatom: esténként, pár naponta beülhetnél hozzánk független politikai elemzőnek a Magvasi Adri meg a Dömsödi Gabi mellé. A Gaudi már itt van meg a Pörzse is szólt az érdekedben. Szerintem a Csintalan is megengedné, levajazta Lajossal is. Mit szólsz hozzá?

– Nem is tudom, Henriktől is van ajánlatom, hogy beprotezsál az ATV-be, a Vidám Vasárnap után lenne egy ilyen háttérműsor, a Rékakingával meg a Vásárhelyi Marissal rettegnénk egy jót hetente. A TASZ fizeti. De majd hívlak, ha döntök.

– Hmmm...még mindig a TASZ fizeti a bulit? Lehet, hogy én is visszamegyek az ATV-be, itt kezd elfogyni a lé... na, szebb jövőt, Gábor! – búcsúzott a vonal másik végéről Olga.

– Addig megetettem a vizslát – lépett be Krisztina. – Na figyelj, van egy kis maradék pénzem még az Alfahír eladásából, a Csanád mondta, hogy van egy eladó butik a Corvin-közben. Vegyük meg, valamire jó lesz. Dórival ketten elvisszük, ilyen értelmiségi butik lehetne, az jól áll neki.

– Na persze, a dizájnban a Hegedűs Lórántné mosolyával, mi? – cinkelte Gábor a nejét.

– Jó lesz ez. Bár az egyik szomszéd egy idős klub, ahonnan néha átfolyik a szennyvíz, a másik oldalt meg egy DK-iroda van egy állati nagy Gyurcsány-képpel. Ki van lyuggatva a szeme, tök vicces, nem? – viccelődött a majdnem first lady.

– Mondtam már, hogy nem érdekel, ki a jobb-, és a baloldali! – förmedt rá a férje elégedetlenül. – Na, átmegyek Apáti Pistához, hátha ki meri már nyitni az ajtót. Vacsorára jövök. Hol van az oroszlános pólóm? Azt a múltkor nagyon dicsérte.

És így telt a nap.