3 pontos ultimátumot kapott a Fidesz Manfred Webertől, az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetőjétől. Az ultimátum szerint a Fidesznek

• azonnal abba kell hagynia a brüsszeli migrációs politikát kritizáló kampányt,
• bocsánatot kell kérnie a kampányért az EPP frakciótól (és persze az alkoholista Junckertől),
• vissza kell állítania azt a kivételezett helyzetet, amit a CEU, George Soros janicsárképzője a Gyurcsány-kormánytól kapott 2005-ben.

Ha nem, akkor jajj a Fidesznek a Néppártban! Persze szigorúan kompromisszumosan jajj neki. Merthogy a fentieket „kompromisszumos javaslatnak„ nevezi az uniós politikában beszélt liberális újbeszél nyelv.

De nézzük, mi is a baj a Fidesszel! A casus belli az új kormányzati kampány, amely 7 pontban támadja az Európai Bizottság és az Európai Parlament bevándorláspárti többsége által antidemokratikusan, az európai emberek megkérdezése nélkül Európára kényszerített migrációs politikát:

1. Kötelező betelepítési kvótát akarnak ráerőltetni az uniós tagállamokra.
2. El akarják venni a tagországok szuverén jogát, hogy saját hatáskörben védhessék saját határaikat.
3. Migránsvízumot akarnak bevezetni, amellyel a migránsok már azelőtt beutazhatnának az EU területére, hogy elbírálták volna a menekültkérelmüket.
4. Forrásokat akarnak elvonni a tagállamoktól, hogy azokat a migrációt támogató, Soros-féle álcivil szervezeteknek adják.
5. Uniós adófizetők pénzével feltöltött, névtelen bankkártyákat adnak a migránsoknak, amivel megszegnek minden, de minden pénzmosásellenes uniós törvényt.
6. Nemhogy nem akarják megállítani migrációt, de kifejezetten olyan programokat akarnak indítani, ami ösztönzi az uniót célzó népvándorlást.
7. Pénzbüntetéssel akarják sújtani azokat a tagországokat, amelyek elutasítják az Európára erőszakolt migrációt.

Az Európai Bizottság a kampány állításait visszautasította, hazugságnak, összeesküvés-elméletnek minősítette. Különösebben mélyen vagy precízen nem mentek bele a cáfolatba, közölték, hogy semmi sem igaz. De míg az aprólékos cáfolattal nem igazán erőltették meg magukat, annál szorgosabbak voltak a magyar kormány és Orbán Viktor miniszterelnök lesújtó, becsmérlő minősítésében. Válaszul a magyar kormány 8 oldalban, tételesen hivatkozta azokat a nyilatkozatokat, határozatokat és folyamatban lévő ügyeket, amelyek alátámasztják a kampány hét állítását.

Össze lehet hasonlítani a két érvrendszert. Az egyik oldalról a közelebbről meg nem határozott európai értékek sérelme miatt folytatott hisztéria és személyeskedés, a másik oldalról a bizonyítékok, nyilatkozatok, dokumentumok, nagyon is aggasztó jelenségek adatolt, forrásokkal alátámasztott listája – amire viszont nincs semmiféle tételes válasz.

Eljutottunk oda, hogy az Európát vezető politikai szervezet és a körülötte lebzselő, Európát eláruló politikai elit nyíltan telehazudja az európai közvéleményt, letagadja a saját javaslatait és intézkedéseit, amelyek egyébként megfelelő kutakodás után bárki számára elérhetők, elolvashatók és ellenőrizhetők az interneten.

Közlik például, hogy ők még véletlenül sem akarnak egyetlen tagállamot se megbüntetni azért, mert nem fogad be migránsokat, csupán kötelező pénzügyi szolidaritást akarnak előírni azoknak az országoknak, amelyek nem akarnak befogadni kiskorú arab agysebészeket. A legutóbbi javaslat szerint migránsonként 6 év alatt 450 000 eurót, azaz 140 millió forintot kellene fizetnünk ebbe a „szolidaritási” alapba. Ha csak arról az 1294 ránk erőszakolt migránsról beszélünk, akiket legelőször kellett volna befogadnunk, már az is több mint 180 milliárd forint. Nem aprópénz. Nem önként, hanem kötelezően. És az csak a legelső hullám lett volna. Ezt szolidaritásnak nevezni cinikus és aljas bűvészkedés a szavakkal, a liberális újbeszél mögé bújtatott diktátum.

(Megjegyzés: bár akkoriban azt hazudták itthon és külföldön a magyaroknak, hogy az 1294 a végső szám, ennél többet nem is kellene befogadnunk, azóta már 10 518 hazánkra kényszerítendő migránsnál tart az uniós elmebaj, aminek az elutasítása könnyű 1500 milliárd forintba kerülne magyar adófizetőknek, ennyivel csökkennének a hazánknak járó uniós források. Ha ez nem büntetés, akkor holnaptól a gyorshajtásért kiszabott bírságot is gyorsforgalmi nagydíjnak kell nevezni.)

De summázva a történetet: a fenti hét intézkedésről vajon honnan tudna a magyar és az európai közvélemény, ha a Fidesz nem kezd el kampányolni róla? Nem tudok olyan uniós kezdeményezésről, ahol bármilyen módon is megvitatták volna mindezt az uniós adófizetőkkel, bárhogy is kikérték volna kontinenst célzó, tömeges migrációról a véleményüket.

Úgy néz ki, sikerült Európa tetejére ültetni egy olyan politikai osztályt, egy olyan antidemokratikus „liberális„ szektát, amely eldöntötte, hogy lezárja az európai népképviseleti demokráciák történetét, és átveszi a hatalmat a komoly döntésekhez úgyis ostoba, a megfelelően progresszív perspektívát és narratívát felfogni is képtelen európaiak fölött. És mivel szerintük az európaiak úgyis hülyék a fontos kérdésekhez, ezért inkább nem is osztják meg velük, hogy milyen problémát hogyan akarnak kezelni. Épp elég, ha a kedves polgárok majd akkor szembesülnek a döntésekkel, amikor azok már törvényi kötelezettséget rónak rájuk. Nem igaz?

S ha nem tetszik nekik, hát majd jól le lesznek nácizva, vagy gyűlöletbeszédnek fogják minősíteni a véleményüket, vagy kimegy hozzájuk a rendőrség, hogy számonkérje, mit mertek kiírni a Twitterre, esetleg kirúgják őket az állásukból, vagy akár kirúgják őket az önkormányzati bérlakásukból is, és akkor majd jól megtanulják, hogy hol lakik korunk liberálisainak hipertoleráns kutyaúristene.

Ez az Európát eláruló liberális szekta gyakorlatilag bevezette az omertát, a hallgatás törvényét az uniós politikában. Most pedig ezt az omertát megszegő, az európai emberek biztonságát, életmódját, kultúráját fenyegető terveket és összefüggéseket nyilvánosságra hozó Fideszt próbálják likvidálni a néppártból.

Ahogy azt az omerta előírja.