Kik vagyunk, honnan jöttünk, hol élhettek őseink? Ezekre a kérdésekre évszázadok óta keresik a választ a tudósok és a magyar őstörténet iránt érdeklődők. Az „Ezer és ezer jel” című kiállítás a válaszadáshoz elsősorban a régészetet hívja segítségül. A magyar őstörténet szempontjából kulcsfontosságú, dél-oroszországi, főleg észak-kaukázusi lelőhelyekről származó eredeti leletekkel és dokumentumokkal, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori őre, Pósta Béla szavait idézve: „ezer és ezer jellel” irányítja rá a figyelmet egy, az utóbbi időben méltatlanul elhanyagolt, de középkori krónikáink és a korábbi kutatók által kiemelten kezelt területre – olvasható a Magyar Nemzeti Múzeum honlapján elérhető, az „Ezer és ezer” jel című kiállításról szóló sajtóanyagban.

A tárlat, amely hazánkban először látható 9-10. századi, honfoglaló magyar jellegű régészeti leletek, a korabeli viseletet és életmódot szemléltető installációk, valamint rekonstrukciós rajzok és térképek segítségével hozza közelebb a látogatót a magyarok őseihez, egyben emléket is állít az első Kelet-kutató régészek egyike, a kolozsvári régészeti iskola megalapítója, Pósta Béla magyar őstörténeti kutatásainak.

A február 17-én megnyílt és a koronavírus-járvány miatt a jövőben virtuálisan megtekinthető kiállításról M. Lezsák Gabriella PhD régészt, a tárlat kurátorát kérdeztük.

888.hu: Az Észak-Kaukázusban feltárt honfoglaló magyar jellegű leletek hogyan befolyásolják a magyarság eredetéről alkotott képünket?

M. Lezsák Gabriella: Ezek a leletek kézzelfoghatóan, tárgyiasult formában erősítik meg az évezredes magyar hagyományt, a középkori krónikáinkban leírtakat, a későbbi kutatóink elméleteit és az újabb néprajzi kutatásokat, vagyis mindazt, amit a finnugor nyelvészet és történelemszemlélet térhódításáig őseink gondoltak és tudtak arról, hova is nyúlnak legmélyebb gyökereink. Célunk, hogy újra ráirányítsuk a figyelmet a Kaukázus térségére.

Ez persze nem jelenti azt, hogy megtaláltuk a „bölcsek kövét” és kijelentő módban beszélhetünk a területről, mint magyar őshazáról, de azt igen, hogy van létjogosultsága a területre fókuszáló kutatásoknak. Egyelőre az anyaggyűjtés időszaka folyik, sokkal több hiteles helyszíni ásatás, a társtudományok összehangolt kutatásai szükségesek ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk a valósághoz.

888.hu: Terveznek további kutatóutakat a térségbe?

M. Lezsák Gabriella: Gáll Erwin régész kollégámmal 2016 óta a Kubán-vidéktől Dagesztánig 16 észak-kaukázusi nagyváros múzeumi tárlóit és raktárát néztük át és rengeteg 9-10. századi, honfoglaló magyar jellegű leletet dokumentáltunk. Többségük sajnos illegális műkincskereskedőktől, hatósági lefoglalás során került múzeumba, így a temetkezési szokások ismeretlenek maradtak, pedig ezeket a szakma etnikumjelzőknek tekinti, míg a leletanyag elsősorban a divatot tükrözi. Ezért már az első régészeti kutatóút után megfogalmazódott bennünk, hogy jó lenne azokon a lelőhelyeken feltárásokat kezdeményezni a helyi kutatókkal, ahonnan a legközelebbi párhuzamok előkerültek.

Ez az álmunk tavaly ősszel az Északnyugat-Kaukázusban a Magyarságkutató Intézet támogatásával valósult meg. Egy olyan lelőhely feltárásába kapcsolódtunk be, ahonnan korábban többek között egy aranyozott ezüst palmettamintás hajfonatkorong, körte alakú kengyel, aranyozott bronzszerelékes szablya, liliomos övdíszek kerültek elő, tehát olyan tárgyak, amelyek a technikai kivitelezés és a motívum alapján akár a 10. századi Kárpát-medencében is előkerülhettek volna. Ennek a lelőhelynek a feltárását szeretnénk folytatni idén is.

888.hu: Melyik kiállítási tárgy bír a legnagyobb eszmei értékkel?

M. Lezsák Gabriella: Nem tudnék rangsorolni, számomra mindegyik leletnek egyformán nagy az eszmei értéke. Ahogy a kiállítás címe is jelzi, ezer és ezer jel mutatja a kulturális bölcső azonosságát például a tárgyak készítési technikájában, ilyen a bordűrös díszítésmód az övdíszeknél, amit magyar bordűrnek nevez az oroszországi kutatás, hiszen olyannyira magyar sajátosságnak tartja, vagy a szablyák jellegzetes szerelési módjaiban, a palmettás díszítésmódban, amit szintén eleinkhez köt a kutatás.

888.hu: Egy laikus számára nem sokat mond Pósta Béla neve, pedig az 1862 és 1919 között élt régész egy nemzetközi hírű régészeti iskolát is alapított. Mit gondol, mi az oka annak, hogy napjainkban méltatlanul kevés szó esik a „keleti nyitást” szorgalmazó kutatóról?

M. Lezsák Gabriella: A 20. századi történelmünk tragikus alakulása és a kommunista-marxista ideológia térhódítása miatt szorult háttérbe az a szellemiség, amit Pósta Béla is képviselt. Póstának egyetemi tanárként az egyik legfontosabb célja az volt, hogy olyan szakembereket neveljen, akiket a keleti területek, elsősorban Dél-Oroszország, a Kaukázus és a közel-keleti területek őstörténeti kutatására szemelt ki. A kizárólag finnugor alapokon álló magyar őstörténeti kutatásokat elfogultnak tartotta, és azt szorgalmazta, hogy a magyar őstörténetet „magyarul érző, magyar szakemberek” műveljék.

Szándékában állt egy keleti intézetet is létrehozni az emberiség bölcsőjének tartott Mezopotámia, a mai Irak területén, teljesen összhangban az akkori nemzetközi törekvésekkel. Az I. világháború, majd a trianoni diktátum elsöpörte Pósta Béla terveit, a kolozsvári régészeti iskola a román impériumváltással széthullott, bár ezt Pósta már nem élte meg, a román katonaság vegzálása miatt 1919 áprilisában elhunyt.

A II. bécsi döntés után volt egy négyéves időszak, amikor Pósta egyik tanítványa, Roska Márton kapta meg a kolozsvári egyetem régészeti tanszékének vezetését, aki egykori mestere, Pósta Béla szellemiségében folytatta a megkezdett utat, de az ismételt román impériumváltással ez a folyamat ismét megakadt. Roska egyébként 1945-től a szegedi egyetemen még egy rövid ideig taníthatott, de a kommunista rezsim pár év után azzal vádolta meg, hogy az óráin államrend ellen izgat, ezért letartóztatták. Pósta Béla szellemiségére tehát a marxista ideológiának nem volt szüksége, a nemzeti történetírás háttérbe szorult, a kutatásokat a pártdirektíva határozta meg, így túlnyomórészt finnugor alapokon a finnugorok által lakott területeket vizsgálták.

888.hu: A koronavírus-járvány miatt határozatlan ideig nem lehet nyilvános rendezvényeket tartani Magyarországon. Mi lesz így az „Ezer és ezer jel” kiállítással?

M. Lezsák Gabriella: A koronavírus miatt a kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban egy ideig biztos, hogy nem lesz látogatható. Ezért hamarosan elindítjuk a virtuális tárlatvezetést, amely lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők otthonról is megtekinthessék a tárlatot.