Piszkostizenkettő

A bevándorlás inkább rossz, üzenik a németek, és ez egyértelműen látszik a bevándorlásellenes AfD előretöréséből a legutóbbi tartományi választásokon Brandenburgban és Szászországban.

Többek között azt nem kedvelem a balliberális médiában, hogy mindenből politikát csinál, még abból is, amiből nem kellene. Így történt ez a Tankcsapdával, Magyarország legkedveltebb rockzenekarával is.

Hozzám mindig késve jutnak el a filmek, persze hogy csak most láttam Martin Scorsese maratoni hosszúságú dokumentumválogatását George Harrisonról. És mintha az istenek összebeszéltek volna, A Beatles robbanás című dokumentumfilmet is elcsíptem az egyik televízióban, igaz, ezt évekkel ezelőtt már láttam. Jól kikupálódtam tehát minden idők legsikeresebb zenekaráról.

Az Egy agglegény töprengéseiből ciklusból | A kultúrrendőr – Pozsonyi (b)irodalma 23.

Hirtelen meglepődtem, hogy Balavány „csak én vagyok igazi keresztény, meg akiről én azt mondom, és legkevésbé a fideszesek azok“ György, a hazai Disney-kereszténység egyik apostola majdnem józan dolgozatot írt. Vaktyúk is talál szemet, persze, de a vége mégis majdnem lett, mert ahogy az lenni szokott, a liberálisok a szigorú logikát követve végül mindig elcsúsznak egy banánhéjon.

Kevés dühítőbb dolog van, mint általános és mindenhol fellelhető emberi örök gyarlóságokra vagy szokásokra ráaggatni azt, hogy „magyar szokás”.

Schilling Árpád is emigránsnak tartja magát?

„Ennek nincs semmi értelme.”

A szalon beltagjai most ízlelgetik az igazságot, amelyet végre nem mi mondunk.

Ha nem is sokat, de azért elgondolkodtam, hogy érdemes-e írni Molnár Áronról. De ki az a Molnár Áron? Na igen, ezért gondolkodtam el. Mert nagyon-nagyon kevesen tudják, hogy kicsoda, és persze érthető, hogy nem tudják. De van benne valami tipikus, valami önmagán túlmutató. Ő nyilván hihetetlenül egyedinek érzi magát, pedig – fájdalom – messze nem az.

Rögtönzött mozikritika.

Hisszük, hogy velünk az Isten, és hisszük, hogy velünk cselekszik az olthatatlan hazaszeretet, amely szilárd hittel oltalmazva segít megvédeni a Hazát!

A kultúrrendőr – Pozsonyi (b)irodalma 22.

Tegyük világossá, hogy a „buzitéma“ politikai témává emelése nem éppen kívánatos. Ez ugyanis az a manőver, amit a liberális demokrácia civil vallása diktál. És mint minden vallásba, áldozatok ebbe is kellenek.

A multik révén az utóbbi időben Magyarországra is egyre inkább begyűrűzik az a baloldali és liberális körökből elburjánzó identitáspolitika, mely sikerrel hullajtotta atomjaira a nyugati társadalmakat.

Új fogalmat ismertem meg: „karbonsemleges zenekar”.

Az őszinteség teljes hiánya. Ez itt a probléma.

Miért van az, hogy a nagy szabadságideológia kötelezően szeretetté kíván tenni dolgokat? Nem az elfogadásról van szó, hanem a kötelező szeretésről. A „májuselsejézésről”.