Piszkostizenkettő

Vagy zenészek politikai aktorként. Magyarországon nincsen olyan ügy, amiből a végén ne „csinálna” valaki politikát. 

Zsámbéki Gábor rendező, aki negyven évig tanított a Színművészetin, távozik az intézményből. Vélhetően azért hozta meg ezt a döntést, mert a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) szeptembertől tulajdonló alapítvány kuratóriumába nem került be olyan személy, akit Zsámbéki társaival együtt szívesen látott volna.

Miközben Gyurcsány és DK-s társai hazudozásban, fenyegtőzésben és más gonosz, társadalomellenes veremásásban verhetetlenek, aközben egyre kevésbé tudják elviselni, ha valami nem úgy van, ahogy ők gondolják.

Ha naposcsibéről beszélünk, akkor mindenki számára nyilvánvaló, hogy a napi élet egy normális állomását vesszük górcső alá. Ha azonban az egy nap után távozó főszerkesztő-helyettes fölé helyezzük a nagyítót, akkor szinte bizonyos, hogy a normális jelző fordított értelmezése tárul elénk.

A közbeszéd színvonalát lezüllesztő Soros-blog aggódik a magyar nyelv színvonaláért.

Bevallom őszintén, nem roskadnék össze lelkileg, ha ezeknek az embereknek a kártékony munkájával nem találkoznék többet.

Ártatlan vagyok, mint a ma született bárány, sugallja Dull Szabolcs, az Index bő féléves regnálás után elbocsátott főszerkesztője egy minapi televíziós interjúban. De leginkább függetlennek és objektívnek tartja magát – Karácsonyt idézve –, „mint az állat”.

Helmut Norpoth kifejlesztett egy modellt, amely megdöbbentő pontossággal jósolja meg az amerikai elnökválasztás eredményeit. Ő úgy véli, hogy Trumpot újraválasztják.

Nincs abban semmi meglepő, hogy a Momentum volt az a párt, amely múlt héten tüntetést szervezett az Index „elestének” ürügyén. Hiszen ők azok, akik az Indexhez hasonlóan a cinizmus, a mindent és mindenkit lenézés, a mindent és mindenkit kifigurázás nagymesterei.

Az Index körüli balhé nem szól másról, mint hogy egy jól körülhatárolható liberális újságírói élcsapat a saját jól felépített előjogait védi. Az indexesség sajnos pont ugyanúgy fog tovább élni velünk, ahogy az SZDSZ-esség sem murdelt meg az SZDSZ megszűnésével. Mert lesz másik.

Nincs annál undorítóbb, mint amikor valamiről állítasz valamit, de az köszönőviszonyban sincs a valósággal. Szélhámosság, simlisség, becstelenség, gazemberség. Hazugság.

A baloldali belharcban szétforgácsolódó Index okán tüntetést szervező momentumosok többsége még a pubertással küzdött, amikor tulajdonosa 2000-ben bezáratta a Napi Magyarországot, az akkori piacon működő összesen két (!) jobboldali lap egyikét. Így persze csak szülői engedéllyel tüntethettek volna a sajtószabadságért. De ne legyenek illúzióink, csak annyira demokratikusak ezek a fiúk, lányok, hogy ahhoz inkább tapsoltak volna.