Adok-kapok és szkander sok minden témában lehet. Abban, hogy kinek van jobb autója, jobb nője, ki ismer több zenekart a gimnázium fiúvécéjében, vagy hogy kinek van nagyobb könyvtára, és megjelent kötete. Azon erőlködni, hogy bebizonyítsuk, kisebbek vagyunk, rosszabbak, több a lukas fogunk, és ránk se néznek a nők, ritkán szoktak az emberek. Mármint a normális emberek. Ez is csak a baloldal sajátja. Most is – mint mindig – ezt csinálják! A „Merjünk kicsik lenni!” verseny továbbra is tart.

Orbán Viktor pénteki rádióinterjúja után indult az ingujjfeltűrés. Zágráb megsértődött Orbán megjegyzésén, miszerint Magyarországnak is volt tengere, de elvették. („Magyarországnak is lenne tengere, ha nem vették volna el tőle”.) Az, hogy Zágráb megsértődött, nem egészen jogos, de legalább érthető. Ők a saját érdekeiket védik. Ha megsértődnek, többek közt nem kell arra gondolni, hogy Zágrábot I. László magyar király alapította, és a történelmi Horvátországnak soha nem volt része. De, hogy a baloldali sajtó – mely elvileg magyar – miért erőlködik azon, hogy bebizonyítsa, nem, ez nem így van, Magyarországnak nem volt tengere, az rejtély. Ép ésszel, és lelki alkattal ez nem érthető.

„Mind Orbán, mind Menczer butaságot beszélt, hiszen Magyarországnak nem volt soha tengerpartja. Horvátország nem volt része Magyarországnak »csupán« a Magyar Szent Korona egyik országa volt. Horvátországgal perszonálunióban volt Magyarország, az 1868-as horvát kiegyezéstől 1918-ig pedig a Magyar Királyság autonóm társországa volt, ez pedig ugyan államközösséget jelentett, de nem közös államot.” (HVG.)

Ez konkrétan handabanda. Az a töri atlasz nem Kovács Pistié. Ugyan rá van írva a neve, és ő használja, az ő táskájában van, amikor órákra jár, de az órák az iskola területén vannak, és azt a mamája vette neki, tehát a mamája és az iskola közti szerződés értelmében van az az atlasz Kovács Pistinél, és ugyan rajta a neve, a táskájában lapul, és ő használja, de nem az övé. Ez ilyesmi.

A Magyar Szent Korona országai kifejezést is elővették azok, akik amúgy a Szent Koronán röhögnek, és „mi az, hogy egy tárgyhoz tartozik valami?”. Pedig ez is olyasmi, mint Pisti atlasza.

„Magyar Szent Korona országai.” Az a neve, hogy Magyar Szent Korona. Magyar. Nem sváb, horvát vagy amerikai. Az ott a magyar állam területe volt.
Hogy az államon belül milyen közjogi fontoskodások vannak, az lényegtelen, és nem a mi dolgunk. Hogy hercegség, bánság, vagy szabad királyi város, az mindegy. Attól, hogy Kovács Pistinek külön szobája van, és ha az anyukája belép, előtte kopog, attól még a gyerek a család része, és a szobája nem kap külön helyrajzi számot a földhivatalban.

És igen. Perszonálunió volt. De azért László és Kálmán hadsereggel jelent ott meg, és nem hagyott választást.

De ha már szőrözünk: a horvát kiegyezésig (1868) a horvát megyék a magyar megyerendszer integráns részei voltak, így aztán a tengerparti Lika-Krbava és Modrus-Fiume vármegyék is Magyarország megyéi voltak. (De különben 1868 után is, csak másképpen.) Ami pedig Fiumét és környékét illeti, attól, hogy nem vármegye volt, hanem külön testként csatlakozott a Szent Koronához, még ugyanúgy a Magyar Királyság része volt, mint akár Lajosmizse vagy Budapest.

Javaslom mind horvát barátainknak – mind a honi haladóknak – , hogy tanulmányozzák, mit jelentett Fiume „Corpus separatum” státusza. Továbbá hogy mikor volt Fiume igazi fénykora, s hogy kik voltak a kormányzói (nem sok horvát nevet látok): 1779-től sorolom: Majláth József, Almássy Pál, Szapáry János, Pászthory Sándor, Ürményi Ferenc, Kiss Pál, Erdődy János, Cseh Ede, Zichy József (stb.).

Olvasom, hogy bekérette a horvát külügyminisztérium Magyarország zágrábi nagykövetét. Hogy a történelmi tények miért jelentenének fenyegetést Horvátországra, nem tudom. De biztos, ami biztos, javasolnám a nagykövet úrnak, hogy a félreértések tisztázása végett, vigye magával a töri atlaszt. Csak ne a Kovács Pistiét. Az ugyanis az övé.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.