Végre véget ért a főpolgármester-jelölti választóvakítás, amelynek ugye a budapesti kerületek polgármesterei közül a leggyengébb, Karácsony Gergely lett a győztese.

Nos, a mi jó Horn Gáborunk, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke, az országromboló SZDSZ egyik utolsó töltényig kitartó korifeusa a jelölti kampány során számos alkalommal szerepelt különböző televíziós vitákban. Természetesen mindent megtett azért, hogy minél kedvezőtlenebb színben tüntesse föl Tarlós Istvánt. Sötét szándékát nem is titkolta, hiszen „viccesen” rendre megjegyezte, hogy mindig szokott Tarlósnak kicsit ártani, azért hangsúlyozza, hogy a párttársa volt az SZDSZ-ben.

Ezzel Horn nem mond valótlant. Ugyanakkor „tréfálkozásával” maga is beismeri, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége Magyarország rendszerváltozás utáni legkártékonyabb politikai szervezete volt, amely nemcsak regnálása idején mérgezte folyamatosan hazánk levegőjét, ment szembe ezerrel a választók akaratával egészen addig, amíg azok rájöttek a hazugságra és kiszavazták a parlamentből, de megszűnése után is az ország nyakán élősködve mintegy 1,2 milliárd forint adósságot hagyott hátra.

Tudjuk, az SZDSZ volt az, amely a rendszerváltoztatás utáni politikai hazugsággyár alapkövét tette le azzal, amit a fél országgal együtt Tarlós István is bevett. Főpolgármesterünk maga fogalmazta meg, hogy „elsősorban markáns rendszerváltó hangvétele miatt” lépett be a Szabad Demokraták Szövetségébe. Igen ám, de ahogy a szemenszedett hazugság kiderült, amikor magát a legnagyobb antikommunistának hirdető párt koalícióra lépett az MSZMP jogutódjával, a kommunista MSZP-vel, akkor Tarlós azonnal kilépett, Horn Gábor pedig ott maradt. Együtt – sülve-főve – a kommunistákkal.

Ha 1990-ben az SZDSZ az lett volna, aminek mutatta magát, akkor a taxisblokád-szervezés helyett örömmel koalícióra lépett volna az MDF-fel, a kisgazdákkal és a KDNP-vel, s több mint 4/5-ös (83,42%) többségükkel már akkor megkezdődhetett volna a rendszerváltás, nem pedig 30 évvel később. Mert a magyarság, így például a Dunántúl legnagyobb része a rendszerváltozásra szavazott, s nem sejtette, hogy az SZDSZ szélsőségesebb kommunista a szociknál, csak éppen antikommunistának hazudja magát. Pető Iván, Magyar Bálint, Horn Gábor és a többiek aljas képmutatásukkal harminc évet loptak el a magyarok életéből.

A polgári gondolkodású, vallásos családból származó Tarlós István 1990-ben jó szándékúan ugyan, de valóban tévedett, ám volt ereje korrigálni. Horn Gábor viszont a mai napig hazugságban él; soha nem ismerte el, hogy az SZDSZ anno igenis becsapta a választókat. Hogy Tarlós István hazafias érzelmei őszinték, hogy ő a nemzete, a magyarok oldalán áll, azt előbb polgármesteri, majd főpolgármesteri tevékenysége fényesen igazolja. Ezért szavaznak rá Budapesten azok is, akik politikailag nem biztos, hogy egyetértenek vele. A „tréfálkozó” Horn Gábort pedig éppen ezért dobták csapatával együtt a politika szemétdombjára. Szoktuk mondani: aki másnak vermet ás… Láthatjuk, Horn Gábor még akkor is vermet ás Tarlósnak, amikor maga már rég beleesett a gödörbe. Ehhez ért. A romboláshoz. Ahogy a Momentum és a DK is, azaz a volt SZDSZ mai klónjai.