A haladót arról lehet megismerni, hogy fogalma sincs az elemi logikáról: az ugyanis fel sem merült bennük, hogy ha a Fidesz nem megy bele a saját felfüggesztésébe, és kinyitják a felfüggesztésről szóló vitát, akkor az arányok mást mutatnának – és nemcsak a Fidesz miatt, hanem azok miatt is, akik jelezték, nem támogatják a Fidesz eltávolítását a Néppártból. Ha nem lett volna önkéntes a döntés, nem éppen ilyen szavazati arányt látnánk.

Ez a szavazati arány elfedi azt a tényt is, hogy a Néppárt megosztott. Ez nem újdonság, hiszen egyszerre vannak ott olyanok, akik számára a keresztény kultúra és a bevándorlás megállítása fontos, és azok, akik a sokszínűség jegyében kötelezővé tennék a napi ötszöri Mekka felé fordulást meg a genderrötyiket. A megosztottság nem vált nem létezővé a tegnapi napon, a Néppárt sorsáról való döntést elnapolták.

És jellemző, hogy már megint egyedül a magyar miniszterelnök képes felelős politikusként cselekedni. Mint mondta, a vita alapvetően hatalmi természetű volt, de a hatalmi kérdéseket a haladó firkászok továbbra sem értik, mert szimbolikus ügyekben, ideológiai kategóriákban, #metoo-kban és ehhez hasonlókban tudnak csak gondolkodni. A magyar miniszterelnök döntése arról szól, hogy egy EP-választási kampányban a Néppárt ne mutassa ezt a megosztottságát, gyengeségét, mert az csökkenti győzelmi esélyeit. Jelenleg a Néppárt egységének a megőrzése a legfontosabb, a vita – ami persze valós és húsba vágó – ráér a választások után.

És a választási eredmény szépen meg fogja mutatni az erőviszonyokat is.

Ugyanazok ünneplik Orbán tegnapi bukását, akik 2010 óta folyamatosan ezt teszik. Orbán 2010 óta bukik minden egyes nap, csak ő meg az ország polgárai nem vették még észre. (Már megbukott, csak ki kell várni!)

Lássuk akkor a kedvenc témájukat, azaz mennyire bukott meg tegnap Orbán?

Nos, a Néppárt genderrötyi lobbiszekciója a Fidesz kizárását követelte. Az óvatos karrieristák – a fritzek és a labancok – a felfüggesztését. Innen indult a történet. Ehhez képest az egyik forgatókönyv sem valósult meg, a Fidesz előtt még mindig nyitva az út, hogyan fog dönteni. Sőt, még küldenek is „három bölcset“, akik között az érintett legnagyobb bánatára nincs ott Sargentini.

Orbán tehát nemcsak a holnapot nyerte meg, de még az is lehet, hogy a bölcsek jelentése rámutat a Sargentiniéhez hasonló Soros-jelentések hazugságaira.

Ha a Fidesz valóban csak a rövid távú érdekeit nézte volna, simán föláll az asztaltól és kilép. Elnézve a jelenlegi silány európai elit megítélését, népszerűségben ez nem keveset hozott volna a konyhára belföldön és külföldön egyaránt.

Nem a Fidesz van veszélyben, hanem a Néppárt. És nincs kisegítve az olyan pipogya karrieristákkal sem, mint Weber, aki – szemben a Fidesszel – tényleg kényszerhelyzetben van, de abban lesz a választások után is. A Fidesz folytathatja a Néppárton belül és azon kívül is – de Weber és a néppártiak zöme?

És a választások után nem a Fideszt, hanem a Néppártot veszélyezteti az, hogy elveszíti az arcát, az identitását, a karakterét. Õk vannak kitéve annak a veszélynek, hogy a liberális haladó lobbi teljesen átveszi fölöttük a hatalmat.

Ennyit arról, ki hogy áll ebben a mérkőzésben.