Orbán Viktor ismételt sikere nem pusztán a választás, hanem a béke győzelme is. Ezzel a ragyogó eredménnyel lehetünk ugyanis leginkább biztosak abban, hogy a magyarok, ahogy eddig, úgy továbbra is biztonságban élhetnek.

„A víz szalad, a kő marad” – mondja a költő, s milyen igaza van.

Az ötös kerek, jubileumi szám, amely különösen értékes akkor, ha egy politikusi teljesítményt négyévenként rendszeresen bizalommal tüntetik ki a választók. Szoktuk mondani, hogy kevés embert sokáig be lehet csapni; be lehet csapni sok embert rövid ideig; de nem lehet sok embert sokáig becsapni. És ez így van. Sok ember soha nem engedi magát demokráciában tartósan félrevezetni.

A víz szalad, a kő marad. Tegyük hozzá, hál' Istennek. Mert hiába voltak biztatóak a közvélemény-kutatási adatok, a győzelem csak akkor van a zsebben, ha – sportnyelven szólva – berúgtuk a győztes gól.

Orbán Viktor a Békemeneten sem beszélt mellé, amikor a választásról szólva kijelentette: „Megnyerjük, és akkor béke, biztonság és nyugalom lesz Magyarországon.” És így lett. Ez az, amire mindenki vágyik, jobb- és baloldali szavazó egyaránt.

Ez a győzelem a becsület és a szabadság győzelme. Olyan győzelem, ami után nem kell magyarázni semmit, csak egyenesen haladni tovább előre a megkezdett úton azzal a biztos tudattal, hogy az állampolgárok milliói ott menetelnek a széles társadalmi támogatottsággal megválasztott vezető mögött. Amit nemcsak a választás, hanem a gyermekvédelmi népszavazás fényes eredménye, a genderőrület elleni határozott magyar fellépés is nyomatékosít. Ráadásul ez is olyan eredmény, amely mögött szintén pártállásra való tekintet nélkül sorakoztak föl a választók széles rétegei.

A köztársasági elnök legfőbb feladata a nemzet egységének képviselete és őrködni az államszervezet demokratikus működése felett. A mai választás bebizonyította, hogy ennek a feladatnak nemcsak az államfő felel meg, hanem a kormányfő is mindent megtesz a közös ügy szolgálatáért.

És tudjuk jól, ilyen alapelv mentén Orbán Viktornak további nagyívű céljai vannak. Ahogy ő mondja, „a lehetetlenre kell vállalkoznunk, mert a lehetségest más is meg tudja csinálni.”

A négy évvel ezelőtti miniszterelnöki beiktatásán mondott beszédében a kormányfő a parlamentben kijelentette, úgy véli, „az emberek azt akarják, hogy az előttünk álló lehetőségekhez méltó kormánya legyen az országnak, ez ad bátorságot ahhoz, hogy terveinkkel ne 4, hanem tíz, sőt 12 évben gondolkodjunk. Ráadásul az Európai Unió következő költségvetése, illetve végrehajtása is 2030-ig tart, ezt követeli meg a racionalitás is.”

Van tehát miben bíznunk, van miben reménykednünk a következő négy, illetve remélhetőleg nyolc évben.

A tisztesség és a becsület fényes győzelme egyben azt is jelenti, hogy a magyarok elutasítanak mindenfajta csalárd fellépést a tiszta választásokkal szemben. Az őszinte akarat ezúttal is felül tudott kerekedni a baloldalnak az elmúlt harminc évben soha nem látott mértékű informatikai csalásán. A Bajnai-félék olyan embereket akartak megtévesztő telefonhívásaikkal, SMS-ekkel otthon tartani, akik a kormánypártra voksoltak volna, s olyanokat igyekezetek elküldeni szavazni, akik a hazugságot képviselő, a háborút akaró, a vért az olajnál többre tartó baloldalt támogatták. A legaljasabb az, hogy ezeket a nem nyilvános adatokat javarészt titokban, az érintettek hozzájárulása nélkül kaparintották meg.

„A víz szalad, a kő marad.” Ha most nem írásban, hanem videóban kóstolgatnám a győzelem ízét, akkor a siker éjszakáján – amikor ez a jegyzet készül – azzal tudnám leginkább kifejezni az örömömet, hogy égfelé dobálom a kalapomat.

De az örömmel óvatosan kell bánni. Márai azt mondja, „A világot nem lehet »legyőzni«. Ilyesmi nincsen. De el lehet viselni. És ez már csaknem győzelem.”

Viseljük mi is higgadtan a tegnap győzelmét, s ma már nézzünk az előttünk álló napi feladatok elé.

Hadd épüljön tovább az ország. Hál’ Istennek változatlanul Orbán Viktor kezében a kormánybottal.

„A víz szalad, a kő marad…”