Nagy Imre miniszterelnökre, mártírtársaira, az '56-os forradalomra, és nem utolsósorban a kommunista diktatúrától való megszabadulásunkra, a rendszerváltásra is emlékezik június 16-án Magyarország.

Szinte semmi sem az volt, aminek látszott ezekben a történelmi időkben.

Az államszocialista elnyomó gépezet teljes gőzzel működött még, és az azóta nyilvánosságra került iratok szerint bőven el is küldte az ügynökeit a Hősök terére és minden, éppen megszerveződni akaró pártba is, hogy az állampárt akaratát érvényesítsék: június 16-ának a tervek szerint, azaz békésen és minden antikommunista felhang nélkül kellett lezajlania. 

Mai szemmel visszanézve a Hősök terén megtartott ravatal a maga tejességében kifejezte és előrevetítette azt, hogy hogyan is képzeli el az állampárt a kommunista diktatúrából demokráciává történő átalakulást.

A nagy MSZMP rendszerváltó terv szerint csak a kommunisták által elítélt kommunisták – Nagy Imre, Rajk és társaik – rehabilitációja jelentette volna a rendszer megváltozását. 1989. június 16-án tehát a kommunisták által megölt kommunistákról lett volna szabad csak megemlékezni. A tervek szerint maga az egész rendszerváltozás is csak az állampárt érdekeit, azaz a kommunista elitnek a demokratikus elitté történő zavartalan átalakulását szolgálta volna. 

De nem így történt, hiszen 1989. június 16-án kaptak egy névtelen és üres koporsót a Hősök terén a "névtelen" áldozatok is – akik százezerszeresen többen voltak, mint a néhány egymást is gyilkoló kommunista pártkatona. Ráadásul felszólalt a Hősök terén Orbán Viktor is, akinek a beszéde történelmi jelentőségűnek bizonyult és méltán vált a rendszerváltás jelképévé.

A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés nem kis részben azért válhatott a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseményévé, mert Orbán Viktor beszéde a Hősök terén az nemcsak az orosz csapatok kivonásának követeléséről szólt, hanem arról is, hogy a kommunista gondolkodás és a demokrácia nem kompatibilis egymással, illetve arról, hogy mennyire hiteltelen is az, amikor az állampárt képviselői arról beszélnek, hogy ők Nagy Imre "reformpolitikájának" a folytatói. 

Hogy mennyire igaza volt Orbán Viktornak, amikor a Nagy Imrét erkölcstelenül szerencsehozó talizmánként felhasználni akaró kommunistákról beszélt 1989-ben, azt nagyon jól mutatja, hogy a volt komcsik - akik most már úgymond csak baloldaliak – azok, akik 2018. június 16-án ugyanúgy Nagy Imre háta mögé bújnak, mint ahogy ezt 29 évvel ezelőtt tették. 

A majdnem harminc évvel ezelőtti beszédében Orbán Viktor azt is elmondta, hogy a kommunisták (akik Nagy Imre háta mögé bújnak) csak erőszakkal képesek hatalmon maradni. És milyen igaza lett! Mert kik is tartják magukat ma Magyarországon Nagy Imre legnagyobb örököseinek? Hát Gyurcsány Ferenc, a szemkilövető, meg a pártja, a DK, illetve az MSZP és a Párbeszéd.

Azok, akik 2006-ban bebizonyították, hogy a hatalomról a legnagyobb kudarc vagy hiba esetén sem hajlandóak lemondani. Inkább kardlapoztatnak, gumibotoztatnak meg gumilövedékkel szemmagasságban lövetnek. 

Ezek azok a retrográd kriptokommunista erők, akik még mindig azzal a hamis történelmi értékeléssel koszorúzgatnak Nagy Imrét emlegetve, hogy az '56-os forradalom és szabadságharc "baloldali" volt.

2018. június 16-án az MSZP és a Párbeszéd közösen koszorúzott Nagy Imre belvárosi szobránál azt közölve, hogy ők együtt Nagy Imre szellemi örökösének tartják magukat. Karácsony Gergely a koszorúzáson Hiller Istvánnal egyetértésben azt mondta, hogy szerintük a kormány most arra készül, hogy Nagy Imrét kiretusálja a történelemkönyvekből, mivel a Fidesz elvitetné az országház tőszomszédságából Nagy szobrát. Közölte, "akkor ezzel tulajdonképpen Nagy Imre szellemét is el akarják távolítani".