Hálás vagyok azért, mert nem hagyják cserben azon gondolkodókat, politikusokat, akik az elmúlt időszakban tűpontossággal megállapították, hol a helye ennek a balliberális társaságnak az internacionalista politika palettáján. Kövér László házelnököt idézném, aki történelmi pillanatban, az országgyűlés megalakulásának harmincadik évfordulója alkalmából nyilatkozott még áprilisban: „A magyarországi ellenzék a globalista, nemzetellenes hálózat része, a nyugat-európai véleményformálók az ő szándékosan helytelen információikra, rágalmaikra alapozzák a maguk propagandahadjáratát. A hazai ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem ennek a világelitnek a komprádor alakulata. Ilyen értelemben semmiben nem különböznek Rákosi Mátyástól vagy Gerő Ernőtől.”

Az ellenzék EP képviselői mintha csak meg akartak volna felelni a házelnöki megállapításoknak. Csapatba verődtek és úgy reagáltak a Zeit című német lapban Alan Posener cikkére, aki amellett érvelt, hogy Németországnak meg kell hátrálnia az uniós költségvetés ügyében – amely ellen a magyar és a lengyel miniszterelnök vétót jelentett be – még akkor is, ha ez rövid távon Orbán Viktor győzelmét jelentené. A magyar ellenzéki EP-képviselőkből álló alakult – Dobrev Klára, Gyöngyösi Márton, Ara-Kovács Attila, Molnár Csaba, Rónai Sándor és Ujhelyi István – ezt nem hagyta annyiban. Közösen jegyzett véleménycikkükben arra vetemedtek, hogy a történelemből előrángatott példák után megállapítsák, hogy „demokratikus országok demokratikusan gondolkodó vezetőinek olyan erőszakos és ravasz diktátorokkal kellett tárgyalniuk, mint Hitler és Sztálin. (…) Orbán Viktor személyében újra egy erőszakos és ravasz önkényúrral van dolgunk.”

Azt gondolom, fölösleges többet idézni a közös förmedvényükből, hiszen ehhez nem kell kommentár. A Dobrev vezette ellenzéki rohamosztag ugyanis még az eddigieknél is mélyebbre süllyedt. Olyanokhoz hasonlította a demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnököt, akik révén az emberiség legvéresebb totális háborújában, a II. Világháborúban becslések szerint 50-70 millió fő vesztette életét. Például az 1923-ban született szovjet férfiak 80 százaléka nem érte meg a háború végét.

Persze az sem felejthető, amikor Donald Tusk, az Európai Néppárt vezetője a nácik főjogászához hasonlította a miniszterelnököt, aki szerint Carl Schmitt büszke lenne rá.

Természetesen ez is a minősíthetetlenség minősített esete, de azért az mégis jobban fáj idehaza, ha magyarországi brüsszeliták rágalmazzák minden alap nélkül Magyarország milliók által eddig négyszer megválasztott miniszterelnökét. Olyan ellenséges uniós közegben ráadásul, ahol Soros irányításával évek óta azon mesterkednek, hogyan tudnák megbuktatni Orbán Viktort, aki választói felhatalmazás alapján következetesen ellenáll a migrációnak és az LMBTQ alkotmányos térnyerésének Magyarországon.

Ez a balliberális rohamosztag alakulata abban reménykedik, hogy ocsmány cikkükkel meggyengíthetik Orbán uniós és hazai pozícióit egyaránt.

Az uniós pozícióról fölösleges beszélni, hiszen ott az aktuális konfliktusban elsősorban a lengyel barátaink és a jog, az uniós alapszerződések a legfőbb szövetségeseink.

Itthon azonban igencsak föl kell kötnie a gatyáját annak, aki a magyar kormányfőbe vetett bizalmát meg akarja gyengíteni. A Nézőpont Intézet legfrissebb – novemberi, tehát a járvány kellős közepén végzett – felmérése szerint ugyanis a választókorú magyarok 59 százaléka elégedett Orbán Viktor munkájával. Hét évvel ezlőtt, 2013 végén 49 százalékos volt ez az arány. A 2018-as választások idején 50, míg tavaly év végén pedig 52 százalék volt elégedett a munkájával. Jelenleg tehát a legmagasabb az elégedettségi index.

S ebben a népszerűség-javulásban a vírussal kapcsolatos védekezés legalább annyira benne van, mint a Brüsszellel és a baloldali ellenzékkel való folytonos viaskodás.

Sőt, a felnőtt magyarok 59 százalékos elégedettsége jóval fölötte van a Fidesz-KDNP népszerűségi szintjének, ami azt is jelenti, hogy nemcsak a kormánypárti szavazók ismerik el a miniszterelnök kiemelkedő teljesítményét, hanem a baloldaliak egy része is.

És akkor álljon itt még egy mai, friss adat.

Orbán Viktor miniszterelnök holnaptól az összességében leghosszabb ideig hivatalban lévő magyar kormányfő. Eddig Tisza Kálmán (1875–1890) tartotta a rekordot.

S ezt a történelmi rekordot még a világelit komprádor alakulata sem volt képes megakadályozni, pedig ezer és egy kísérletet tett rá. Ezer és egyszer igazolva, hogy tényleg – Kövér Lászlóval szólva –: „nem a magyar nemzet részei.” Ezért támadnak gátlástalanul még ilyen, több okból nehéz krízishelyzetben is.