Április harmadikán sok baloldali szavazót hideg zuhanyként ért a választás eredménye, ami nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy pártjuk (vezetőik?!) is csak lehajtott fejjel elkullogni tudtak, miután világossá kezdett válni számukra, hogy csúfos vereség rajzolódik ki. Hirtelen egy Grand Canyon mélységű szakadék keletkezett a néhány órával vagy nappal korábban meggyőződéssel tett nyilatkozataik és a fájó igazság között.

Magyarország választott. A hitelességet, az értékeket és az egységet. Azt az egységet, ami most is bebizonyította, hogy nem dúlhatja szét mindenféle összetákolt „szeretetországnak” álcázott hamis ígéret. Azt az egységet, ami már sokadjára megmutatta, hogy nem valakik ellen, hanem valakik mellett teszi le a voksát.

És most valami leért.

A krokodilkönnyek hullajtása melletti bőröndpakolások közepette most meglátott valamit a baloldal, valami olyat, amit eddig is nagyon fájt volna bevallaniuk, ezért igyekeztek különböző bagatell és lenéző válaszokat adni azokra a kérdésekre, amiket nem is igazán értettek.

Nem, a Fidesz nem vette meg a szavazókat. Nem, a Fidesz nem manipulálja az embereket. Nem, a Fidesz-szavazók nem 4 általános iskolával rendelkező, barlangban élő trollok, akiknek mind bekeretezett Orbán Viktor kép lóg a falon.

Ekkora győzelem után már nem lehet lehülyézni egy egész országot. Nem lehet megszégyeníteni és lenézni több millió embert.

A baloldal pedig ezt sosem akarta belátni, emlékezzünk csak Márki-Zay kampányára, akinek nagyjából minden héten sikerült valamilyen társadalmi csoportba belerúgnia.

Úgyhogy, kedves baloldaliak, érdemes mélyen magatokba nézni és megkeresni azokat a bizonyos hibákat, mert lesznek szép számmal, higgyétek el.

Kényszerűen koncepciót kell váltani, mert úgy tűnik, a fideszes birkázást már tényleg senki nem fogja bevenni.