Márki-Zay Péter figyelmét minden bizonnyal elkerülte a legutóbbi országgyűlési választás eredménye, ugyanis Magyarországon már van egy pártszövetség, ami a jobboldaliak széles – a teljes nemzetünk 54 százaléka – körében elfogadott, úgy hívják: Fidesz-KDNP. A radikális jobboldaliaknak pedig ott van a Mi Hazánk Mozgalom, akik sokakat meglepve, 6 mandátumot szervezve jutottak be a parlamentbe. A jobboldali pálya tehát erősen telített, de persze hajrá, aprózódjon csak az ellenzék! Az azért érdekes, hogy pont az a politikus szeretne szélsőségektől mentes pártot, aki a baloldal közös miniszterelnök-jelöltjeként aberráltnak, tudatlannak, megvezetettnek, agymosottnak és ostobának nevezte magyarok millióit, sötétben tartott, trágyával etetett gombákhoz hasonlítva őket, valamint hímsoviniszta megjegyzéseket tett, a gyermekbántalmazást éltette, illetve Fidesz zsidó tagjait listázta. Csak semmi szélsőség, elvtársak!

A televíziós interjúban Rónai Egon kérdezte Lukácsi Katalint, a Mindenki Magyarország Mozgalom elnökségi tagját, aki erről a posztjáról a választási vereséget követően lemondott. Lukácsi elmondta: az országjárás során Márki-Zay Pétert mindig úgy konferálta fel, mint Magyarország következő miniszterelnökét. Tehát hazudott. Ahogy a teljes a baloldal. Jelentős, mentalitásbeli különbség, hogy míg a nemzeti oldal, bár zsinórban négyszer nyert kétharmaddal, mindig azt mondja, hogy szabad választások vannak, ahol dolgozni kell azért, hogy az emberek bizalmat szavazzanak nekik, addig a globalisták rendszerint predesztinálják, hogy ők nyerik a választást, „leváltják Orbánt”. Örömmel jelenthetjük be: e tekintetben sem mondanak igazat.

Márki-Zay Péter erősen egyedül maradt, ami a politikai „szövetségeseit” illeti, nemcsak Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter, hanem Pálinkás József és Gémesi György is elfordultak tőle, akikkel a pártja alapembereiként számolt a kormányfőjelölt. Lukácsi Katalin a műsorvezető ezzel kapcsolatos miértjeire nem is igazán tudott mit mondani, de cserébe ismét hazudott: „egy dem... bár demokráciában lennénk” – állította. Egyrészt, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése deklarálja, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, másrészt épp tíz napja tartottak választásokat, aminek a demokratikus voltát illetően még az EBESZ sem állapított meg anomáliákat. Ha nem demokráciában élnénk, a politika olyan csúcspéldányait, mint Lukácsi Katalin és az általa felmagasztalt Márki-Zay Péter már rég elvitték volna Recskre. Mindannyiunk szerencséjére, azt a rendszert sikerült leváltani 1989-ben, majd a jogi és szellemi értelemben vett jogutódjaikat 2006-ban.

Napokkal ezelőtt bizonyosodott be, hogy valódi összefogás nem is volt a baloldalon, mindenki utált mindenkit, és ahol lehetett, hátba szúrták egymást, ennek ellenére, Lukácsi Katalin ismét „egységes” ellenzéket vizionál. Még Rónai Egon is megjegyezte, hogy a népnek erre, úgy tűnik, túl nagy igénye nincs. A Mindenki Magyarországa Mozgalom politikai géniuszai talán máshogy látják, mi pedig nem kívánunk mást nekik, mint további sikeres közéleti szereplést.