Egy kukkot sem, pedig már több napja lett volna a megszólalásra. (A történtekről szóló két írásunk itt megtekinthető.)

Lendvait – egyebek mellett – úgy tartják számon, mint Orbán Viktor egyik életrajzíróját. Akinek 2018-ban annyira fontos volt a magyar miniszterelnök, hogy könyvet írjon róla Orbán, Európa új erős embere címmel.

A kötetből kiderült, nem szereti Orbánt, szociáldemokrata szellemiségét ismerve, nem meglepő módon populista, autokrata személyként jellemezte. Magyar származása már kevésnek bizonyult ahhoz, hogy felülemelkedjen a mainstream mantrán, és ki merje mondani, hogy Orbán Viktor igenis demokrata, méghozzá a legjobbak közül. Aki mindig a választók akaratából állhat a nemzet élén, nem mindenféle koalíciós manipulációk révén, ahogy Nyugaton a legtöbb államban kormány- vagy államfői székbe kerül valaki. Nincs ez másként Ausztriában sem.

Az emberi jogokra és a demokráciára oly érzékeny Lendvai – idén Concordia-díjat kapott érte az osztrák parlamentben – képes olyat állítani, hogy Orbán Viktor hatalmát az igazságszolgáltatás és a magyar média széles körű ellenőrzése biztosítja.

Mi tesszük hozzá, hogy ezek szerint nem az a több mint hárommillió magyar állampolgár, aki áprilisban a negyedik kétharmados győzelmét minden idők legnagyobb arányában és a legtöbb szavazattal biztosította neki, miközben a választások tisztaságát – az ellenzék kezdeményezésére – az eddigi legnagyobb nemzetközi megfigyelőcsapat felügyelte.

Csak halkan teszem hozzá, 2010-ben miféle igazságszolgáltatás, milyen magyar média biztosította a kétharmadot, amikor a nyilvánosság is szinte teljes egészében Gyurcsány kezében volt.

A fentiek alapján nem lepődtünk meg azon sem, hogy Lendvai 2020-ban politikai elemzőként nyilatkozott a német Michael Wech rendezte „Hallo Diktátor” – Orbán, az EU és a jogállamiság című dokumentumfilmben.

Félreértés ne essék, nem kell szeretni Orbán Viktort. A hozzá való érzelmi kötődés mindenkinek szabadon választott döntése.

Azt is leszögezem, hogy nagyon nem szeretnénk tiszteletlenek lenni egy 92 éves, a vészkorszakot szerencsére túlélt idős úrral szemben.

Annyit azonban meg kell említeni, hogy egy ilyen esetben, amikor valaki a szülőföldje kormányfőjének a haláláról vizionál, akkor legalább elítélje az ilyen megnyilvánulást. Nem feltétlenül magyarként, hanem emberként, közgondolkodóként. De a baloldali elkötelezettség a jelek szerint még az emberséget is felülírhatja.

Szerencsére az osztrákoknak helyén volt az eszük, és úgy cselekedtek, ahogy kell.

Paul Lendvai helyében én bizony legalább szégyellném magam.