De nem volt. Se hideg, se meleg. A WC is gyorsan megtelt, s még arra sem volt víz, hogy vödörrel segítsenek magukon.

Miért is lett volna, hiszen a Fővárosi Vízművek ékes magyar nyelven megfogalmazott hirdetménye tudósít róla, hogy „munka miatt, folyamatos vízvisszaadás mellett vízhiány várható.” S javasolják nagy bölcsen, hogy a lakók előre gondoskodjanak elegendő vízmennyiségről a napi szükséglethez. Bravó, gondoskodjanak, miután váratlanul elzárták a vizet.

Hiszen a budapesti polgár, akinek érdekeiért Karigeri él hal és éjt nappallá téve dolgozik, hogyan gyűjtsön vizet, ha fogalma sincs arról, hogy a Vízművek mit tervez a vízvezetékhálózattal.

Tudjuk, munkát! Amiről a mellékelt értesítést csak két utcával arrébb lehetett összehalászni. De mint látható, ez is hihetetlen pontos, mondhatni karigeris. Május 26-ra szól, ma pedig még csak május 24-et mutat a naptár.

Az érdeklődő budapesti polgárnak – akit a főpolgármester úgy szeret – telefonos érdeklődésére pedig a Vízművek elmondja, azért nem értesítették őket, mert erre se idő, se ember nincs.

Nem baj, fontos, hogy KariGeri szereti őket.

Így, hogy miközben a baloldal a járvány miatt aggasztó munkanélküliséggel vádolja a kormányt, addig a Vízműveknél nincs kapacitás a lakosság értesítésére, ahogy a Pesti úti idősotthonban sincs elég ápoló. Itt fele létszámmal kénytelenek működtetni a céget, amiért az az önzetlen dolgozó is napokig kénytelen volt bejárni, aki odaadó magatartásával esetleg behurcolta a betegséget az intézménybe, miközben láza volt, rosszul érezte magát és szárazan köhögött.

Egyébként tudják hol nincs emberhiány? KariGeri helyettesei között, ahol csúcsgázsiért egymás sarkát tapossák öten, meg a Főpolgármesteri Hivatal állományában, ahová nem győzik számolatlanul fölvenni a haverokat.

Csak cselekedni képtelenek. A várost működtetni.

Mit gondolnak, Tarlós István idejében elképzelhető lett volna ez a szégyenteljes gyakorlat?