Ezt ő maga jelentette be Facebook-oldalán. Így: „Amikor egy élet érkezik, az őt szerető, védelmező élet is újjászületik. Ez történik most velem is. A szívem alatt hordom a kisfiam, miközben nemcsak édesanyává, de főpolgármester-helyettessé is válok. Két nagyon fontos pillanat az életemben, mindkettő bizonyosan át fogja alakítani a kapcsolatomat a világhoz, a budapestiekhez, az agglomerációhoz, a politikához.”

A kívülálló számára furcsa érzéseket kelthet ez a két hír együtt. Amolyan ’egyik szemem sír, a másik nevet’ helyzetet. Öröm, hogy új édesanyával gazdagodik az ország, hogy a kisfiú világrajövetelével gyarapodik az a generáció, amelynek a vállára rá lehet tenni egyszer az ország, a magyarság megmaradásának felelősségét. Öröm, hogy az ország tárt karokkal várja az újszülöttet, s mindent megad a szüleinek ahhoz, hogy minél jobb körülmények között nevelhessék föl a gyereküket.

Hogy ez a kisfiú kisfiú maradhasson, és mire felnőtt lesz, addigra se kelljen neki kötelezőzen szoknyát hordani, ahogy a liberális világ elmeirányítói igyekeznek errefelé tolni az emberi gondolkodást.

Hogy továbbra se lehessen neki a reggeli kávé mellé marihuánás cigit szívni.

Hogy a kisfiúnak felnőttként legyen munkája, hogy a haza által megadott lehetőségeket ne migránsok foglalják el, hanem Szent István leszármazottai.

Egyáltalán, hogy a haza az ő számára is haza legyen, ne pusztán tartózkodási hely.

Bősz Anett azt is írta: „Már az első időszakban is éreztem, mennyi erőt ad a várandósság, mennyi erőt ad ahhoz, hogy egy jobb, igazságosabb, élhetőbb Magyarországért küzdjek, mert hogy itt fog élni a kisfiunk is.”

Hogy mi a jobb, az igazságosabb, élhetőbb Magyarország?

Az LMBTQ-propaganda, a migránsok előtti kapunyitás, a drogliberalizáció, amiért Bősz Anett szellemi közösségének szíve hevesen ver?

Aligha.

Hátha az anyaság változtat a várandósság örömét élő fiatal nő gondolkodásán, s míg kisfia felcseperedik és itt fog élni a szüleivel együtt, addigra világossá válik számára is, hogy haza csak egy van. S ez a haza azért áll ezer éve, mert a benne élők, a hazafiak vigyáztak a hagyományaikra, a keresztény értékeikre, amiből sok liberális eszme ki akarja szakítani. Úgy is mondhatjuk, el akarja pusztítani.

George Bernard Shaw mondta, hogy „Aki húszévesen nem kommunista, annak nincs szíve, aki harmincévesen kommunista, annak nincs esze.”

Bősz Anett most 34 éves. Megérett arra, hogy elgondolkozzon a Nobel-díjas ír drámaíró megállapításán.

Talán születendő kisfia örülne neki felnőttként a legjobban. A budapestiek pedig már most…!