A vidékiek ekézése visszatérő elem négyévente a baloldalon. Általában akkor jön elő belőlük, amikor meg kell valahogy magyarázni, hogy kedvenc politikai formációik (nem a Fidesz) miért nem tudják behúzni a választásokat.

Mégis, hogy képzelik, ugyebár...?

A két héttel ezelőtti választás történelmi sikert hozott a kormánypártoknak, egy nappal a voksolás után meg is kezdődött a visítás.

Menetrendszerűen, az elsők között a wmn.hu feminista blogon jelent meg egy jóízű vidékizés.

Azt írják a falusiakról: azok „imádtak mesélni, sőt pletykálni. Halott ikertestvértől a »nyolcadikra jött végre ez a fiúgyerek a hét lány után«-ig. Tőlem nem kérdeztek semmit. Semmit. Jól van ez így... Azt hiszem, ahányszor kimondtam az életemben, hogy ÉN ezt másképp gondolom, ők annyiszor mondhatták: MI ezt így szoktuk.”

A szerző a történtek felidézésével próbálja illusztrálni, hogy mennyire más világba csöppent, mennyivel mások az emberek vidéken, mint amihez ő hozzászokott.

Azt írja:

A szerző azon hüledezik, hogy „tegnap, mint valami vénásan túladagolt brutál gyorstalpaló, megismertem a vidéket, az őszinte, senkit bántani nem akaró valóságát”.

Ennyit erről.

Aztán előkerült a Szavazatszámlálók beszámolói nevű Facebook-oldal, ahol végtelen mennyiségben folyik a vidékiek szidalmazása. Nézzünk néhányat:

„Jönnek az alkoholszagú, mosdatlan, rossz fogú, tudatlan emberek sorra, érkeznek ebbe a külvárosi lepusztult kultúrházba, és leszavaznak a Fideszre, mert ez nekik megfelel, nem is lehetne jobb. Őket ez az egész nem zavarja, nincs semmi probléma, hiszen megkapták a júdáspénzt. Egy-két sörre most elég lesz, tán még a »legyesben« is meg lehet ebédelni utána.”

„Megdöbbentő volt a kezek elhasználtságát látni, a remegést, a torzulásokat, a bőrbe ivódott olajat, sárt, a körmök alatti piszkot, a szegénységet műkörömmel és rengeteg arannyal eltakart szomorúságát, a lassan, gyöngybetűkkel írt aláírásoknak a precizitásba kapaszkodó zűrzavart, a flegma, vonalon túllógó szignók pökhendiséget. Folyamatosan a kezeket látom.”

„Ők a honfitársaink, ők a Magyarok! Ők képezik ezt az országot, nem mi! Mi egy marginális kisebbség vagyunk, és azt hisszük, mi is magyarok vagyunk! Szerintem meg nem. Ennek az országnak a bódvaiak a lakói! Ők döntik el a sorsukat, ami nekik így jó, amin ők nem akarnak változtatni.”

Meg is érkeztünk Budapesthez, ahol mint tudjuk, a felvilágosult, haladó emberek élnek. Ők tudják igazán, merről fúj a szél, hiszen az ő felfogásukban ők fújják a szelet.

A fővárosban a 17. kerületben tudott nyerni a Fidesz-KDNP az április 3-i választáson, Dunai Mónika lett országgyűlési képviselő.

A 444.hu pedig rájött, hogy mi volt a siker titka:

„Budapest legnagyobb kiterjedésű kerületéről van szó, de falusias jellegű, hiszen a kerületet alkotó 4 községet – Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákosliget és Rákoshegy – csak 1950-ben csatolták a fővároshoz. Ebből következik a kerület régi problémája: járhatatlan és sáros földutak. Az elmúlt években azonban egymást érték az ünnepélyes átadók, csak úgy dőlt a közpénz a fideszes kerületre, amiből több kilométernyi utat aszfaltoztak le más, állami beruházásokból jól ismert vállalkozások.” – olvasható a Soros-blogon.

De azért Mérő László matematikus, pszichológus nyilatkozatát ajánlanám tanulmányozásra: