Jobb, ha felkészülünk rá, hogy a nagy népmozgásoknak nem lesz vége egyhamar. A háború emberek millióinak dúlta fel az életét, pusztította el az otthonát. De mi történik, ha a természetet haragítjuk magunkra? Mi történik, ha teljes országok kerülnek víz alá?

Van egy kis szigetország valahol messze a Csendes-óceánon, Tuvalunak hívják.

Miért érdekes Tuvalu? Nem csak azért, mert a világ legkisebb államainak egyike (népesség alapján a második, terület alapján a negyedik legkisebb ország a világon). Legmagasabb pontja mindössze 4,5 méterrel van a tengerszint felett, így a következő évtizedek nem sok jót ígérnek Tuvalunak.

Hogy egy ismertebb példát keressünk, ott az Indiai-óceán turistaparadicsoma, a Maldív-szigetek. A korallzátonyra épült szigetcsoport helyzete még Tuvaluénál is kínosabb, a legmagasabb pontja ugyanis kevesebb, mint 2,5 méterrel van a tengerszint felett. Az árapály napról napra feljebb húzódik a szigeteken. A tudósok becslése szerint 30 éven belül búcsút inthetünk a Maldív-szigeteknek.

Ha ezek a szigetek egyszer lakhatatlanná válnak, szép lassan a környező szigetek következnek majd, ami 9,2 millió embert érinthet a Csendes-óceán 22 szigetállamában, és 345 ezer embert a Maldív-szigeteken.

A Csendes-óceánon egy ideje már zajlanak evakuációk – vagy az óvatosabb-képmutatóbb terminológia szerint: a népesség-transzferek. Új-Zéland beleegyezett, hogy belépést és munkavállalási engedélyt ad évente 75 tuvalui lakosnak, Ausztrália viszont elutasította a kvótát, és egyáltalán nem fogad klímamenekülteket. A szamoaiak 57 százaléka már elhagyta az otthonát, nagyrészt Új-Zélandon élnek. Eközben az USA letelepedési és munkavállalási vízummentességet biztosított a Marshall-szigeteknek, Fidzsi pedig ígéretet tett a Kiribatiból érkező klímamenekültek befogadására.

Ha megindul egy tömeges migrációs hullám, egy ország népességét még akár be is lehetne fogadni, de magukat az államokat hogy fogadjuk be? Teljes népcsoportok válhatnak országnélkülivé, ha ezeket a szigetek víz alá kerülnek. Az államok ilyenfajta, teljes és állandó fizikai megsemmisülésére még nem nagyon volt példa.

A nemzetközi jog normái szerint a rövid válasz: NEM. Az államiság hagyományos kritériuma a lakosság és az önálló kormányzati hatalom mellett a terület. A másik érdekes kérdés, hogy pontosan milyen státuszba kerülnének az érintett állampolgárok? Az elsüllyedt államok lakossága ugyanis de facto ország nélkül maradna, így nem is élvezhetnék saját államuk védelmét, hiába bizonyítaná útlevelük az eredeti állampolgárságukat. A klímamenekültek ezzel minden szempontból a befogadó ország jóindulatára lennének utalva.

A Maldív-szigetek például elég gazdag ahhoz, hogy a nyugati turisták által elköltött pénzből megépítse Hulhumalé mesterséges szigetét, és így szerezze vissza területét. Eddig 63 millió dollárt öltek a projektbe, és kb. még 50 millió dollárt terveznek beruházni. A többi kis szigetállamnak ez nem ilyen evidens, nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy nekiálljanak mesterséges szigeteket barkácsolni a tengeren.

Azt gondolnánk, hogy egy mesterséges szigettel megoldódna minden nyűgünk, de nem így van. A területi szuverenitáshoz és az ezzel járó előnyökhöz szükség van egy természetes területi alapegységre. Tehát ha a Maldív-szigetek eredeti, természetes kialakulású területei elsüllyednének, lehetne akármilyen menő és fejlett Hulhumalé szigete, a maldív állam folytonosságát akkor sem lenne képes fenntartani. Jogi nonszensz a javából.

A probléma távolinak tűnhet, de annyi biztos: a klímaváltozás itt van a nyakunkon. A környezetvédelem rasztahajú gyerekek hobbijából villámgyorsan stratégiai kérdéssé vált. Ha körülöttünk komplett államok semmisülnek meg, az elég jó jele annak, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk.

(Foreign Affairs)