Egy igazi gigaprojektet kell elképzelni, rengeteg infrastrukturális beruházással és sok-sok pénzzel. A bulit a Kína által létrehozott Selyemút Alap finanszírozza, amibe eddig potom 40 milliárd dollárt toltak bele. Nem a Mikulás jött el, szó nincs jótékonykodásról, hanem piaci alapú, megtérüléssel számoló beruházásokban és hosszútávú geopolitikai érdekekben gondolkodnak.

Hogy érezzük a vállalkozás dimenzióit: a gazdasági övezetbe tartozó országok összlakossága nagyjából 4,4 milliárd ember, a világ össznépességének 63 százaléka. Összesített GDP-jük 2,1 billió dollár körüli, amely 29 százalékát teszi ki a világ gazdaságának.

Az infrastruktúrafejlesztés egyik sarokpontja a kínai vasútipar lehet. Van némi tapasztalatuk ezen a téren, az elmúlt hét évben több, mint 10 000 kilométer nagy sebességű vonalat építettek belföldön és a tengerentúlon. Ami ebből minket érint: a Belgrád-Budapest vasútvonal, ahol hamarosan 160 km/órával száguldhatnak majd a vonatok roskadásig pakolva nyugatra tartó kínai áruval.

A térség országai értelemszerűen versengenek Kína figyelméért, és Magyarország egyértelműen a legfontosabb partnerek közé tartozik. Pénzügyi központként is szemet vetettek ránk, Budapesten nyitották meg a Bank of China közép- és kelet-európai regionális központját.

A Kínát és Eurázsiát összekötő tengely lényegében egy gyengeséget alakít át stratégiai erőforrássá. 14 szomszéd sebezhetővé tesz egy országot, de Kína pont ezt a fajta kitettségét próbálja előnyére fordítani. Egy eurázsiai szövetség, mely az autoriter államközpontú kapitalizmusra alapozva modernizálná és stabilizálná a térséget, az amerikaiaknak maga lenne a rémálom. De Pekingnek nincs egyszerű dolga ebben a megjósolhatatlan, nehezen irányítható politikai erőtérben, ráadásul a kínai-orosz kapcsolatokat is a kölcsönös gyanakvás jellemzi.

Az orosz és amerikai befolyás meggyengülése a közép-ázsiai térségben olyan utat nyitott Kína előtt, mely a geopolitikai célok mellett belpolitikai érdekeket is szolgál. A sok fejtörést okozó ujgur és tibeti területeket a gazdasági fejlesztés és a modernizáció eszközeivel igyekeznek a kínai államba integrálni.

Az Új Selyemút koncepciója a közép-ázsiai országok érdekeivel is szerencsésen egybevág. Az olaj- és gázvezetékek, autópályák és vasútvonalak fejlesztése jól jön az olyan ásványkincsekben gazdag országoknak, mint például Kazahsztán és Türkmenisztán, akik régóta szeretnék diverzifikálni export-útvonalaikat. Nem véletlen, hogy a közép-ázsiai államok is rendkívül fogadókészek a kezdeményezéssel kapcsolatban. Az amerikaiak szemében a térség nagyjából egyet jelentett Afganisztánnal, a kivonulással párhuzamosan kikerült Washington látóteréből, Közép-Ázsia pedig beszorult két ambíciózus szereplő közé.

Putyin nagyjából 2011 óta kacérkodik az Eurázsiai Unió gondolatával, 2014-ben Fehéroroszország és Kazahsztán alá is írta a szerződést, de az ukrán válság és a nyugati szankciók fokozatosan megváltoztatták a hangsúlyokat. Sultan Akimbekov kazah elemző szerint az Eurázsia Unió gazdaságilag nem életképes, de Putyinnak nem is ez a szándéka. Gazdasági együttműködés helyett egyértelműen erődemonstráció a cél.

(The Diplomat, South China Morning Post)