Ivan Krastev bolgár politikatudósra általában érdemes odafigyelni (nemcsak a Soros-féle Open Society Foundation-kötődése miatt). Egy ideje a New York Times-ban is megjelennek elemzései, főként Putyin mozgását vizsgálja, úgyhogy természetesen a mostani helyzetről is volt mondanivalója.

Elég nagy a bizonytalanság, hogy mit is csinálnak pontosan az oroszok Szíriában. Egy jól értesült washingtoni forrás szerint:

Krastev szerint Washingtonban kb. az a közvélekedés, hogy Putyin tulajdonképpen sportból alázza Obamát, és a pedagógiai célzat a reálpolitika szempontokat is felülírhatja. Putyin türelmes tanítóbácsiként leckézteti az amerikaiakat: nem lehet felelőtlenül, a levegőbe hablatyolni szabadságjogokról meg a demokráciáról. Ha a nagy amerikai demokrácia-exporttal forradalmakat inspirálnak, akkor fel kell készülniük arra is, hogy a forradalmak nyomában kitörő polgárháborúkba is beavatkozzanak. Putyin ENSZ-beszédének is ez volt a legütősebb mondata:

Az orosz figyelem középpontjában nem Szíria, nem is Ukrajna, hanem a közép-ázsiai térség áll. Egy poszt-szovjet térség, ahol szép lassan kiöregednek a diktátorok, a gazdaság stagnáló félben, rengeteg az ugrásra kész, frusztrált, munkanélküli fiatal. Ennél jobb terepet elképzelni se lehet egy jó kis oroszos rendrakáshoz.

És mit szól ehhez az egészhez Európa? A saját problémái és töketlenkedése annyira leköti, hogy fintorogva, de elfogadja az oroszok vezető szerepét. A nyugalom mindent megér. Az elmúlt évtizedek amerikai teljesítménye – a hiperaktív Bush és az impotens Obama – után az USA-tól nem sok jóra számítanak az európai vezetők, ezért is támogatnák az orosz-amerikai koprodukciós problémamegoldást.

Elképzelhető, hogy Putyin lesz a stabilitás garanciája? Nem tudjuk, de arra Krastev is felhívja a figyelmet, hogy biztosan nem lesz egyszerű dolga.

(New York Times)