Sokan értetlenül és felháborodva szemlélik a helyzetet, pedig nincs min meglepődni. Az ügynek erős belpolitikai okai vannak. Inkább sajnálatot kéne éreznünk az osztrák politikai elit iránt, amely iszonyatos pánikban van és kétségbeesésében vagdalkozik. A hosszú évtizedek alatt békésen építgetett, unalmas rendszerük az összeomlás előtt áll, és erről nem Magyarország tehet, hanem az FPÖ és ezzel összefüggésben a bevándorlás.

Az FPÖ (a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárt) – amelynek kormányba kerülése egyszer már megrengette az osztrák politikát és annak nemzetközi imázsát – most akár a hatalom átvételével fenyeget. Vezeti az országos népszerűségi listákat, és a közelgő bécsi választások előtt nem találják ellene a fegyvert. Ausztria hirtelen jött „emberbaráti buzgósága” szoros összefüggésben áll ezzel.

A fordulópont a 71 halottal teli embercsempész teherautó volt, amelyet 36 óráig hagyott az osztrák rendőrség az út szélén állni. Az eset rávilágított Ausztria lapító menekültügyi stratégiájára és azzal a veszéllyel fenyegetett: kiderül nincs más céljuk, csak valahogy kimaradni ebből, akár azon az áron is, hogy embercsempész bandák szabadon garázdálkodhatnak a területükön.

Míg a korábbi hetekben Magyarország kemény, de esélytelennek látszó küzdelmet folytatott az emberáradattal, Ausztria egészen más stratégiát vitt. Szép csendben hagyott mindenkit átsétálni, hogy kimaradjon az ügyből. Ha valakit mégis letartóztattak, azt szintén csendben visszatették Magyarországra – volt szerencsém személyesen találkozni ilyen családdal.

Az osztrák közvélemény nem bírja a felfordulást, nem bírja a migránsokat, még a magyar vendégmunkásokat sem feltétlenül. Ezért a jótékony csend mindennél többet ért számukra. Élvezték a magyar migrációs politika áldását, nézték szenvedésünket.

Külön örömet jelentett számukra, hogy nálunk minden bevándorlót megpróbálnak regisztrálni, amivel megteremtik a visszatoloncolás lehetőségét.

A 71 ember halála után azonban minden megváltozott. Az osztrák politikusoknak cselekedni kellett. Ehhez a hagyományos két nagy párt a német utat választotta. Azt gondolták, ez az utolsó esélyük, hogy az osztrák társadalomban felülkerekedjen a bűntudat és a sajnálat, az FPÖ számára előnyösebb, bevándorlókkal szembeni ellenességesség helyett. Ehhez az osztrák politika egy jól bevált módszer: az ellenségkép, a gyűlölet eszközét vetette be.

Magyarországot mint bűnbakot próbálták felmutatni, vele szemben ellenszenvet ébreszteni, ellenséget kovácsolni belőle, de miközben Orbánt és Magyarországot szidták, valójában az FPÖ-t értették alatta. A kampány elég egyszerű. „Akarjátok, hogy olyan legyen Ausztria, mint Magyarország? Ha az FPÖ jut hatalomra, ez vár ránk.”

Közben minden erővel próbálták lemosni a 71 ember halálának szégyenét és Magyarországra tolni a felelősséget. Az ügyészség feltűnően nagy erőket mozgósított, hogy bizonyítsa: már Magyarországon meghaltak az emberek.

Ezzel egy időben, elkezdték Magyarországot szidalmazni azért, aminek addig élvezték az áldásait. Képmutató dolog, de a helyén kell kezelni. Ez az osztrák belpolitika, aminek nincs köze a magyar valósághoz.

A károk ennek ellenére kézzelfoghatók. A 71 ember halála után megváltozott osztrák álláspont közvetlen összefüggésben van a magyar helyzet romlásával. Az osztrák politika hisztérikus reakciója: a határok kvázi lezárása, az embercsempészekkel addig tanúsított lapító álláspontban tapasztalt fordulat, a vonatok erőteljes ellenőrzése megállásra késztették a Magyarországra érkezett migránsokat.

Ennek volt köszönhető, hogy a Keletiben egyre rosszabbá vált a helyzet. A magyar migránskezelés kritizálása és a németekkel közös álláspont elfoglalása pedig a bevándorlók magyarellenességének és a kooperáció megtagadásának volt egyik direkt forrása.

Amikor végül a nyomás addig fokozódott, hogy kénytelenek voltak megnyitni a  határokat, azonnal kinyilvánították: továbbra is fenntartják a jogot a Magyarországon regisztráltak visszaküldésére. Ez tovább fokozta a migránsok ellenállását a kötelező regisztrációval szemben. A „no fingerprints” szlogen közvetlen összefüggésben van a pillanatok alatt elterjedő osztrák politikai kijelentésekkel.

Ausztria hirtelen megtapasztalhatta, mennyivel nehezebb az események sűrűjében lenni, mint a pálya széléről bekiabálni. Ízelítőt kapott abból, amit Magyarország február óta átél. Kiderült, a fényes szervezőképességnek is vannak korlátai. Újra és újra lezáruló határok, a vonatközlekedés összeomlása, a szeméthalmok, az ellenőrzés nélküli, terroristagyanús személyek szabad mozgása.

Az eredmény valószínűleg többet árt, mint használ az osztrák nagy pártoknak. Az FPÖ ebből erősebben kerülhet ki. Az osztrákok nem vették észre, hogy érdekeik közösek Magyarországgal. Ha Magyarország képes lenne megállítani a menekülteket a déli határain, és ezzel csökkentené az útvonalon közlekedők számát, az Ausztriát is levegőhöz juttatná.

A „lenácizott” Orbán menthette volna meg az őt szidalmazókat. Ausztriának a V4-ekkel kellett volna összefognia, de az osztrák kormány, hibásan, a szintén kaotikus német vonalat választotta, így most ugyanazt érezheti, mint nyugati szomszédja: bennmaradt az EU nyugati fősodrában, de az öröm csak az FPÖ hatalomra kerüléséig tart majd.