A lexikon szerint az extraprofit: „a tőkésnek az átlagos profitot meghaladó többletjövedelme”.

Angolul windfall tax-nak nevezik, a Google szerint jellemzően a piaci körülmények miatt előállt, előre nem tervezett nyereségre szokták kivetni, emiatt a váratlan nyereséget terhelő adónak szokták nevezni.

Az elmélet szerint: „egy vállalat tulajdonosai és vezetése jellemzően meg tudja tervezni, hogy mekkora profitra számíthatnak. Ez több értéktől is függ, például egy vállalat piaci helyzetétől, az árusított termék vagy szolgáltatás innovációs tartalmától és az értékesítés volumenétől. Vannak természetesen olyan külső körülmények is, amelyek ismeretlenek, így felboríthatják a tervet. Ekkor csökkenhet a profit a tervezetthez képest, vagy akár növekedhet is egy külső sokk hatására. Ha ezek a külső körülmények eléggé megnövelik a várakozásokhoz képest a profitot, akkor beszélhetünk extra profitról.”

Az Egyesült Államokban az első extraprofitadót 1917-ben vezették be és egészen 1921-ig érvényben volt. Az adóelvonás mértéke a vállalatok saját tőkéjének 7 és 9 százaléka között ingadozhatott évente.

A II. Világháború alatt szintén különadóztatták a vállalatokat.

Az Egyesült Királyságban az 1945-ben a választásokon győztes Munkáspárt a beruházások és a termelés újraindulásának ösztönzése érdekében szintén különadót vetett ki a vállalatok osztalékkifizetéseire.

Az Amerikában, a '70-es években beütött olajválságra reagálva az egyesült államokbeli Carter-adminisztráció kidolgozta a „kőolaj különadóztatásáról szóló törvényt”, melynek értelmében különadóval sújtották az olajipari vállalatok kitárolási ára és a mindenkori inflációval korrigált fogyasztói bázisár közti különbséget.

Rishi Sunak, brit pénzügyminiszter nyilatkozata szerint, az elszálló olaj- és gázárak miatt az energetikai szektor extraprofitot termel, amiből a nehéz helyzetbe jutott családokat fogják támogatni. Ideiglenesen 25 százalékos adót vetnek ki az extraprofitot zsebre vágó olaj- és gázipari vállalatok extra nyereségére.

A rendkívüli adó egy egyszeri közteher, amelyet a kormány szab ki egy vállalatra. Az ötlet lényege az, hogy megcélozzák azokat a cégeket, amelyeknek volt szerencséjük olyasmiből hasznot húzni, amiért nem tettek semmit – más szóval egy váratlan eseményből profitálnak.

Romániában a koronavírus járvány hatására indokolatlanul emelkedő energiaárak miatt 2021. november 1-i hatállyal elfogadtak egy törvényt, amely 80 százalékos adót vetett ki minden villamosenergia-termelő – a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek kivételével – 91 euró/MWh feletti energiaárból származó bevételére, az intézkedés 2022. március 31-ig volt érvényben.

Március 11-én Ursula von der Leyen bizottsági elnök is beszélt az extraprofitadó lehetőségéről:

Az Európai Tanács március 24-25-ei kommünikéje értelmében:

Magyarországot sokan bírálták amiatt, hogy különadót vet ki bizonyos energetikai szektorokra. Márki-Zay Péter például egyenesen kijelentette: nincs is extraprofit.

– vélekedett a bukott miniszterelnök-jelölt.

Mindazonáltal, ahogy az a fentiekben is kitűnik, az extraprofit-adó egy létező jelenség és már több ország is élt vele a közelmúltban.