Emlékszünk még, hogy mekkora elánnal beszélt Vona Gábor a Jobbik elnöke arról, hogy pártja néppárt lesz? Sőt, akár Magyarország legnagyobb pártja? Nem? 

Pedig volt ám ilyen.

És még azt se mondhatjuk, hogy a pártvezető kijelentése mindenalapot nélkülözött volna. Bár mikor ez a gondolat 2014-ben szóba jött, kissé elhamarkodottnak tűnt, de aztán 2015 közepéig mégiscsak úgy látszott, hogy a Fidesz kihívójára akadt. Pedig, mint kiderült azoknak volt igaza, akik az elejétől kétségbe vonták a Jobbik terveit. 

2014. márciusában Vona Gábor egy Nyíregyházán rendezett lakossági fórum előtt tartott sajtótájékoztatóján azt találta mondani: a párt - Jobbik - a fiatalok és a férfiak körében eddig is népszerű volt, de a szimpatizánsok között az utóbbi időben egyre több középosztálybeli és idős jelent meg. De ami talán még ennél is sokkal fontosabb, hogy a nők körében is egyre több szimpatizánsra tettek szert. Ismerjük be: a népesség felét adó nők nélkül tényleg nehéz is lenne igazán nagy párttá válni.

De a politikusi nagyotmondáson a közvélemény-kutatásokból is az látszott, hogy a Jobbik erősödik. És 2015-re jöttek az egyéb eredmények: Tapolcán az április 12-i időközi parlamenti voksoláson először egyéniben is nyerni tudtak.

A Jobbik ekkor ezt a győzelmet már nem is akárminek, de egyből az egész ország szempontjából jelenősnek, sőt történelmi győzelemnek értékelte.

Meg is kezdődött a pártból a szélsőségesek kizárása egyből, mert hát egy néppártban rasszistáknak helye nem lehet. Így újra Vona Gáboron volt a sor, hogy ugyanezen év áprilisának végén a Parlamentben tartott sajtótájékoztatóján kijelentse:

Sőt, azt is elmondta, hogy aki azért támogatná a pártját, mert úgy gondolja, hogy ott helye van az ilyen gondolatoknak, jobb is, ha másik pártot keres magának.

Csakhogy a Jobbik erőssége és támogatottsága pont azokból a mozgalmakból származott, amik, ha finoman akarunk fogalmazni se éppen az emberi egyenlőségbe vetett hitükről voltak híresek. Persze már a nagy középre tolódás előtt se volt minden rendben a párt és a radikálisabb külsős szárnyai között, de az igazi vízválasztót érdemes a pártelnök bejelentésétől számítani.

Jól össze is rúgta a port a párt Kiss Róberttel, az egykori Új Magyar Gárda kapitányával, aki szerint a Jobbikból kihalt a radikalizmus, valamint a Gárda leépítését vélte felfedezni az új irányvonalban - nem minden alap nélkül.

Azonban a mérséklődés feltehetően nagyon rosszkor jutott eszébe a Jobbiknak, mert pont ez idő tájt kezdett egyre erősödni a migrációs válság Európában. Ez újabb belső feszültségeket generált a pártban, mert míg a szélsőségesebb vonulatok egyből rávetették volna magukat a témára, addig a Jobbik legfelsőbb vezetése inkább nem állt bele teljesen a bevándorlók elleni tüntetésekbe - persze, azért ők is megállították volna már akkor is a migrációt, de ennyivel meg is elégedettek volna.

Tehát míg a Jobbik inkább hátralépett egyet, és próbálta kevesebb-több sikerrel visszafogni azokat, akik látványosabban léptek volna fel migránsügyben, addig a kormány ellopta előlük a showt.

A Jobbik tehetetlensége azonban meghozta a maga gyümölcsét. Az év végére lassan, de biztosan elkezdett csökkeni a párt támogatottsága, míg a Fideszé hasonló tendenciával kezdett nőni, majd szinte kilőtt – 2015 decemberére a megkérdezettek 34 százaléka szimpatizált a kormánypártokkal. A Jobbikot ezzel ellentétben ugyanekkorra már csak a teljes felnőtt népesség 10 százaléka támogatta, ami barátok közt is 6 százalék bukó augusztushoz képest. Ezek után már csak elkeseredett akciókra futotta a párttól. Vona Gábor megpróbálta bíróságra citálni Orbán Viktor miniszterelnököt, de még önkéntes honvédséget is toboroztak volna. 

Januárra bekövetkezett az, amire tényleg csak kevesen számítottak: a Nézőpont Intézet ehavi elemzésében, ha statisztikai hibahatáron belül is, de a Jobbikot megelőzte az MSZP:

Persze azt érdemes megemlíteni, hogy a Jobbik fele ennyire se áll rosszul a Tárkinál, ahol a teljes népességen belül elért 12 százalékával mindig magabiztosan veri a szocialisták 7 százalékát. Csakhogy a Fidesz 31 százalékától így is messze van.

De ezzel együtt is nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy egyelőre a néppártosodás nagyon messze, ha nem teljesen elérhetetlen távolságra került a párttól.