"Mindannyian tudjuk, hogy az a folyamat, amelynek a kellős közepében vagyunk, az nem előzmények nélküli. Ha egy jelentős nemzetközi szereplő úgy dönt, hogy, mondjuk, Líbiában megdönti az éppen hivatalban lévő és neki nem tetsző kormányt, és ennek eredményeképpen vállalja annak kockázatát, hogy ott káosz alakul ki, (…) és nincs többé olyan állam, amely szigetelje az Afrika belsejéből érkező, jobb élet reményében meginduló tömegeket - nos, akkor ezek meg fognak érkezni Európába."

"Mindenki fölkészült erre az egyébként nem kívánatos, de esetleg előálló helyzetre, mindenkinek van politikai döntése erre, minden ország polgárai úgy érezhetik – Ausztrália, Amerika, Izrael, Öböl-államok –, hogy a vezetői urai a helyzetnek, döntéseket hoznak, és annak érvényt szereznek egy szereplő kivételével: mi, európaiak."

"Nyilvánvaló, hogy semmilyen terv sem létezik a válsághelyzet kezelésére. A mostani helyzetben a baj is nagy, de ennél még nagyobb baj, hogy nincs európai terv, hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Ami van, az nem a helyzetet akarja kezelni, hanem a helyzet következményeit, miközben még a helyzetet sem számolta föl. Ennek a gondolatnak a kifejezése a kvóta – jelentsen akármit is –, ami arról szól, hogy aki beérkezik Európába, azokat szét fogjuk osztani egymás között valamilyen arányokban."

"Ma Európa a külső határait nem képes ellenőrizni. Egész addig, amíg nem ellenőrizzük a külső határainkat, nem tudjuk megmondani, hogy végül is majd hány embert kell szétosztanunk. Először volt 40 ezer, aztán lett belőle 120 ezer, már beszélnek 500 ezerről, és ha további milliók fognak érkezni, sőt szerintem további tízmilliók fognak érkezni, hogyha az európai vezetők nem változtatnak a politikájukon, akkor azokat mind szét fogjuk osztani? A magyar álláspont nem a kvóta ellen van. A magyar álláspont nem zárja ki, hogy erről a kvótáról majd valamikor értelmesen, fair módon lehet beszélni, az időzítéssel van problémánk."

"Sokkal értelmesebb lenne, ha az Európai Unió létrehozna egy olyan pénzügyi alapot, ahonnan megegyezve a számunkra most fontos országokkal, Törökországot említhetem az első helyen, inkább nekik nyújtanánk pénzügyi segítséget a bevándorlási szándékú menekült helyzetben lévő emberek problémájának ottani kezelésére. Ez egy kulcskérdés, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mert illúzió szerintem az, amit ma sok európai politikus gondol, hogy majd valahogy vissza fogjuk őket küldeni. Aki egyszer bejött, annak a visszaküldése nagyságrendileg több politikai kockázattal, sokkal több emberi szenvedéssel, több emberi konfliktussal jár, és nagyságrendekkel több pénzbe kerül. Ott kell kezelni a konfliktust, ahol létrejön. Ki fog innen százezreket és milliókat visszaküldeni?"

"A legvégén eljutunk ahhoz a vitához, hogy van-e egy országnak joga ahhoz, hogy kinyilvánítsa, hogy ő nem kívánja a saját etnikai-kulturális összetételét hirtelen módon, külső beavatkozás hatására nagy arányban megváltoztatni. Van-e joga azt mondani egy országnak, hogy mi ezt nem akarjuk. Vagy alá kell magunkat vetni annak a nemzetközi, liberális doktrínának, miszerint mindenki szabadon választhatja meg a világon azt, hogy hol él. És akik már valahol élnek, azoknak nincs meg az előjoguk, hogy megmondják, hogy kivel akarnak, és kivel nem együtt élni. Ez lesz a vita legvége. A mi álláspontunk egy szuverenitás álláspont, ami szerint minden nemzetnek, minden közösségnek, minden államnak joga van a saját fejlődéséről saját magának döntenie."

"Politikai értelemben Magyarország nem fog anti-iszlám álláspontot elfoglalni. Az iszlámot, mint civilizációt nem bíráljuk, az ilyen alapokon álló államokkal erősíteni akarjuk a kapcsolatainkat. A Magyarországon élő, ilyen alapon álló kulturális iszlám közösségeket értéknek tekintjük, nem kívánjuk őket még verbálisan sem kényelmetlen helyzetbe hozni, ugyanakkor ragaszkodunk Magyarország jelenlegi etnikai-kulturális összetételéhez, és nem akarjuk elismerni senkinek a jogát, hogy ránk kényszerítse ennek a megváltoztatását."

"Ha valaki fölüti a schengeni kódexet, akkor abban világosan le van írva. Nem javaslat, nem jámbor kérés, hanem jogi kötelem: az az ország, amelyik csatlakozik a schengeni megállapodáshoz, vagyis a befele, Nyugat fele lévő határait, az uniós országok felé lévő határait nem ellenőrzi, annak vállalnia kell cserébe azt, hogy a külső határokat meg fogja védeni. Akiknek külső határai vannak, kötelezettsége megvédeni nemzeti erővel, nemzeti alapon ezeket a határokat. Az van előírva, hogy azt kell garantálnia az ilyen külső határral rendelkező országnak, hogy az ő határát az Európai Unióhoz nem tartozó országok polgárai csak a kijelölt határátkelő pontokon a hivatali órákban lépik át."

"Nem lehet egyszerre hatályban tartani és a tagállamokkal szemben kikényszeríteni bizonyos közös megállapodáson nyugvó szabályokat, és ezzel egy időben azt mondani, hogy persze, de a valóságban úgysem tudjuk őket érvényesíteni. Ha ez a kettő elválik, ez először lebontja a schengeni rendszert, azt a veszélyt hordozza magában, hogy akkor majd máshol lesznek szilárd határok, nem az Európai Unió külső határain, hanem beljebb. És akkor elveszítjük a szabad mozgás lehetőségét, ami aztán fölőrli a bizalmat, mert nem fogják elhinni az európai uniós tagállamok egymásnak, hogy nem tudják megvédeni a határt, hanem azt fogják föltételezni, hogy nem is akarják, és a problémát föl akarják terelni hozzájuk."

"A politikában nem szándékfelelősség van, hanem eredményfelelősség. Az erkölcsi felelősségünk is az eredményhez kötődik, nem a szándékunkhoz, és a szándékunktól függetlenül azt váltotta ki a politikai döntésünk, hogy milliók útra keltek, akkor nekünk ezért kell erkölcsi felelősséget viselni. Ezért nagyon fontos, hogy világossá tegyük, és én ezért szoktam ilyen egyértelműséggel fogalmazni, amikor azt mondom, hogy ne gyertek. Azt kérem azoktól, akik Magyarországon keresztül akarnak menni Európába: ne gyertek. Ezt erkölcsi okokból mondom, mert nem tudunk mi, magyarok felelősséget vállalni azért, ami veletek az úton történni fog. Mi nem csábítunk titeket erre az útra. Ne gyertek, nem fogtok tudni átjönni itt, a határon. Magyarország, miután nem menekültek vagytok, hanem bevándorlók, a bevándorlásra vonatkozó jogszabályok szerint fog eljárni. Nem enged be, vagy visszaküld. Ezért ne tegyétek kockára a gyerekeitek életét."

"Ezek az emberek, már nem a biztonságukért futnak. A török menekülttábor nem egy kényelmes hely, de aki már egy török menekülttáborban van, az már biztonságban van. És szembe kell néznünk a realitással, hogy ezek az emberek nem egyszerűen menekültstátuszt akarnak, Németországban akarnak menekültstátuszt. Ez nagy különbség! Mert ők valójában a német életet nézték ki maguknak. Élhetnének macedón életet is vagy török életet vagy görög életet vagy magyar életet is, de nem akarnak. Õk német életet akarnak élni, odamennek. Ennek semmi köze a biztonsághoz. Ha ezt nem tisztázzunk magunkban, és engedjük, hogy a vizuálisan megjelenő érzelmek egy hamis erkölcsi felelősség alá tegyenek bennünket, akkor rossz politikai döntéseket fogunk hozni. Még az is lehet, hogy szándékaink szerint erkölcsöset, de az eredmény szempontjából katasztrofálisat, közel a bűnhöz. Nem tehetjük meg."

"A magyar államnak olyan állapotban kellene lennie, hogyha egyszer azt mondja, hogy holnap reggel a mi határainkat csak a kijelölt határátkelő pontjain, az ott leírt rendben lehet átlépni, akkor annak érvényt is tudjon szerezni. Érvényt tudnánk ma Önök szerint ennek szerezni? Nem tudunk. Nem tudunk, mert Szerbia és Magyarország között nincs fizikai határ. Ezért özönlenek be, mert nem tudunk ennek érvényt szerezni. Mikor láttuk, hogy ez a helyzet előállhat, meghoztuk a döntést az ideiglenes biztonsági határzár, magyarul kerítés fölépítéséről. Mindannyiunknak elemi érdeke, az Európai Uniónak is elemi érdeke, akármit mondanak, az osztrákoknak is elemi érdeke, a németeknek is elemi érdeke, hogy ne legyünk Görögország."

"Nagyon remélem, hogy gyorsan haladunk majd, és előáll az a helyzet, amikor Magyarország azt tudja mondani a német vagy osztrák barátainak, hogy Magyarország déli határai légmentesen zárnak, ami persze nem azonos azzal, hogy Magyarország lezárta a határait, amit a nemzetközi sajtó ír. Az úgy marhaság, már bocsánat, ahogy van, mert a határ lezárása az azt jelenti, hogy nem lehet átmenni a határon. A magyar határon át lehet menni – az arra kijelölt helyeken. Hiszen az élet nem áll meg. A szerb–magyar határ ugyanúgy átjárható jogi értelemben, mint korábban volt, csak az illegális átjárás előtt van lezárva."