2020.10.26. 14:00
A politikai senki földjén
Az Orbán Viktor által létrehozott nemzeti koalíció lefedi a hazai jobboldal egészét, így ott a kormánypártok mellett mára nem maradt politikai tér...”
– vonja le a következtetést a XXI. Század Intézet tanulmánya.
Az önmagukat „kritikus konzervatívnak” nevező értelmiségi csoportoknak, valamint az úgynevezett centrumpártoknak sincs valódi társadalmi bázisuk, ahogy a Jobbik is kudarcot vallott az „Orbán-ellenes jobboldaliak” megszervezésében. Az elemzés azt is megállapítja, hogy az úgynevezett „csalódott fideszes” közszereplők rendre a politikai „senki földjén” találják magukat, az általuk alapított pártok pedig a baloldali–liberális szivárványkoalíció „jobboldali” segédcsapataivá válnak.
Az Orbán-kormány által létrehozott nemzeti koalíciónak sikerült számos korábbi társadalmi törésvonalat elfedni, és több millió embert maga mellé állítani. A magas társadalmi támogatottsággal bíró, 2010 óta tartó kormányzás lépésről lépésre bővítette ki a nemzeti ön- és érdekvédelmet: előbb Magyarországon, majd a magyarok lakta Kárpát-medencében, végül – a V4-ek együttműködésében vezető szerepet vállalva – a közép-európai térségben.
Az egykori nemzeti radikális Jobbik néppártosodása ebből a felismerésből kiindulva mozdult el balra, amely lépéssel el is vesztette jobboldali szavazóbázisának nagy részét. A nemzeti radikális szubkultúra és
Míg a 2015-ös és a 2016-os soltvadkerti találkozón számos jobboldali értelmiségi (köztük Bán János és Borbély Zsolt Attila) vett részt, addig 2017-ben már meghívót sem kaptak, vagy nem mentek el. A párt mögül folyamatosan kihátráltak a támogatói is, így például a mozgalom utánpótlására alapított Atilla Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémia, a Magyar Hüperión folyóirat szerkesztősége és a nemzeti rockot játszó zenekarok (Ismerős Arcok, Kárpátia, Romantikus Erőszak).
Mára már látható, hogy
„Csalódott fideszesek” a baloldalon
A politikai senki földjére került értelmiség nagy részére jellemző, hogy bár egykor támogatói voltak a kormánypártoknak, az elmúlt tíz év során fokozatosan a jobboldal peremére kerültek. Ebből fakadó sértődöttségüknek vagy személyes ambíciójuknak köszönhetően ugyanakkor továbbra is aktív közéleti szerepet vállalnak, tevékenységük azonban a konstruktív kritika helyett sokkal inkább a jobboldali kormány megdöntésére irányul.
A baloldali sajtó által „csalódott fideszeseknek” vagy „Fidesz-árváknak” nevezett értelmiségiek csoportját szívesen szerepeltetik az ellenzéki pártok és kormánykritikus médiumok.
A „csalódott fideszesek” táborát alapvetően két nagyobb csoportra oszthatjuk, az egyik azokat az egykori konzervatívokat fogja össze, akik ma már jelentős szerepet vállalnak a baloldali–liberális–zöld szivárványkoalíció munkájában. Közülük a legismertebbek közé tartozik a konzervatív, keresztény értékeket valló Márki-Zay Péter, aki saját bevallása szerint sokáig Fidesz-szimpatizáns volt, manapság viszont az ellenzéki pártok koordinációjának feladatára bejelentkező Mindenki Magyarországa Mozgalom vezetőjeként ismert.
Szintén ide sorolható Balázs Zoltán, Mellár Tamás és Urbán László. Mellár 2006-ban még a Fidesz képviselőjeként jutott be a pécsi közgyűlésbe, a 2018-as országgyűlési választásokon azonban bár független jelöltként, de az MSZP, a DK, a Párbeszéd és az Együtt közös jelöltjeként mérettette meg magát. Az 1994-es országgyűlési választásokon a Fidesz színeiben a parlamentbe bejutott Urbán László – akit az 1998-ban megalakult, első Orbán-kormány pénzügyminiszter-jelöltjeként tartottak számon – ma már a Bajnai Gordon-féle Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány gazdaságpolitikai kabinetjének egyik vezető koordinátora, emellett pedig Balázs Zoltánnal együtt a nemrégiben – leginkább a baloldalhoz köthető elemzők által – megalapított Egyensúly Intézet tanácsadó testületének tagja.
A másik csoportot azok a „kritikus értelmiségiek” alkotják, akik bár ideológiájukat és értékrendjüket tekintve továbbra is a politikai paletta jobb oldalára sorolják magukat, de mivel nem értenek egyet a Fidesz–KDNP által képviselt nemzeti konzervativizmussal, alternatívát igyekeznek kínálni a kormánypártokkal szemben.
Erre a kísérletre jellemző, hogy a pártrendszer tömbösödése és a kiélezett kormány–ellenzék viszony miatt egy idő után szükségképpen oldalt kell választaniuk, így a baloldal mellé sodródnak.
Sokan közülük önálló konzervatív párt megalapításban látták a megoldást, azonban az elmúlt tíz év során létrehozott jobboldali törpepártok egyetlen esetben sem tudtak mérhető eredményt elérni az országgyűlési választásokon. Ilyen volt többek között az első Fidesz-kormány stratégiai tanácsadója, Béndek Péter által 2014-ben alapított Polgári Konzervatív Párt (PKP), amely a 2018-as országgyűlési választásokon egyetlen jelöltet sem tudott állítani. Ide sorolhatjuk továbbá a pedagógustüntetéseken megismert Pukli Istvánt (Polgári Világ Pártja), Kupa Mihályt (Összefogás Magyarországért Centrum Pártja) vagy éppen a Horn-kormány alatt bevezetett gazdasági csomagja miatt hírhedtté vált, gazdaságilag szélsőjobboldali (azaz neoliberális) Bokros Lajost (Modern Magyarország Mozgalom), akiknek a pártjai a szavazók egy százalékát sem tudták megszólítani az elmúlt évek országgyűlési választásai során.
Sikertelenek az eddigi próbálkozások
Az Orbán-kormány mögött létrejött egységes jobboldal a történelmi előzményekből kifolyólag
A magyar jobboldali szavazóbázis gyanakvó a szocialistákkal szemben, így elutasítanak minden olyan „kritikus konzervatív” álláspontot, amely bármilyen formában együttműködik a baloldallal, vagy meg akar felelni a liberális értelmiségnek.
A 2022-es választáshoz közeledve az egyre kiélezettebb versenyben az önmagukat jobboldaliként definiáló, de a kormánypártokat kritizáló személyeknek, értelmiségi csoportoknak, fórumoknak és pártoknak dönteniük kell: maradnak a politikai senki földjén, vagy egyfajta „jobboldali” segédcsapatként az ellenzéki szivárványkoalícióhoz csapódva vágnak neki az országgyűlési választásoknak.
