Az elmúlt néhány évben, a Google statisztikája szerint, 153.000 olyan cikk és poszt született a neten, amelyben Magyarországot diktatúrának, a kormányát pedig diktatórikusnak nevezték.

Amit sokszor mondanak, az biztos úgy is van. Egy idevágó graffitit idézve: „több millió légy nem tévedhet, egyél te is trágyát”.

Más kérdés azonban, hogy a masszív, üveges tekintetű diktatúrázás éppen olyan üressé teszi magát a fogalmat, mint azok a kvázi-tudományos elemzések, amelyek rafináltabb eszközökkel tágítják a sokszorosára a szó jelentését. Mint egy gatyát, ami lassan minden seggre jó.

Nos ilyen elemzéssel rukkoltak elő francia és amerikai tudósok, név szerint Sergei Guriev (a párizsi Sciences Po közgazdászprofesszora) és Daniel Treisman, (az UCLA politikatudományi professzora), akik „Hogyan élik túl a modern diktátorok” (How Modern Dictators Survive: Cooptation, Censorship, Propaganda, and Repression) címen tettek közé egy tanulmányt, amelyben szeretett országunkat is megemlítik.

Vajon hogyan maradhatott hatalmon a magyar Orbán Viktor tömegmészárlás alkalmazása nélkül? - kérdezik a szerzők. Valóságos rejtély, egészen addig, amíg Guriev és Treisman meg nem fejtik.

Elhanyagolható érvelési hiba, hogy a cikk a legapróbb kétely és bizonyítás nélkül feltételezi, hogy Orbán diktátor. Nem az tehát a kérdés, hogy Orbán diktátor-e, hanem, hogy hogyan is maradt hatalmon? De ne akadjunk fenn csekélységeken, elvégre az illető urak tudósok.

Mi meg a szemükben cinikusnak tünnénk, ha azt válaszolnánk: hát úgy, hogy újraválasztották.

A szerzőknek, akik minden logikai eshetőségre felkészültek, erre is van válaszuk: egy modern diktátor intézményi értelemben demokratikus ország élén is állhat (!), így akár nagy többséggel is újraválaszthatják, ha a média és az (emberek számára hozzáférhető) információ kontrollálásával, illetve hatékony propagandával szervezi meg a hatalmát.

Ahogy a cikk mondja: „they maintain power less by terrorising victims than by manipulating beliefs.”

Szóval, ha az a gatya elsőre mégsem lenne jó arra a seggre, akkor is van megoldás. A modern diktátor „demokratikus” diktátor, aki telepátiával (hatékony propaganda gépezetével) irányítja a tömegeket. 

Van tehát a modern diktátor, aki megspórolja magának a rengeteg bajlódást az  erőszakszervezetekkel, a rengeteg kivégzést, meg vért stb. Helyette addig manipulál bennünket, választókat, hogy legyünk szívesek szavazzuk meg őt, amíg végül csak megszavazzuk.

Mert az nem kérdés, hogy mi, szavazók, megyünk gondolkodás nélkül a nyakkendős emberek után, akik a tévében szimpatikusan beszélnek és mindent elhiszünk a szemüveges embereknek, mert aki szemüveges, az igazat is mond.

A modern diktátor tehát „rászedi” a demokráciát. Nem használ erőszakszervezeteket, nem használ terrort, nem csuk le újságírókat, nem épít ki ideológiai átnevelő intézményeket, nem teszi el láb alól politikai ellenfeleit. 

Ehelyett mit csinál? Megnyeri a választásokat.
Ejnye. Rafinált, rafinált... de minket nem ver át. Mi inkább hiszünk a saját szemünknek.

Az eredeti cikk itt érhető el.