Egy hete jelentette be a Soros-egyetem, hogy Bécsbe költözik; de még mindig nem derült ki, mekkora „veszteség” Magyarország számára a felsőoktatási intézmény „disszidálása”. Csak nem azért, mert egy óriási politikai blöffnek vagyunk szem- és fültanúi?

Rég nem láttunk, hallottunk ekkora hisztériába torkolló propagandát, mint ami Soros György egyeteme „távozása” kapcsán robbant egy hete.

Egy sajtótájékoztató keretén belül az intézmény múlt hét hétfőn végül bejelentette: 2019 szeptemberétől több képzését is Budapestről Bécsbe költözteti át. Az egyetem vezetése akkor elmondta: ők mindent megtettek, hogy megfeleljenek a magyar törvényeknek, de állításuk szerint a kormány sosem törekedett arra, hogy a „maradáshoz szükséges” államközi megállapodást megkössék a felek.

Adódik tehát a kérdés, miért blöfföl egy magát „függetlennek” valló felsőoktatási intézmény? A válasz rendkívül összetett.

Először: a Soros-egyetem sosem volt ideológiailag független. Az intézmény, mielőtt „lehorgonyzott” Budapesten, hogy itt, a posztkommunista Magyarországon a liberális demokrácia védőbástyája legyen, előbb Pozsonyban próbált „szerencsét”. A szlovák nacionalisták azonban a magyar származású tőzsdespekulánsban, Soros Györgyben a magyar nacionalizmus és a magyarosítás megtestesítőjét látták, így kisebb huzavona után nem adtak engedélyt az egyetem működésére. A felvidéki nagyváros után a Soros-egyetem Prágában „próbálkozott”, ám Csehországban sem nyerte el sem a közvélemény, sem a kormányzat tetszését az egyetem „letelepedésének” ötlete. A csehek ugyanis Soros Györgyről azt gondolták, hogy nemigen támogatja a nemzetállamokat. Vagyis a rendszerváltások hajnalán a szlovákok és a csehek is észrevették, hogy a tőzsdespekuláns magánegyeteme nem a „színtiszta tudományt”, hanem az „ideológiába mártott” tudományt kínálta volna a hallgatóinak. Később persze kiderült, hogy Vladimír Meciarék félelme alaptalannak bizonyult, Soros György és a nacionalizmus nehezen fér meg egymás mellett; Václav Klausék viszont felismerték a helyzetet, s nem engedték, hogy a cseh nacionalizmuson ily módon csorba eshessen.

Másodszor: a Soros-egyetem, ahogy ideológiailag, úgy politikailag sem volt független soha. A felsőoktatási intézmény, melynek „missziója” a liberális értékrend hirdetése, mindig farkasszemet nézett a jobboldali, nemzeti, konzervatív erőkkel. Már az intézmény elindulása előtt Soros-hálózatról, Soros-birodalom benyomulásáról beszéltek a balliberális oldal által „nacionalistának”, „antiszemitának” bélyegzett jobboldalon. A történelem és az idő azonban a „megbélyegzetteket” igazolta. A magyar politikai diskurzus befolyásolása mellett az intézmény kitüntetett figyelmet fordított a közép-európai posztkommunista országok káderképzésére is. Az egyetemre jártak, sőt, járnak a mai napig olyan hallgatók, akik itt „megtanulják” a kötelező balliberális politikai, társadalmi és gazdasági direktívákat, majd visszatérvén hazájukba politikai, gazdasági tevékenységbe kezdtek, kezdenek. Ahogy azt a globalista érdekek kívánták, kívánják.

Harmadszor: a Soros-egyetem különböző politikai alkuk révén mindig is „privilegizált intézménynek” számított. Nem azért, mert egy magánegyetemről van szó; hanem azért, mert (a tudományos tevékenység mellett) ideológiai támaszt jelentett azoknak a politikai erőknek, akik a nemzetközi érdekeket képviselték. Jól mutatja az egyetem balliberális értékrend melletti elköteleződését, hogy az intézmény „atyja” bő tíz évvel ezelőtt egy személyes hangvételű levéllel tudta elérni az akkori oktatási miniszternél, Magyar Bálintnál és az akkori kormányfőnél, Gyurcsány Ferencnél, hogy intézménye „különleges bánásmódban” részesüljön, vagyis: a Soros-egyetemre szabják a felsőoktatási törvényt. Ennek köszönhetően megszületett az amerikai székhelyű CEU, amely Budapesten „székel”, s amely amerikai diplomát ad a hallgatóknak, s megmaradt a Közép-európai Egyetem (KEE), ahol továbbra is angol nyelvű, de magyar akkreditációval bíró tárgyakat oktattak, oktatnak.

Negyedszer: A CEU nem egy egyetem, hanem egy illegálisan működő diplomagyár, mi több, egy üzleti modell, melynek lényege, hogy amerikai diplomát tudjanak kiadni. Amellett, hogy az „egy egyetem, két jogi entitás” jogtechnikai vívmánynak köszönhetően kétfajta diplomát is szerezhetnek a diákok, nem szabad eltekinteni attól sem, hogy a CEU-nak köszönhetően Soros György amerikai támogatást is fel tud venni, sőt, tandíjat is kérhet a hallgatóitól, a KEE révén pedig akár brüsszeli forrásokhoz hozzájuthat az egyetem.

A magyar kormány tavaly, 2017-ben döntött úgy, hogy kezdeményezi a felsőoktatási törvény módosítását. A változtatások értelmében a külföldi diplomát nyújtó külföldi egyetemek csak akkor működhetnek Magyarországon, ha van külföldön is székhelyük, ha vannak hallgatóik, s ott tényleges oktatást folytatnak. Továbbá a külföldi felsőoktatási intézmények magyarországi működéséről a két állam között nemzetközi szerződést kell kötni; a külföldi egyetemnek Magyarországon is elismert felsőoktatási fokozatot és diplomát adó képzést kell kínálnia a hallgatóinak; működésüket pedig az Oktatási Hivatalnak kell engedélyeznie. A kormány célja ezzel az volt, hogy egységesítse a Magyarországon működő külföldi felsőoktatási intézmények működését, ugyanis több olyan kamuegyetem működött, melyek jól hangzó külföldi névvel sok pénzt szedtek be idehaza, cserébe viszont rendkívül gyenge képzést kínáltak, a kiadott diplomák értéke pedig a nullához közelített.

Mindezek ellenére elképesztő hírhamisításnak, félrevezetéseknek vagyunk szem- és fültanúi. A hazai és nemzetközi álhírgyárak fogcsikorgatva próbálják a közbeszédbe belepréselni, hogy a „CEU távozása hatalmas veszteség a magyar tudományosság és az oktatás számára”. Sőt, „érdekesmód” az egyetem működésének autonómiájára fittyet hányva a magukat függetlennek valló, de valójában balliberális propagandát előállító újságírók megpróbálják összekapcsolni a Soros-egyetem távozását azzal, hogy Magyarországon „csorbulnak a demokratikus jogok”.

Ezért hazudnak, mikor azt mondják: a CEU Bécsbe költözik. A Soros-egyetem az amerikai képzéseit teszi át az osztrák fővárosba, a KEE továbbra is Budapesten marad. A hallgatók továbbra is tanulhatnak itthon Soros György egyetemén mesterképzésben közgazdaságot, történelmet, kisebbségpolitikát, filozófiát, politikatudományt, társadalmi nemek tanulmányát, környezetpolitikát és menedzsmentet, közpolitikát, és megmaradnak a szakirányú képzések is. Sőt. A CEU USA-ban akkreditált tárgyai közül 16-ot már „honosítottak is”. Tehát csak azok a programok mennek át Ausztriába, melyek nem részei a bolognai rendszernek. Míg Európában 3 évig tart egy alap- (BA/BSc), két évig egy mesterképzés (MA/MSc), addig Amerikában a BA/BSc 4, az MA/MSc pedig egy évig.

És hazugság az is, hogy a magyar kormány ellehetetleníti a Soros-egyetemet. Nem sokkal a múlt heti bejelentés után kiderült: ha a CEU jogszerűen működik Bécsben, akkor az uniós jog szerint Budapesten is szabályosan folytathatná egy idő után a tevékenységét. Vagyis az osztrák kampusz megnyitása után akár vissza is hozhatják az amerikai képzéseket a magyar fővárosba, mivel az Európai Unión belül a „szolgáltatások”, így Soros György propagandája is szabadon áramolhat. Az olyan felsőoktatási képzések, melyeket magánforrásokból, tandíjakból fedeznek, jogi értelemben szolgáltatásnak minősülnek.