A BLSZ I. egyik mérkőzésére mentem ki, a dobogóért vívott derbire az Ikarus fogadta a Gázgyárt. Vagy teljes nevükön az Ikarus BSE-Fejlődő Kertváros játszott az ASR Gázgyár ellen, így még jobban hangzik.

Az Ikarus pályáján még nem jártam, pedig egy komoly sporttelep található Mátyásföldön, az Ikarus gyárának tövében. Nagyon érdekes, de elmés megoldás, hogy a centerpálya és az egyik nagy műfüves pálya között egy olyan lelátó van, aminek mindkét oldaláról lehet meccset nézni, igazi kettő az egyben.

A vasárnapi találkozót a műfüves pályán játszották, ráadásul úgy, hogy utána közvetlenül egy BLSZ II-es meccs is kezdődött, a KISE fogadta a SZAC-ot. Arra már nem maradtam, de a sporttelep kihasználtságára nem lehet panasz.

Negyedosztályhoz méltón a belépés ingyenes, a büfé pedig igazi kincseket rejt. Na nem a sörökre gondolok, az hozta az átlagot. Viszont nagyon menő zászlók és sálak lógtak szinte mindenhol az helyiségben, igazán hangulatos volt a büfé.

Egyaránt 400 forintért lehetett kapni Löwent, Heinekent és bőcsi Staroprament, sajnos jó sör így nem volt, de a meccshez elment a Staro. Főleg akkor, ha import lett volna, de ilyenben nem is lehetett reménykedni.

A játék olyan volt, amilyen, de legalább sok gól esett. A jó időben nagyjából 100 ember verődött össze a pálya körül, de nagyon szétszórva. Fent pár Gázgyár-szurkoló biztosította a bulit, mellettük helyezkedtem el, én is az óbudaiaknak szurkoltam. Ebben sok örömöm nem volt, 15 perc után 2–0-ra ment az Ikarus.

Mindkét gól komoly védelmi hiba után született, de a félidő közepéig még jó volt a hangulat a "vendégszektorban", aztán jöttek a megposszanások.

— ez és ehhez hasonló jutott a Gázgyár játékosainak. Főleg, hogy bár sikerült szépíteni a félidő vége felé, de a szünetre 3–1 volt az állás.

— jegyezte meg valaki nem messze tőlem, ezzel csak egyetérteni tudtam.

A második félidőben leginkább a különböző tippmixes sztorik szórakoztattak, később pedig az, hogy az Ikarus edzője, Borgulya István (korábbi bundás kispesti focista) becserélte mindkét fiát, akikkel bizony nem bánt kesztyűs kézzel, kaptak a srácok kritikát rendesen.

Borgulya egyébként sem volt nyugodt, 4–1-nél simán dohogott egy olyat egy elvesztett labda után, hogy

— minta múlt volna rajta valami...

A bíró is megúszta néhány hevenyészett beszólással, igazán kritikus helyzetben nem kellett fújnia. A vége egyébként 5—1 lett, pedig a forduló előtt azonos pontszámmal állt a két csapat a harmadik-negyedik helyen.

A környéket illetően még fontos kiemelni, hogy pár száz méterre a sportteleptől található egy nagyon jó kis kocsma, ahol a Legenda Sörfőzdének kilencféle söre van csapon, a világos sör ráadásul olcsóbb, mint a meccsen a dobozos sörök. A különbség legalább akkora a nagyüzemi dobozos sörök és a csapolt kézműves sörök között, mint a vasárnapi meccs és egy jobb NB I-es találkozó között. Csak még árban is a jobb a jobb.