Visszatértem egy kicsit a BLSZ világába, sajnos szombaton nem volt lehetőségem meccsre menni, így a pünkösdi kínálatból az ASR Gázgyár–Újbuda-Voyage összecsapását választottam. A Gázgyárról több alkalommal is írtam itt, most annyit tudok hozzáfűzni ehhez érdekességként, hogy a csapat hagyományosan délelőtt 10-kor vagy 11-kor játssza a mérkőzéseit, ezúttal azonban 17 órakor kezdődött a találkozó.

Az Újbuda-Voyage története érdekes, érdemes pár sort szentelni rájuk. A Voyage SE egy nem túl régi klub, vélhetően nem is ismerik sokan, soha nem szerepelt a BLSZ I-nél feljebb az együttes. Az Újbuda teljes múltját sajnos nem ismerem, a 2000-es évek végén a Tata jogán indultak el az NB III-ban, ahol évekig középcsapatnak számítottak. Többször is jártam a mérkőzéseiken a Kánai úton, az MLSZ-székház mellett, ahol néha olyan arcok tűntek fel, mint például Gellei Imre.

A BLSZ I-ben szereplő Budafok (pár évvel korábban NB II-es volt a csapat, de a Lombard őket is tönkretette, ahogy korábban a Haladást, a Pápát és a Tatabányát is) 2015-ben egyesült az Újbudával, így indulhatott el a Budafok az NB III-ban még Budafok-Újbuda néven, majd a következő évben már csak Budafoki MTE maradt a klub neve, az Újbuda különvált és a BLSZ II-ben indult, Budafoki MTE II. néven. Ebben az évben a BMTE megnyerte a csoportját és feljutott az NB II-be.

Tehát összefoglalva, korábban külön-külön létezett a Budafok, az Újbuda és a Voyage. A Budafok évtizedekig az NB II. és az NB III. között ingázott, majd a Lombard szerepvállalása után lejutottak a BLSZ I-ig. Ezt követően az ausztráliai magyar Bélteky Róbert úgy döntött, megmenti a pusztulástól a Budafokot, ezért egyesültek az Újbudával (mely csapat egyébként a Tata jogán szerepelt az NB III-ban), így sikerült hamar felkerülni az NB III-ba, majd két év alatt az NB II-be, ahol most úgy tűnik, összejön a bennmaradás. Az Újbudából BMTE II. lett, de megmaradt az Újbuda név is, a Kánai úton hazai pályán játszó Voyage viseli, akiknek a címere és a színei is azok, melyek korábban az Újbuda FC színei voltak. Egyszerű, nem? Tipikus történet a rendszerváltást követő magyar futballból, ennél szövevényesebb sztorik is vannak...

Kihasználva, hogy végre egyszer délután lép pályára a Gáz, a kedvenc óbudai kocsmámban alapoztunk egy Pilsnerrel. A hely a Kerület-szurkolók törzskocsmája, sokakat már arcról ismerek, most is megérkezett 4 után a druszám, a TVE mindenese, aki Bognár Györgyre Gyuriként hivatkozott. Tíz perc alatt rengeteg értékes információt tudtunk meg tőle a Kerület közeljövőjéről, de azt még ő sem tudta biztosan, hogy jövőre tényleg három csapat (III. kerületi TVE, Monor és Vác) fogja-e használni hazai pályaként a Kalap utcai ékszerdobozt. Viszont kivételesen mi is tudtunk értékes információval szolgálni számára, tőlünk tudta meg, hogy a Gázgyár délután játszik. Mesterünk nem csatlakozott hozzánk, ráért, nem sietett a 106-oshoz, de később aztán feltűnt a pályán, ahol a büfé teraszán és a korlátnál is ismert mindenkit – természetesen.

Mi is csak azért akartunk kiérni a kezdés előtt 10 perccel, hogy biztosan hallhassuk a világ egyik legjobb indulóját, amit már többször mutattam be itt, de most sem fogom kihagyni, tényleg nagyon jó!

A szokatlan időpont ellenére kb. 100 néző verődött össze a kezdésre, ez a negyedosztályban jónak számít. Sok volt a Kerület pályájáról ismerős néző, a lokálpatriotizmus erősebb annál Óbudán, mint hogy számítson, hogy valaki Gázgyárnak vagy a TVE-nek szurkol-e.

A mérkőzés fékezett habzású volt – csak hogy elsüssek egy igazi futballmodorosságot. Ezúttal a pályán is érezhető volt a húszpontos különbség a csapatok között, ennek ellenére az Újbuda szerzett vezetést. Csak a szokásos, gondoltam. Ha én kimegyek, a Gázgyár nem tud nyerni. A szünetig azért egy potyagóllal összejött az egyenlítés.

Ahogy fogytak a sörök, úgy javult a hangulat is, eleinte csak hevenyészett beszólásokat hallottam, de a második játékrészben már voltak rendes bírózások is. Elhangzott most is a múltkor megidézett "anyád cilibuliját!" beszólás, ám most nem ez volt a kedvenc.

– rég hallottam ennél jobb biztatást.

A játékrész elején egyébként viszonylag hamar lőtt két szép gólt a Gázgyár, különösen a második volt szép találat, életerős lövéssel állt be a 3–1-es végeredmény.

A maradék 30 percben szórakoztató, negyedosztályhoz mérten elfogadható színvonalú meccset láthattunk, sokszor felzúgott a "hajrá Gáz!", és igazán cuki volt a következő felkiáltás:

Végül behúzta a meccset a Gázművek, a negyedik hely így talán meglesz, a dobogóra idén már nincs esélye a csapatnak. Jövőre sem lesz könnyebb a bajnokság, bár a REAC akár osztályozóval, akár anélkül, de szinte biztosan NB III-as lesz, valószínűleg jön helyette a Pénzügyőr, az Újpest B meg marad, így a harmadik hely lehet a reális cél, ahhoz pedig elég komoly ellenfél az Ikarus.