Egyhetes kihagyás után újabb budapesti derbire néztem ki, a Csepel látogatott Óbudára. Bár a két csapat szurkolói nem gyűlölik egymást, feszült találkozóra lehetett számítani az elmúlt évek alapján. Az utóbbi szezonokban sajnos nem tudtam kijutni ezekre találkozókra, de 2014-ben ott voltam, akkor a játékosok összeverekedtek a lefújás után, később pedig a Kerület edzőjét eltiltották, mert szétrúgott egy ajtót. Most ilyen balhé nem volt, de attól még érdemes elolvasni, hogy milyen is volt a szombati derbi!

A két együttes viszonya a 2000-es évek elején összefonódott, tragikusan magyar módon. Két nagy múltú klubról van szó, melyek ugyan a régmúltban élték fénykorukat, a '90-es évek második felében újra sikereket élhettek át. Mindkét csapat megjárta ekkoriban az első osztályt, néha pedig a másodosztályban találkoztak. Így volt ez 2000-ben is, miután a Kerület másodjára is kiesett az élvonalból. Az NB II-ben ezt követően a középmezőnyben végeztek, de a tulajdonos összevonta a Csepelt és a III. Kerületet.

Hogy igazán kacifántos legyen a történet, az összevont klub Csepelen játszott, Csepel-Auto Trader néven, azonban a Csepel megszűnt, az új klub a TVE jogutódja volt. Két évvel később az Auto Trader Tatabányára költözött, a csepeli labdarúgás átmenetileg megszűnt létezni, míg a III. Kerületi TVE az ötödosztályban folytatta szereplését. A Csepel 2006-ban éledt újjá.

Ilyen előzmények után érthető, hogy miért különleges egy III. Kerület–Csepel találkozó. Nem beszélve arról, hogy két olyan klubról van szó, ahol a legerősebb a futballhoz köthető lokálpatriotizmus Budapesten.

Szombaton éppen kezdésre sikerült kiérnem, kicsit rosszul esett, hogy a csepeli szurkolók hangját hallottam még a lelátó túloldalán is. Szerencsére a pályán mások voltak az erőviszonyok, jól kezdett a TVE.

Kenesei "élő legenda" Krisztián egy jó csel után elesett a tizenhatoson belül, elég gyanúsnak tűnt az eset, a bíró azonban neki adott sárgát. A lelátó felhördült, nem messze tőlem egy bácsi elkeseredett hangon kiabálta be:

Majd kis hatásszünet után hozzátette:

Nem sokkal később az egyik csepeli védő lerántott egy hazai játékost, nem kapott lapot. Ekkor újabb felzördülés volt, aztán pár perc múlva már örömében kiabált az óbudai közönség.

A félidő hátralevő része nem hozott sok izgalmat, lecsorgott az idő. A szünetben felmentem a második sörömért, érdekes volt, hogy a vendégek is ott söröztek, semmi összeszólalkozás nem volt. Akadtak, akik más meccset néztek a büfé tévéjében, zajlott az élet, de a sörre nem kellett sokat várni.

A fordulás után szinte azonnal újabb gólt szerzett a Kerület. A 2–0 sem volt elég megnyugtató előny, hiszen az elmúlt fordulókban kétszer is adott le ilyen előnyt a csapat. Nem sokkal később kisebb balhé alakult ki a nézőtéren, a csepeli szektorba be is ment a szeku, pár óbudai is megindult arra, de végül lenyugodtak a kedélyek. Hogy mi történt, sajnos nem tudom, de nagyobb botrány nem robbant ki.

A 60. percben viszont Gálfit kiállította a játékvezető, így igazán izgalmas hajrá következett. Tíz ember ellen már volt sansza a Csepelnek, nyomtak is, de a Kerület is veszélyeztetett. Kenesei pár perccel később lejött, elfáradt. Nem csoda, hétközben öregfiúk meccset is játszott. Vastaps mellett ment le a pályáról, ahogy a gól után, úgy ekkor is kiintett a közönségnek.

Feszült utolsó húsz percet láthattunk, a Kerület azonban megőrizte előnyét. A feszültséget néha a műsorközlő oldotta az ehhez hasonló bemondásaival:

Maradt a végére a 2–0, nagyon fontos győzelem volt ez a Kerületnek. A hangulatra nem lehetett panasz, a rettenetes idő ellenére is összejött a szokásos több száz néző.

Lassan véget ér az őszi szezon, de még nem késő kimenni egy-egy hasonló derbire!