A januárban megválasztott sportdiplomata szerint a legfontosabb feladatok egyike, hogy a versenyzők a legjobb körülmények között készülhessenek fel a világversenyekre. Minden idők legjobb ifjúsági Eb-szereplése után a sportág jövőképe több mint biztató.

Ha nem sportos közegben kerül szóba az ön neve, a legtöbben azt mondják, hogy Bienerth Gusztáv egy zseni. Ha sportos közegben beszélnek önről, akkor meg azt, hogy egy elefánt a porcelánboltban, egy semmihez sem értő kókler. Miért van szüksége arra, hogy így beszéljenek önről?

Szinte napra pontosan tíz évvel ezelőtt határoztam el, hogy szeretnék továbblépni. Akkor, 53 évesen behunyt szemmel ismertem azt a közeget, amelyben dolgoztam. Nem volt benne több kihívás, így attól visszavonultam.

Akkor kerültem be a nemzetközi sportdiplomácia vérkeringésébe. Az első sportos munkahelyem az MLSZ volt. Számomra a labdarúgásban az volt a kihívás, hogy lehetséges nemzetközi sikereket elérni egy teljesen lepusztult itthoni közegben. Cardiff is megmutatta, hogy az MLSZ kapcsolatai mind a FIFA-val, mind az UEFA-val romokban hevertek.

Az MLSZ felkért arra, hogy legyek a szövetség nemzetközi igazgatója. A felkérés úgy érkezett, hogy nekem korábban a labdarúgással semmiféle kapcsolatom nem volt. Nekik akkor olyan emberre volt szükségük, aki könnyedén mozog az üzleti életben, világlátott, gazdasági szakember. Úgy voltak vele, hogy majd menet közben megtanulom azokat a dolgokat, amelyek sportspecifikusak, és ehhez a munkához elengedhetetlenül szükségesek.

Nekem akkor két feltételem volt. Az első, hogy csak ingyen vagyok hajlandó dolgozni – ehhez a mai napig tartom magam, a MÚSZ elnökségért sem kapok egy fillért sem. A másik, hogy csak addig, amíg a bizalom töretlen. Az időzítés is lényeges: azután történt a kapcsolatfelvétel, hogy az MLSZ Cardiffban elbukta a horvátokkal közösen tervezett 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságra szóló pályázatot. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert mostanában azt is mondják, hogy miattam bukta el az MLSZ az Eb-rendezést. Ez nem igaz. 2010-ben a magyar labdarúgó-válogatott az oroszokkal, a hollandokkal, a németekkel és az angolokkal játszott barátságos mérkőzéseket.

Ezeket a találkozókat én hoztam tető alá. Azt gondolom, hogy az MLSZ-ben töltött időszakom a sportdiplomáciai pályafutásom legsikeresebb négy éve volt. Ennek talán utolsó kiemelkedő momentuma az volt, hogy a FIFA az én közreműködésemmel alapította meg a Puskás Ferenc-díjat, amelyet azóta is minden évben átadnak a januári FIFA-gálákon.

Ha ez így van, akkor Csányi Sándor miért nem dolgozott önnel tovább?

Csányi Sándor megválasztása után pár hónappal egy nagyon konstruktív beszélgetés keretében arra kért, hogy onnantól fogva teljes munkaidőben dolgozzak az MLSZ-ben. Ezt a kérését nem tudtam teljesíteni, ekkor nevezte ki nemzetközi igazgatónak Berzi Sándort. Szó sincs tehát arról, hogy engem Csányi Sándor kirúgott volna. A sportággal nem szakadt meg a kapcsolatom, a mai napig a Ferencváros Labdarúgó Zrt. igazgatóságának a tagja vagyok.

Ehhez képest a Magyar Úszószövetség elnökének lenni nem visszalépés?

Egyáltalán nem. Sőt. Magyarország ott van a világ öt legsikeresebb úszónemzete között. Ez egy izgalmas, egyben megtisztelő feladat. Amit most teszünk, azzal alapozzuk meg a következő tizenöt évet. Az edzőképzésben reformok kellenek.

Ugyancsak reformokra van szükség a szövetséget érintő szponzorációs tevékenységben is.

A válogatott és az úszók hazai és nemzetközi brandjét építeni kell. Ezzel korábban a szövetség nem foglalkozott. Mi már elkezdtük. Ezen felül állami pénzből uszodák és tanmedencék épülnek, ami régóta várt befektetés a jövőbe, de ezzel jól kell tudni gazdálkodni.

A speciálisnak nyugodtan nevezhető sportközegben mi szüksége van arra, hogy 63 évesen, szinte mindent elérve ezt a posztot betöltse?

Nem én kerestem ezt a feladatot, a feladat talált meg engem. A magyar élversenyzők egy része megvonta a bizalmat a szövetség korábbi elnökétől, Gyárfás Tamástól. Abban a helyzetben, ami kialakult, sokan úgy vélték, hogy egy kívülről érkező menedzsertípusú vezető tud rendet tenni a káoszban. Kívülről jött elnökként ma már látom, hogy a vitathatatlan sikerek mellett milyen alapvető infrastrukturális gondok vannak. Megtanultam tisztelni azokat a sportolókat és edzőket, akik pirkadattól napnyugtáig az uszodában dolgoznak.

Holt tart a rendcsinálásban?

Öt hónap telt el. A munka elején tartunk. Egy nagyon bonyolult, összetett és szép feladatról van szó. Abból a káoszból, ami tavaly év végén kialakult kemény, hosszú munkával lehet rendet rakni. Ez az én feladatom. Hogy menedzserként irányítsam a szövetség életét – igénybe véve a korábbi tapasztalataimat. Szakmai döntést soha nem fogok hozni, ezért a szakmai alelnök, egyben szövetségi kapitány, Sós Csaba felel.

Mi az, amit az elmúlt fél évben tettem? Huszonnégy városban jártam, negyvenkét klubot látogattam meg, hogy megismerjem a közeget, a problémáikat, illetve ők megismerjék a szövetségi stratégiáját.

Korábban az általam meglátogatott városok kilencven százalékában még soha nem fordult meg a Magyar Úszószövetség egyetlen elnöke sem. Mind a 120 tagszervezetet meg fogom látogatni. Negyedévente minden tagszervezetnek beszámolót tartok – korábban erre sem volt példa. Elmondom, kikkel tárgyaltam, hova mentem, mit csináltam. Kinyújtottam a kezem a Magyar Vízilabda Szövetség felé. Együttes elnökségi ülést is tartottunk. Ezt sem tette meg senki korábban.

Mostani beszélgetésünk reggelén jelent meg egy cikk, amelynek az volt a lényege, hogy a kormányzat megadta a kilövési engedélyt önre, még megvárják a világbajnokság végét.

Én is olvastam. Mi a kérdés?

Hogy amikor ezt olvassa, mi jár a fejében?

Nézze, ezekkel a híresztelésekkel nem nagyon tudok mit kezdeni. Nekem egy feladatom van, keményen kell dolgoznom, csapatban kell gondolkodnom.

Nem szabad, hogy az áskálódások eltérítsenek attól a munkától, amit végzek. Nekem az a feladatom, hogy a magyar úszók a lehető legoptimálisabb körülmények között készülhessenek, hogy minden gyerek tanuljon meg úszni, hogy ne csak egy, hanem több Hosszú Katinkánk legyen.

Nem érzi azt, hogy Hosszú Katinka és férje, Shane Tusup kommunikációs megoldásai, az ő egyes megnyilvánulásaik túlmennek egy határon és egy idő múlva kontraproduktívvá válhatnak? A kétszeres paralimpiai bajnok, Pásztory Dóra is nehezményezte mindezt abban a nyílt levélben, amelyet Londonból írt a bajnoknőnek.

Hosszú Katinka sportolói teljesítménye lenyűgöző, amely mögött nagyon kemény munka van. Nekem arra kell koncentrálnom, hogy az ő felkészülése zavartalan legyen.

Hosszú Katinka éppen egy hete jelentette be a Profi Úszók Világszövetségének megalakítási terveit. Kezdeményezéséhez eddig rajta kívül 29 úszó csatlakozott a világ minden részéről. Mit gondol arról, hogy ebben a névsorban csak Katinka az egyetlen magyar versenyző?

Majd ők eldöntik, hogy mikor csatlakoznak. Egy budapesti vébé előtt állunk. A magyar úszók most erre koncentrálnak, minden idegszálukkal készülnek. Ezzel kapcsolatban nekem tennivalóm nincs. Amúgy én minden olyan kezdeményezést – így ezt is – támogatok, ahol a sportolók hallatják a hangjukat, érdekeiket érvényesíthetik.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet minden egyes támadásra válaszolni, reagálni. Ugyanakkor nem érzi úgy, hogy megválasztása óta többet is tehetett volna azért, hogy jobban elfogadtassa magát – akár azzal a speciális közeggel, amelyet médiának vagy szűkebben sportmédiának neveznek?

Nem a szavak teszik vitézzé az embert, a csatasorban ismerszik meg, hogy ki mit ér. Ezt a feliratot láttam minden reggel, amikor diákkoromban a kalocsai kollégiumból elindultam az iskolába. Hunyadi János mondta egyébként. Én ehhez tartottam és tartom magam.

(Origo)