Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Transzszexuális nőellenesség Nyugaton

Biró András, a XXI. Század Intézet kutatója

2021.10.08. 13:00

Az Economist a múlt héten publikált egy cikket, amelyben arról elmélkedik a szerző, hogy a „nő” kifejezés miért köt csomót az emberek nyelvére. Ennek kapcsán érdemes rávilágítani arra, hogy a politikai korrektség és a szélsőséges egyenlőségpártiságból táplálkozó progresszivizmus hogyan rombalja le szándékosan a férfiak és nők közötti határvonalat, és fordul teljes abszurditásba.

 

Visszataszító provokáció

A cikk több példát is felsorol, amelyek az elmúlt évek progresszív nyelvpolitikai törekvéseinek köszönhetően kerülnek be egyre inkább a köztudatba. Ennek a hátterében az áll, hogy – az amerikai társadalomnak körülbelül 1 százalékát kitevő – olyan személyeket ne sértsenek meg, akiknek a biológiai neme eltér a társadalmi nemüktől (gender), ami a gyakorlatban a transzneműeket és a nem bináris személyeket jelenti.

A kéziszótárak a női nem képviselőit „felnőtt nőnemű ember”-ként definiálják, amit azonban sok aktivista visszataszító provokációnak tart, mivel a definíció kizárja annak lehetőségét, hogy a „hímnemű” személyek is lehetnek nők.

Ennek a „kirekesztő és dehumanizáló” felfogásnak a leküzdésére Nyugaton már a receptet is elkezdték feltalálni, illetve ráerőltetni a többségi társadalomra. Az Economist sorolja a példákat: a brit kórházak arra utasították a szülészeti részlegen dolgozókat, hogy a kirekesztő „anya” helyett egy befogadóbb kifejezést, a „szülő személy”-t használják, míg az amerikai Demokrata Párt újmarxista képviselője, Alexandria Ocasio-Cortez az inkluzivitás szellemében „menstruáló személyekről” beszél. De példaként lehet említeni a brit Munkáspárt azon törekvéseit, amelyek a közbeszéd részeként szeretnének olyan fontos kérdéseket megvitatni, mint hogy „csak a nők rendelkezhetnek-e méhnyakkal”.

(Photo by Don EMMERT / AFP)

Kétségtelenül emlékezetes, amikor Justin Trudeau kanadai miniszterelnök 2018-ban egy lakossági fórumon kijavította az egyik felszólalót, aki a mankind (emberiség) szót használta – helyette a miniszterelnök az értelmetlen, ám kellően inkluzív peoplekind kifejezés használatát javasolta.

A világ legprogresszívabb miniszterelnökét az zavarta, hogy a felszólaló hölgy által használt szó első szótagja (man = férfi, de ugyanúgy jelent embert is) a rendszerszintű patriarchizmust és elnyomást szimbolizálja, ami a nyelvben is megjelenik. Ezért volt szükséges egy gendersemleges és politikailag korrekt szóval korrigálnia a hibát.

Nőgyűlölő progresszivizmus

A szélsőségesen egyenlőség- és befogadáspárti progresszív nyelvezet nyomása következtében kerültek felszínre az áthidalhatatlan különbségek a radikális feministák és transzneműek közötti vitában is. A végtelenségig fokozott abszurditás már olyan szintet ért el, hogy a „transznők” (vagyis a magukat nőként identifikáló biológiai férfiak) nőiségét megkérdőjelező feministákat újabban a „transzokat kirekesztő radikális feministák” (TERF = trans-exclusionary radical feminist) címkével látták el. Ezen ellentétek egyrészt akkor váltak láthatóvá, amikor a radikális antidiszkrimináció szellemében a „haladáspártiak” lehetővé tették, hogy a férfinak született sportolók biológiai nők ellen versenyezzenek, ezáltal megfosztva a fiatal lányokat élsportolói álmaiktól, másrészt pedig azután, hogy az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Kanadában és Új-Zélandon is több dokumentált eset látott napvilágot arról, hogy a női börtönökbe került „transznők” megerőszakolták női cellatársaikat.

(Photo by Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP)

Néhány évvel ezelőtt a Fair Play For Women nevű nőjogi szervezet bizonyítékokat mutatott be arra vonatkozóan, hogy az Anglia és Wales női börtöneiben fogva tartott 129 „transznő” közül 76 (vagyis majdnem az 59 százalékuk!) követett el legalább egyszer szexuális erőszakot, és ennek tudatában helyezték el őket női börtönökben.

Mindezek alapján kirajzolódik, hogy a Nyugat olyannyira ünnepli a „haladást”, hogy a transzszexuális nőellenesség előbbre valóvá vált a nők jogainak képviseleténél. Az egyre inkább nyilvánvaló, hogy a progresszív napirend célja az alapvető társadalmi normák és értékek lebontása, aminek részeként a család, a nemzetállam és újabban a biológiai nem dekonstruálására is törekszik.

Jól mutatja az utóbbi évtizedben eluralkodó progresszív őrület mértékét, hogy az 1979-es Brian élete című filmben még azzal viccelődnek, hogy a magát nőnek tartó férfi – méh hiányában – nem képes gyereket szülni, ám ettől még joga lehet a szüléshez.

Ami 42 éve vicc volt, az ma már az uralkodó nyugati korszellem része. Ezért azon sem kell meglepődnünk, hogy a nyugati progresszívok körében évek óta arról folyik a vita, hogy „mitől tekinthető valaki nőnek”, vagy hogy 2021 júniusában az Európai Parlament által elfogadott Matić-jelentés rögzítette a férfiak szüléshez való jogát.

Mindezek fényében nem kell meglepődnünk azon, hogy Magyarország szembefordult a valóságtól teljesen elrugaszkodott, identitás nélküli vagy konstruált identitásokon alapuló olvasztótégelyt propagáló globális LMBTQ-lobbival. Ez maga után vonja azt is, hogy a konzervatív magyar kormány védi a gyermekek jogait, vagy hogy az Alaptörvényben kénytelen rögzíteni, hogy az anya nő, az apa meg férfi. Amíg a nyugati világ egy 1 százalékos kisebbség miatt akarja újradefiniálni a „nő” fogalmát, addig a fogalom meghatározása a normalitás szigetének számító Magyarországon magától értetődő alapvetés.

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére