Az alábbi cikket közölte oldalán a Human Rights Campaign (Emberi Jogok Kampány, HRC), melyből egy részletet kiemeltünk és lefordítottunk:

A gyerekek nem születnek úgy, hogy tudják, mit jelent fiúnak vagy lánynak lenni; ezt szüleiktől, idősebb gyerekektől és az őket körülvevő más emberektől tanulják meg. Ez a tanulási folyamat korán kezdődik. Amint az orvos vagy más egészségügyi dolgozó kijelenti – az újszülött külső nemi szerveinek megfigyelése alapján –, hogy „ez fiú” vagy „ez lány”, a gyermeket körülvevő világ elkezdi megtanítani ezeket a leckéket. Legyen szó a kék és rózsaszín ruhák, a „fiús játékok” és a „lányos játékok” megkülönböztetéséről, vagy arról, hogy a kislányoknak azt mondják, hogy „szépek”, a fiúknak pedig, hogy „erősek”. Ez folytatódik a pubertáskorban és a felnőttkorban is, mivel a férfias és női kifejezésmóddal és viselkedéssel kapcsolatos társadalmi elvárások gyakran még merevebbé válnak. A nemiség azonban nem egyszerűen ilyen bináris fogalmakban létezik; a nemiség inkább egy spektrum, amelyben minden egyén a férfiasság és a nőiesség különböző fokozatait fejezi ki és azonosul vele. A transznemű emberek e spektrum mentén azonosulnak, de a születésükkor hozzájuk rendelt nemtől eltérő neműként is azonosítják magukat.

A nemi identitás és ennek kifejezése központi szerepet játszik abban, ahogyan önmagunkat látjuk, és ahogyan a környezetünkkel kommunikálunk. Ez minden bizonnyal igaz a transznemű és nemi identitást kiterjesztően megélő gyermekekre és tizenévesekre, akik számára a családjuk támogatása elengedhetetlenül fontos.

Valójában egyre több társadalomtudományi kutatás tükrözi, hogy a szülők és más felnőttek (tanárok, nagyszülők stb.) nemi megerősítő magatartása nagymértékben javítja a mentális egészséget és jólétet. Ennek éppen az ellenkezője igaz – a transznemű gyermekek nagyobb valószínűséggel szenvednek szorongástól, depressziótól, és nagyobb a kockázata a kábítószerrel való visszaélésnek és a hajléktalanságnak, ha közvetlen gondozóik elutasítóak vagy ellenségesek. Fontos tudni – és meglehetősen riasztó –, hogy a kutatások szerint a transznemű fiataloknál (nem transznemű társaikhoz képest) a legnagyobb az öngyilkosság kockázata az elutasítás, a zaklatás és más módokon történő áldozattá válás miatt. Más szóval, egyes transznemű fiatalok számára a család támogatása jelentheti a különbséget élet és halál között. A szülők és gondviselők találhatnak forrásokat, kortárs-támogatást és szakmai útmutatást, hogy segítsenek az út során, és biztosítsák, hogy gyermekük ne csak túléljen, hanem prosperáljon is.

Transznemű-e a gyermekem?

Egy bizonyos ponton majdnem minden gyermek viselkedésében fellelhető az övétől ellenkező nemhez társított viselkedés – a lányok teherautókkal, a fiúk babákkal játszanak, a lányok utálnak ruhát viselni, a fiúk pedig ragaszkodnak hozzá –, de ez a nemi hovatartozástól eltérő viselkedés nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyermek transznemű. Ennek ellenére néha ezek a viselkedésformák rávilágíthatnak arra, hogy a gyermek mit érezhet a nemével kapcsolatban – egyes gyermekek már kisgyermekkorukban más neműnek vallják magukat, mint amilyet születésükkor megállapítottak külső nemi jegyeik alapján.

Az általános szabály annak megállapítására, hogy egy gyermek transznemű vagy nem bináris, az az, ha a gyermek következetesen, kitartóan és állhatatosan vállalja transznemű identitását. Más szóval, ha az Ön 4 éves fia ruhát akar viselni, vagy egyszer-kétszer azt mondja, hogy lány szeretne lenni, akkor valószínűleg nem transznemű; de ha az Ön gyermeke, akit születésekor fiúnak jelöltek ki, több hónapon – vagy éveken – keresztül ismételten ragaszkodik ahhoz, hogy ő lány, akkor valószínűleg transznemű. Azok a gyerekek, akik nem nemi szempontból nem binárisak – más szóval, nem érzik magukat fiúnak vagy lánynak, hanem talán egy kicsit mindkettőnek, vagy egyiknek sem –, nagyon fiatal korukban még nem biztos, hogy meg tudják fogalmazni ezt az érzést, de idővel egyre világosabbá válhat számukra, és végső soron az Ön számára is, hogy ők nem nem binárisak, szemben a transzlányokkal vagy transzfiúkkal.
Természetesen a gyermekek kifejezési módjai végtelenül változatosak, ezért a legjobb megoldás, ha úgy gondolja, hogy gyermeke transznemű lehet, hogy konzultáljon egy terapeutával. A gender-klinikák térképét itt találja.

Mi is ez a szervezet?

A Human Rights Campaign (HRC) az Egyesült Államok legnagyobb LMBT-érdekképviseleti szervezete és az amerikai baloldali politika egyik kiemelkedő szereplője. A HRC a hozzá tartozó Human Rights Campaign Alapítvány jótékonysági ágával együtt kapcsolatokat épített ki befolyásos, többnyire demokrata párti politikusokkal és nagyvállalatokkal, és vezető szerepet tölt be a Demokrata Párt politikájában és a baloldali aktivizmusban. A csoportot az évek során a baloldal részéről kritika érte, amiért nem eléggé buzgón képviseli szociálliberális programját.

Korábbi elnöke, Chad Griffin vezetése alatt a HRC kihasználta az LMBT-érdekek legnagyobb szószólójaként betöltött pozícióját, hogy nyomást gyakoroljon a nagyvállalatokra, ügyvédi irodákra, kórházakra és helyi önkormányzatokra, hogy hajtsák végre és terjesszék ki a szociálliberális politikát, támogassák anyagilag a Human Rights Campaign-t, és vonják meg a támogatást a konzervatív és vallási szervezetektől a vállalati egyenlőségi index, az egészségügyi egyenlőségi index és az önkormányzati egyenlőségi index „értékelőlapjain” kapott alacsony pontszámokkal való implicit fenyegetéssel.

A HRC-t 1980-ban Stephen Endean alapította Human Rights Campaign Fund néven, amely a LMBT-párti jelöltek támogatására létrehozott politikai akcióbizottság volt. A szervezet 1985-ben egyesült a Melegjogi Nemzeti Lobbival. Egy másik korábbi elnök, Alphonso David 2019-ben vette át a vezetést. David korábban Andrew Cuomo demokrata New York-i kormányzó jogi tanácsadója volt. 2021 szeptemberében Davidet kirúgták, mert részt vett a Cuomo kormányzó elleni szexuális zaklatás és bántalmazás vádjainak elhallgatásában. A New York-i főügyész, Letitia James jelentése szerint David kiszivárogtatta a sajtónak Cuomo első vádlójának, Lindsey Boylan bizalmas személyi aktáit, hogy megpróbálja lejáratni őt.

A Human Rights Campaign Alapítvány nem fogad el évi 5000 dollárnál kevesebb egyéni adományokat. Az adományozók nevét a nyilvánosságra hozott IRS 990-es űrlapján a törvény által egyébként megengedett módon törli, így egyáltalán nem transzparens módon működik. A szervezet 2017-es adóbevallásaiban hat, 375 ezer dollárt vagy annál nagyobb összeget adományozó személyt mutattak ki, a legnagyobb egyéni adományozó pedig 1 301 250 dollárt adott. Ez a hat azonosítatlan adományozó együttesen a HRC Foundation teljes éves bevételének több mint negyedét tette ki.