Nemrég számoltunk be róla, hogy a Khan hivatala alá tartozó gyalogos- és kerékpárügyi biztos azt javasolta, hogy mivel túl sok fehér, középosztálybeli férfi használja London kerékpárútjait, mesterségesen (magyarán segélyekkel és ingyenes tanfolyamokkal) kellene ösztönözni elsősorban a kisebbségieket – többek között a muszlimokat, feketéket – és a nőket arra, hogy gyakrabban biciklizzenek. Mindezt azzal indokolta a londoni városvezetés, hogy

Nem sok idő telt el azóta, de Khan újabb agymenéssel jelentkezett. Legújabb megszólalása szerint a Wikipédiánál a dolgozók nemi megoszlása rendkívül aránytalan, nagyon magas a férfiak aránya, ráadásul az online világenciklopédiában található életrajzok túlnyomó többsége is férfiakról szól.

Khan ezt természetesen a tomboló szexizmusnak tudja be – megfelelve a 21. századi feminizmusnak és gendermániának –, így gyorsan ki is jelentette, hogy

A muszlim polgármester felvetése egyébként nem árulkodik túlzott tájékozottságról, hiszen az online világenciklopédia szerkesztőinek java része önkéntes, tehát nehezen vádolható a Wikipédia egy kifejezetten diszkriminatív, a nőket hátrányosan érintő személyzeti politika alkalmazásával. Khan szerint ez az érv azonban nem nyom sokat a latba, hiszen szerinte vannak olyan női Wikipédia-szerkesztők, akik azért hagyták abba a munkájukat, mert negatív visszajelzést kaptak, vagy konfliktusba keveredtek emiatt a környezetükkel. Hát persze.

Kifejezetten pikáns Khan azzal kapcsolatos aggodalma is, hogy a Wikipédián található önéletrajzok csupán 17 százaléka szól nőkről. És most tegyük félre egy pillanatra azt, hogy a történelmet – helyesen vagy helytelenül – többnyire férfiak írták, amely az enciklopédia ez ügyben mutatott nemi aránytalanságát jócskán árnyalja, és koncentráljunk inkább arra az érdekes kérdésre, hogy

Mert bár a brit Munkáspárt színeiben politizáló Khan liberálisnak tartja magát, az általa képviselt vallásnak bizony nagyon komoly politikai vetületei is vannak, amelyek között sokkalta nagyobb kérdések adódnak a nők elismertségével, egyenlőségével kapcsolatban, mint hogy éppen hány százaléknyi női önéletrajz olvasható a Wikipédián.

Ugyanis arról szívesen beszél a muzulmán Khan, hogy egy nagyvárosnak együtt kell élnie az állandó terrorveszéllyel; hogy ő kerüli az alkoholfogyasztást; és hogy mennyire hiányzik a reggeli kávéja ramadánkor. De arról már kevésbé, hogy korábban miért látogatott meg egy olyan Palesztináról szóló rendezvényt, amelyen a női és a férfi vendégek elkülönített bejáratokon érkezhettek meg a helyszínre.

Aztán persze lehet, hogy a kérdés ennél sokkalta egyszerűbb. Lehet, hogy Sadiq Khan csak azért erőlteti ezt a férfiak elleni hangos médiakurzust, mert amúgy máshoz nem ért. Mondjuk ezt London közbiztonsággal kapcsolatos statisztikái rendre alá is támasztják. Akármi is a motivációja, egyet elfelejt: egyelőre még a fehér férfiaknak is van szavazati joguk, és könnyen lehet, hogy nem Khan és nem is a Munkáspárt mellé húzzák be a jövőben az ikszet.