Hiába nem illeszkedik a jelenleg nagymértékben erőltetett, mainstream liberális, migránssimogató kurzusba az, hogy számszerűsítve, kifejezetten muszlim kulturális örökséget vallókra lebontva megvizsgáljunk egy-egy európai országot annak kapcsán, hogy ott mennyire nagy az iszlám térhódításának mértéke, mi küldetésünknek tekintjük ezt a munkát. Ebből kifolyólag 30 napra górcső alá vettük a 67 millió lakossal – és legalább 6 milliós muzulmán kisebbséggel – rendelkező Franciaországot annak érdekében, hogy megállapíthassuk, valóban aránytalan mértékben gyűri-e maga alá az iszlám a francia közéletet, nagyban befolyásolva ezáltal a közbeszédet, társadalmi folyamatokat.

Mivel egy hónappal túl vagyunk az áprilison, kellő lehetőségünk volt rálátást nyerni arra, hogy miről is szólt abban az ominózus hónapban a francia közélet, amennyiben bevándorlásról, bevándorláspolitikáról és persze az iszlámról volt szó. Ennek fényében kísérletet teszünk arra, hogy a fent említett témákat érintő közéleti eseményeket napi bontásban összegezzük.

De még mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, érdemes szót ejteni Franciaország demográfiai helyzetéről, hogy érzékeltessük, társadalmilag és kulturálisan mennyire rossz tendenciák vannak kirajzolódóban.

Az, hogy az iszlám örökséget vallók száma pontosan mekkora Franciaországban, két okból kifolyólag nagyon nehéz megállapítani. Egyrészt az állam önmagát korlátozza abban, hogy vallási alapon rendszerezze lakosait. Ehelyett – mivel 99 százalékban migrációs hátterű emberekről van szó – úgy jár el, hogy maximum a megkérdezettek "eredet-", azaz származási országát kérdezi meg, és az alapján próbál valamilyen vallási, kulturális hovatartozási mutatókat kalkulálni. Másrészt a 2015-ös, Európát érintő migrációs hullám Németország után Franciaországot érintette a legsúlyosabban. Ennek következtében pedig százezres nagyságrendben lehetnek olyan muzulmán bevándorlók, akik mivel illegálisan érkeztek az országba, nincs nyomuk a hivatalos statisztikákban. Így a hivatalos becslések valahol 5,7 és 6,2 millió közé taksálják a franciaországi muszlimok számát, amely majdnem egy 10 százalékos kisebbséget jelent.

Ráadásul a patinás amerikai Pew Research kutatóintézet felmérése szerint – amely a muszlimok magas termékenységi rátájával és egy közepes migrációs tendenciával számol – 2050-re Franciaországban megközelítőleg 12,5 millió muszlim fog élni, amely enyhén szólva is riasztó. De elég a számokból, lássuk végre, hogyan teljesített Franciaország áprilisban az olyan közéleti események kapcsán, melyek az iszlámmal és a bevándorlással voltak kapcsolatosak.

Gérard Collomb francia belügyminiszter egy interjúban arról számolt be, hogy a hatóságok 2017-ben 20 potenciális dzsihadista terrortámadást akadályoztak meg, 2018-ban pedig már kettőt. Egyúttal elárulta, hiába van 26 ezer (!) olyan dzsihadistáról tudomásuk, akik "veszélyesként" vannak számontartva, csak 20-at sikerült közülük a 2017-es év folyamán kitoloncolni.

Francia ügyészek 5 ezer eurós felfüggesztett büntetést indítványoztak egy francia parlamenti képviselő, Nicolas Dupont-Aignan ellen gyűlöletkeltés miatt, mert a politikus egy 2016-os Twitter-bejegyzésében a bevándorlás kapcsán "migrációs inváziót" emlegetett. 

Szintén ezen a napon hosszabbította meg újabb 6 hónappal a francia határőrség az unióval szomszédos országok határátkelőin az útlevél-ellenőrzést – olyan nemzetbiztonsági szempontokra hivatkozva, mint a terrorveszély.

Párizs polgármester asszonya, Anne Hidalgo felszólította a francia kormányt, hogy azonnal helyezzen el több mint 2000 illegális bevándorlót, akik életvitelszerűen az utcákon, sátortáborokban élnek. Egyúttal felhívta a hatóságok figyelmét, hogy a kedvező időjárás miatt ezrek érkezhetnek vissza Párizsba, akik a calais-i rendőrség megerősített létszámai miatt inkább a fővárosba keresnek menedéket, mint hogy megkíséreljék a Nagy-Britanniába való átkelést.

Szélsőbaloldaliak, jogvédők és muszlimok egyaránt a felháborodásuknak adtak hangot, miután Emmanuel Macron francia elnök beszédében azt mondta, helyre akarja hozni a francia állam kapcsolatát az egyházakkal. Jean-Luc Mélanchon hírhedt baloldali politikus szerint Macron kijelentése "felháborító", szerinte "a francia nép egy elnökjelöltre tette le a voksát, nem pedig egy papra". 

Szintén ezen a napon bukott le egy dzsihadista nő, Mina B., aki több mint 2600 titkosszolgálati munkatárs személyes adatához jutott hozzá. Mi több, az ellene indított nyomozás során kiderült, kapcsolatot ápolt Larossi Aballa iszlamista terroristával, aki korábban leszúrt egy rendőrt és barátnőjét 2016-ban. Aballát akkor tűzharcban lelőtték a hatóságok.

Egy muszlim apát letartóztattak, miután lányának az udvarlóját megpróbálta megfojtani pusztán azért, mert kiderült, a fiú nem muszlim.

Később két férfi "Allah Akbar" kiáltással megpróbált kivégezni egy vonaton teljesítő jegyellenőrt Saint-Brieuc városában. Terrorizmus vádjával mindkét támadót letartóztatták, később pedig gyanús körülmények között a pszichiátriára vitték őket.

Egy 28 éves muszlim nő két kisgyermekével együtt "Allah Akbar" kiáltással azzal fenyegetőzött egy tömött, nemzetközi fesztiválon Cannes-ban, hogy pokolgépet fog robbantani. Letartóztatták, terrorizmussal vádolták meg, majd pszichiátriai vizsgálatra küldték. Gyermekeit állami gondozásba helyezték.

Orléans polgármester-helyettese, Olivier Geoffroy arra utasította a muszlimokat, hogy hagyjanak fel a nyílt utcákon, közterületeken való imádkozással. Elmondása szerint számtalan lakos panasszal élt amiatt, hogy a pénteki imák idején azok, akik nem fértek be a mecsetekbe, inkább az utcán kezdtek el leborulni és imádkozni.

Négy napig tartó erőszakos tüntetésekbe és összecsapásokba torkollott Toulouse-ban a helyzet, miután egy muszlim nőről a hatóságok megpróbálták levetetni a nikábot, hogy azonosítsák. Ám a nő ellenszegült, ezért letartóztatták. Az eljárást lebonyolító rendőröket már a helyszínen többtucatnyi muszlim bevándorló szidalmazni, lökdösni kezdte, akik könnygázt és testi erőszakot alkalmazva tudták csak elhagyni a helyszínt. Az esetet követő napokban több száz muzulmán gyújtogatni, randalírozni kezdett.

A francia hatóságoknak hosszú évek után sikerült Algériába kitoloncolniuk El Hadi Doudi imámot, aki többek között olyan gyűlöletszónoklatokat tartott, melyekben elmondta, "a zsidók tisztátalanok, a majmok és a disznók rokonai", a nőknek engedély nélkül nem szabad elhagyniuk az otthonaikat, továbbá, hogy "a hitehagyott muszlimokat halálbüntetéssel kell sújtani". Emellett azt a mecsetet is bezárták, ahol Doudi tevékenykedett. Az eljárás érdekességét képezte, hogy hiába nem volt Doudinak francia állampolgársága, a különböző jogvédelmi gyakorlatok szinte lehetetlenné tették az azonnali kitoloncolását az országból.

Terrorista gyilkossági kísérlet vádjában bűnösnek találta és 20 év börtönre ítélte Salah Abdeslamot és társát, Soufien Ayarit az illetékes brüsszeli bíróság. A hatóságok szerint Abdeslam volt a főszervezője a 2015. november 13-i párizsi terrortámadásoknak – melynek keretében 130 emberrel végeztek az iszlamisták –, amiért még bíróság elé fog kerülni.

Mintegy 600 zsidó család kényszerült elhagyni Toulouse városát a bevándorlás okozta antiszemitizmus megnövekedése miatt. A toulouse-i polgármesteri hivatal munkatársa, Aviv Zonabend szerint immár nem elsősorban a szélsőjobb, hanem a muszlim közösségek irányából érezhető az egyre durvább antiszemitizmus. 

Egy párizsi ügyész, Francois Molins elmondása szerint egyre több esetben derül fény arra, hogy terroristák mikroadományokon keresztül képesek finanszírozni szervezeteiket Franciaország területéről. Kifejtette, a hírszerzés információi szerint legalább 400 donor adományoz aktívan az Iszlám Államnak és további 320 "kedvezményezettnek", törökországi és libanoni kifizetésekkel megtűzdelve, melyek összeköttetésben álltak Szíriával és Irakkal is.

Mintegy 6 millió franciaországi lakos úgynevezett "szenzitív urbánus zónákban" él – szóltak az aznapi híradások, melyek valójában a kormány által erőltetett no-go zónák eufemizált fogalmát próbálták elhinteni a közbeszédben. Emiatt külön stratégiát mutattak be Emmanuel Macron francia elnöknek, miként lehetne kiemelni ezeket a kifejezetten migrációs hátterűek által lakott városrészeket a bűnözésből és a szegénységből.

A már korábban említett Aviv Zonabend hivatali munkatársat megfenyegette Toulouse polgármestere, hogy kirúgja, miután Zonabend egy interjúban arról panaszkodott, hogy "túl sok az arab a városban". Zonabend később bocsánatot kért azzal korrigálva a helyzetet, hogy nem arabot akart mondani, hanem iszlamistát.

A Francia Kommunista Párt és egyéb baloldali mozgalmak kezdeményezést indítottak annak érdekében, hogy állítsanak fel Párizs területén egy hatalmas, migránsokat befogadó központot az előkelő Bois de Boulogne parkban. Elmondásuk szerint "területi kiegyenlítésre" van szükség Párizsban, ezért lenne célszerű a gazdagabb környékekre invitálni bevándorlókat, hogy "mindenki kivegye a részét a segítségnyújtásban".