A 2010-es évek elején a legelvakultabb hazai liberálisok is furán néztek Kanadára, mint az első olyan országra, amely a jogi nemváltoztatás lehetőségét bevezette. 8 évvel később úgy tűnik, ez már alapvető elvárás ahhoz, hogy egy országot a „szabad, demokratikus” államok ligájába soroljanak.

Az mindenesetre biztos, hogy sokat változott a világ, mióta a német focicsapat ellátogatott egy hétre Brazíliába, a progresszió azóta jelentősen felgyorsult nyugaton. Aki korábban konzervatív volt, ma liberális, a korábbi liberálisok egyre lejjebb csúsznak a marxi lejtőn, a korábbi marxisták pedig lassan mohamedánok lesznek – a Skót Munkáspárt mutatja az utat.

Nőként nyilvántartásba vett előállítottak.

A mostani ellenzék más

Ez természetesen a hazai politikai palettán is látszik: gondoljunk csak bele, a mostani Jobbik innen indult, és ugye tudjuk, hol tart ma.

Az SZDSZ-t leszámítva a hazai baloldali pártok korábban szintén nem igazán foglalkoztak ideológiai kérdésekkel, az MSZP-t is legfőképp az ország széthordása érdekelte, nem pedig a munkásmozgalom és az internacionalizmus. A lendvaiildikók, szilikatalinok és medgyessypéterek 8 év alatt sem tudtak (vagy akartak?) olyan ideológiai rombolást végezni, mint amennyit egy esetleges DK-Momentum-kormány az első hónapban megtenne.

A mostani DK-ba érezhetően a korabeli MSZP ideológiailag is hülye tagjai migráltak, a Momentum-vezetők felmenőinek és tényleges támogatóinak kilétét pedig jól ismerjük.

És a család lenne az első, amit megbontanának.

Ezért lehet, hogy egy emberként állnak be olyan teljesen elborult ötletek mögé, mint amit 2012-ben még a baloldal is kifigurázott.

A transzneműség elismerésének alakulása

'90-es évek: Névváltoztatásra természetesen mindig is volt lehetőség Magyarországon, mint minden más országban, és a választható nevek is adottak voltak, de azt senki sem szabályozta, hogy férfiak nem választhatnak női nevet és viszont. Nyilván az akkori, sok szempontból normálisabb társadalomban még nem volt igény ilyesmire.

2001: Az első ilyen esetek megjelenésekor az Alkotmánybíróság – mely főképp a Horn-kormány alatt kinevezett emberekből állt – egy határozatában leszögezte, hogy a transzszexuális embereknek joguk van a választott nemükhöz tartozó utónévhez. Ekkor ebből a határozatból az első Orbán-kormány alatt még nem született törvény.

2003: Két évvel később, az új MSZP-SZDSZ-kormány alatt azonban megszületett az a gyakorlat, hogy az érintettek nemváltoztatásának jogát az anyakönyvi hivatalok elismerték, és automatikusan módosították a nevüket is. A bejegyzéshez viszont szakorvosi véleményre és az illetékes szaktárca engedélyére volt szükség.

Ez aztán így ment másfél évtizedig, a jelenség viszont továbbra sem vált széles körben elterjedtté.

2018: A helyzet jogi szabályozatlanságára akkor derült fény, mikor két éve áprilisban az Alapvető Jogok Biztosa felhívta a figyelmet arra, hogy a frissen életbe lépő GDPR-szabályozással nem kompatibilis az eljárás.

A kormány ezért júniusban ideiglenesen, vélhetően a közeli törvényalkotásig beszüntette a nem- és névváltoztatások elbírálását. Vagyis jogilag ugyan nem törölte el a lehetőséget, de újabb engedélyt onnantól kezdve egészen mostanáig nem adott ki.

Ekkor lépett először a transzlobbi.

2019: Ebben az évben 24 transznemű beperelte Magyarországot a strasbourgi székhelyű Európai Bíróságon azzal a váddal, hogy „ellehetetlenítenék a transzneműek életét itthon”. Az intézmény idén júniusig adott ultimátumot a kormánynak, hogy rendezze a helyzetet.

A helyzet az, hogy a törvényhozásnak meg van kötve a keze, legalábbis addig, míg az EU tagjai vagyunk, ugyanis az Európai Bíróság valóban már több precedensértékű ítéletet hozott, amiben nyilvánvalóvá tette, hogy minden transz- és interszex nemű embernek joga van hozzá, hogy jogilag is nemet változtathasson.

A kormány vélhetően ezért választotta azt a „káposzta is megmarad, a kecske is jóllakik” verziót, hogy ugyan nem tiltja a jogi nemváltoztatást, de innentől kezdve mindenkinek az irataiban nem a választott, hanem a született neme fog szerepelni.

Ez ugyanis

• nem „ellenkezik” a „nemzetközi gyakorlattal” sem,
• viszont mégis megállapítható lesz valakiről az irata alapján, hogy a valóságban férfi-e vagy nő.

Április 1.: A Transzvanilla, a magyar transznemű és interszex embereket összefogó szakszervezet kikelt a kormány ellen, megüzente a parlamentnek, hogy el ne merjék fogadni a törvényjavaslatot.

Április 2.: Az Európai Unió mindkét jogalkotó szerve, az Európai Tanács és az Európai Parlament is elítélte a magyar kormányt, és felszólították a kormányt arra, hogy vonja vissza a javaslatot.

Véleményük szerint a helyes gyakorlat az, hogyha nem a születési anyakönyvi nemét írják a személyibe az embernek, hanem a múltat törlik el, így az anyakönyvi kivonatot módosítják.

Április 6.: A hír eljut a nemzetközi LMBTQ-szervezetekig, az ILGA és a Transgender Europe is elítéli a kormányt.

Nagyjából ezen a héten a magyar baloldali sajtó is felkapja a hírt: egyre-másra jelennek meg az Index, 444 és HVG hasábjain a témával kapcsolatos cikkek és transzérzékenyítő mélyinterjúk.

Április 9.: Az ENSZ hivatott szervezete is kikel a kormány ellen – ez jó ébresztő lehet azoknak, akik esetleg eddig abban az illúzióban éltek, hogy a világszervezet nem a baloldali eszmék szekerét tolja.

Gyorsan felállítanak egy ENSZ-különbizottságot is – csak hogy érezzük a hír fajsúlyosságát – ami villámgyorsan, 5 napon belül egyhangú ítéletet hozott: veszélyes gyakorlatot kíván a kormány meghonosítani.

Április 15.: Az Európai Parlament 63 képviselője aláír egy levelet, amiben kikel Magyarország ellen.

Április 21.: A Magyar Pszichológiai Társaság is csatlakozik az aggodalmaskodók táborába: állásfoglalásukban a transznemű emberek mellett és a normalitás ellen emelnek szót.

Április 27.: A Nemzetközi Civil Szervezetek Konferenciája felszólítja a magyar parlamentet, hogy a nem jogi elismerését „hozza összhangba a nemzetközi emberi jogi sztenderdekkel”.