Érdekes írást közölt a hétvégén a resett.no norvég hírportál. A tartalmas cikkben a bergeni egyetem egyik hallgatója, Kristoffer Tyssoy Hoisaether egy tavaly megjelent tanulmányának eredményeit összegzi.

Hoisaether hat darab középiskolásoknak, valamint három darab általános iskolásoknak szánt, a 2006-os norvég oktatási reform után megjelent történelemtankönyvet vizsgált meg (tehát a kutatása tárgyát képező könyvek a norvég történelemoktatás jelenleg uralkodó szemléletét reprezentálják).

Hoisaether munkájában arra a megállapításra jutott, hogy a norvég tankönyvekben

A szerző megjegyzi, hogy a vizsgált történelemtankönyvekben kizárólag azok a tömeggyilkosságok és vérengzések vannak megemlítve, melyeket a fehérek követtek el.

– adott hangot aggodalmának Hoisaether, aki az írásában több példát hoz, amellyel alátámasztja az állítását.  

Lássunk ezek közül néhányát, hogy képet kapjunk arról, mi zajlik Norvégiában történelemoktatás címén:

• az egyik tankönyvben a kegyetlenség és a kapzsiság „tipikusan európai sajátosságnak” van titulálva;
   
• az Amerikába érkező fehérek indiánok millióit irtották ki, ezzel szemben a nem európaiak hódításai jóval finomabban vannak megfogalmazva, a középkori arabok például „nagy területekre terjesztették ki a hatalmukat”;
   
• amíg a kereszténység egy brutális és terjeszkedő vallás, amely rendszeresen rendezett tömeges kivégzéseket, addig az iszlámot képviselő államok, főként a Török Birodalom rendkívül pozitív színben van feltüntetve, mivel a „vallási tolerancia fontos érték volt a számukra”;
   
• a középkorban üldözött nem muszlimokról egy szó sem esik, a 700 évig muszlim megszállás alatt álló spanyol területek ellenben a béke szigetei voltak, ahol "boldogan éltek egymás mellett" a különböző vallások és kultúrák;
   
• a keresztes hadjáratok szinte az összes tankönyvben véres és kegyetlen eseményekként vannak leírva, melyek során a keresztes lovagok "élvezettel" gyilkoltak le nőket, gyerekeket és időseket, különösképpen Jeruzsálem elfoglalása kapcsán repkednek az olyan jelzők, mint hogy "páratlanul brutális", "véres", vagy éppen "kegyetlen", ugyanakkor az arab, a török, de még a mongol hódításokról szóló fejezetekből is kimaradtak a gyilkosságokra utaló részek;
   
• a norvég diákok azt olvashatják a tankönyvekben, hogy a Biblia a benne foglalt nőgyűlölő nézetek miatt a "nők elnyomásának hatékony fegyverévé vált a keresztény Európában", ezzel szemben az iszlám szent könyve, a Korán "jótékony hatást gyakorolt a női egyenjogúság kialakulására".

Tanulmányának végén Kristoffer Tyssoy Hiisaether kifejezi abbéli reményét, hogy a dolgozata elindít egy párbeszédet Norvégiában, s sikerül pozitív változásokat elérni a mára már teljesen egyoldalúvá, önfeladóvá és fehérellenessé váló norvég történelemoktatásban.

De aztán gyorsan hozzáteszi, hogy erre nem sok esélyt lát.