– hangsúlyozta Frank-Walter Steinmeier.

Hogy ez pontosan mit jelent, azt talán már mindenki sejti az elmúlt hetek letérdelős – bakancscsókolgatós – saját, fehér bőrszínedért elnézést kérős videóiból.

A német államfő is megnyilatkozott az ügyben, mikor kedden Berlinben egy pódiumbeszélgetésen vett részt, amelyet a rendőri erőszak és a rasszizmus elleni amerikai tüntetésekkel kapcsolatban tartottak a németországi helyzetről.

Frank-Walter Steinemier a Bellevue palotában tartott rendezvényt megnyitó beszédében kiemelte, hogy a rasszizmus „nem akar párbeszédet, sokszínűséget és békés együttélést, hanem csak gyűlöletet mások ellen és dominanciát mások felett”.

Ez természetesen igaz, amennyiben a rasszizmus fogalmát helyén kezeljük, de ma már az is rasszizmusnak minősül, ha az ember fia/lánya/gendernonkonformista gyermeke szereti az Elfújta a szelet vagy nem ír fekete szereplőt a nándorfehérvári csatáról szóló filmjébe.

Az államfő szerint Németországban is kirekesztenek, megtámadnak, megfenyegetnek embereket csak azért, mert egy tetszőlegesen kiválasztott jellemző alapján valamilyen kisebbséghez tartozónak tűnnek.

Például sötét bőrük van, kipát viselnek, mecsetbe járnak imádkozni „vagy egyszerűen máshogy néznek ki, mint a többség”.

Az igazán ijesztő rész viszont most jön:

Azt is be kell látni, hogy ebben az ügyben semlegességnek helye nincs – fejtette ki a német szövetségi elnök, aláhúzva, hogy „a de én nem is vagyok rasszista nem lehet válasz a rasszizmusra, legalábbis demokraták számára nem”, mert

Elérkezett volna a pszeudoliberalizmusnak az „aki nincs velünk, az ellenünk” időszaka? Sajnos egyre inkább úgy tűnik.