Fűrész: Nagyon világosan fogalmaz az iszlámmal kapcsolatban a tekintetben, hogy az milyen veszélyt jelent a kultúránkra. Miért gondolja, hogy az iszlám vallás és a nyugati értelemben vett emberi szabadság ideája összeférhetetlen?

Wilders: Az iszlám szó önmagában azt jelenti, alárendeltség. Ez pedig a szabadság ellentéte. De a legjobb példa, amelyet ez ügyben felhozhatok, nem más, minthogy az iszlám nem olyan, mint a többi vallás: nem olyan, mint a kereszténység, a judaizmus vagy a buddhizmus. Sokkal inkább az önkényuralmi rendszerekhez hasonlít, mint a kommunizmus vagy a fasizmus, hiszen az iszlámból nem lehet kilépni. Ez pedig az önkényuralomnak az elsődleges ismérve. És innentől kezdve ennek semmi köze a valláshoz. Bármelyik keresztény válhat például ateistává vagy buddhistává, persze ez a keresztényeknek nem fog tetszeni, de nem fognak emiatt meggyilkolni. Tehát a kommunista vagy a fasiszta rendszerekhez hasonlóan, nem hagyhatod el az iszlám vallást sem. Az iszlám egy intoleráns ideológia, amely dominálni akarja az alárendelt személyt. Nemcsak, hogy világosan fogalmazok ez ügyben, hanem tényeket mondok. Egyszóval az igazságot. És sokkal több embernek kellene ezeket kimondani. Tudom, hogy miért nem teszik, de szükség lenne rá, hiszen ez a valóság, és ebből egyre többet importálunk Európába. Ahogyan korábban is utaltam rá, ez pedig egyszer csak rosszabb lesz a kontinens jövőjét tekintve.

Fűrész: Fiatalkorában nemcsak Izraelt, hanem az azt körülvevő országokat is meglátogatta. Milyen benyomást gyakoroltak Önre az iszlám berendezkedésű országok?

Wilders: Tinédzserkoromban Izraelben éltem néhány évig, de később beutaztam az egész régiót. Nagyon sok barátságos és vendégszerető emberrel találkoztam Szíriában, Irakban, Afganisztánban és Egyiptomban, de ezen országok – függetlenül attól, hogy szunnita vagy siíta többségűek – egy dologban nagyon megegyeznek, az pedig nem más, mint a demokrácia teljes hiánya. Nincs egyetlen olyan ország a Közel-Keleten, amely iszlám berendezkedésű lenne, ahol működne a demokrácia, a hatalmi ágak elválasztása, ahol megjelenne egy polgári réteg – ez mind nem létezik. És nyilván Jordániát nem lehet egy lapon emlegetni Szaúd-Arábiával, ennek ellenére mégiscsak az a helyzet, hogy az iszlám és a demokrácia nem fér meg egymás mellett. Emiatt kell ezzel kapcsolatban nagyon őszintének lennünk, mert ebből a térségből is importálunk embereket, akik ilyen társadalmakban nőttek fel. Nem is szabadna meglepődnünk azon, hogy ha tömeges mértékben érkeznek ide ilyen hátterű emberek, akkor a mi környezetünk is elkezd majd hasonlítani ahhoz, ahonnan a bevándorlók jöttek.

Fűrész: A statisztikák szerint Hollandiában most már több mint egymillió muzulmán él. Mi vezetett idáig, hogyan alakult ez így?

Wilders: Ez harminc-negyven éve kezdődött el, amikor olyan vendégmunkások érkeztek Észak-Afrikából, Törökországból és Ázsiából, akik csak ideiglenesen maradhattak volna itt. De ez nem így történt, majd később bekövetkeztek a családegyesítések, így kifejlődhetett az a jelenség, amellyel mostanság szembesülnünk kell. Eleinte csak a nagyvárosokban éltek, mint Amszterdam, amelynek egyes részei jobban hasonlítanak Rijádra, mint egy holland városra. Idővel azonban szinte Hollandia egész területét belakták, ebből kifolyólag egyre több mecset is épül szerte az országban. De hasonló gondokkal küzdenek Belgiumban, Svédországban és már Németországban is.

Fűrész: Valóban léteznek akkor, no-go zónák, úgy, mint Svédországban?

Wilders: Abban az értelemben abszolút, hogy egyes városrészek már hollandmentes övezeteknek számítanak. Bár a rendőreink bemerészkednek ezekre a területekre, az ember kizárólag burkát és nikábot hordó asszonyokat lát és természetesen mecseteket. És itt nagyon fontos leszögezni, hogy nemcsak a beáramló emberek mennyiségével van gond, hanem azok gondolatvilágával is. Hollandiában 11 százaléknyi muszlim hajlandó erőszakot alkalmazni az iszlám megvédése érdekében, míg Németország egyes régióiban ez a szám 30 százalék. Ez pedig egy akkora probléma, amelyet igazából meg sem tudunk emészteni. És eddig csak a Szíriából és a közel-keleti régióból érkezőkkel szembesültünk igazán, de az afrikai demográfiai adatok arra engednek következtetni, hogy ez ennél csak rosszabb lesz. Egy komplett katasztrófa. Ezért fontos kiemelnem, hogy ez alapvetően egy egzisztenciális problémát fog jelenteni.

Fűrész: Hollandiában is akadnak hasonló gondok a szólásszabadság és a médiacenzúra kapcsán, mint amelyek most az angolszász társadalmakban, Franciaországban és Németországban is előtörtek?

Wilders: Persze! Nem vagyunk olyan szerencsések, mint az amerikaiak, nekik ugyanis ehhez ott van az alkotmány első módosításából fakadó elvitathatatlan jog. Sajnos Franciaországban vagy Kanadában nagyon más a helyzet. Kanadában már azért bíróságra lehet valakit vinni, mert az illető úgy érezte, hogy megsértették. Ez pedig abszurd, hiszen egy ilyen ítélet teljesen szubjektív, mégis törvényi erőre emelkedhet. Hollandiában az úgynevezett gyűlöletbeszéd-törvények értelmében már engem is bepereltek azért, mert azt mondtam, nincs szükségünk még több marokkóira. A holland bíróság pedig azzal érvelt, hogy a marokkói kifejezés nem egy nemzet lakosait jelenti, hanem egy külön rasszt. Ennek fényében megrovásban részesített a bíróság. De Jordániában és Iránban is megpróbáltak már bíróság elé vinni, Indonéziában pedig nemkívánatos személyként vagyok nyilvántartva. Mindent megtesznek azért, hogy megfélemlítsenek.

Sümeghi: Budapestet az egyik legszebb és legbiztonságosabb városnak tartják manapság. Miért jobb Budapesten lenni, mint Európa bármely más városában?

Wilders: Sosem fogom azt mondani, az én országomban nem jó élni, de kétségtelenül Budapestnek hatalmas előnyei vannak. Gondolok most arra, hogy szerencsére nem esett áldozatul a tömeges bevándorlásnak, ebből kifolyólag nincsenek olyan városrészek itt, amelyek Rijádra vagy Casablancára hasonlítanának. Egyszerűen nem következett be az iszlamista gyarmatosítás, és remélem ez így is marad. Olvastam is, hogy néhányan Nyugat-Európából már egyre több időt töltenek el Magyarországon, sőt, egyesek inkább ideköltöznek e társadalmi jelenségek elkerülése érdekében. Úgyhogy itt valamit biztosan nagyon jól csinálnak.

Bertha: Mi a véleménye az Orbán Viktor által folytatott politikáról? Gondolok itt például a bevándorlásra és az Európai Uniót érintő kihívásokra.

Wilders: Tekintettel arra, hogy közelednek Magyarországon a választások, nem szeretnék ezekbe a folyamatokba beleavatkozni, hiszen itt demokrácia van, így majd a magyar emberek eldöntik, ki legyen a következő miniszterelnök. Egyúttal kiemelném, hogy elismeréssel követem Orbán Viktor tevékenységét a bevándorlással kapcsolatban. A határok lezárása, a kerítés megépítése, az ország keresztény identitásának felvállalása és a brüsszeli szörnyeteg ellen való kiállása mind ezt jelenti. Különösen akkor, amikor Brüsszel azt mondja, Magyarország hiába zárta le a határait, akkor is be kell fogadnia a kvóta alapján bevándorlókat. Ez pedig egész egyszerűen abszurd. Kívánom, hogy több olyan bátor politikus legyen Európában, mint Orbán Viktor, aki a saját népéért küzd.

Sümeghi: Tehát egyetért azzal, hogy az egyes nemzetek állampolgárainak joga van eldönteni, hogy kivel akarnak élni és kivel nem?

Wilders: Csak és kizárólag a nemzetek állampolgárainak van erre joga! Pontosan ezért olyan veszélyes a jelenlegi európai projekt, hiszen eredetileg egy gazdasági közösségként indult az ötvenes években, ám ez idővel politikai természetűvé alakult át. Így megfosztották a tagállamoktól a szuverenitás eszméjét, amely lássuk be, végig célként lebegett az európai uniós politikusok szeme előtt, hiszen hogyan másképp érhetnék el, hogy kiépüljön az Európai Egyesült Államok. Hollandiában például a törvények több mint felét nem a holland kormány, hanem az Európai Unió részéről kibocsátott irányelvek alapján alakítják. Persze ezt mind azért csinálják így, hogy megszabaduljanak az önrendelkező nemzetállamoktól. Pedig én kifejezetten kedvelem az európai nemzetek állampolgárait, mint mondjuk a magyarokat is, de én holland vagyok. Ettől még együttműködésre törekszem mindenkivel, de ragaszkodom a saját nemzeti zászlómhoz és a saját kultúrámhoz. Nem szeretnék Merkeltől, Macrontól vagy bárki mástól függeni. És persze sok szó esik a Brexitről, a közös valutáról, de a legaktuálisabb kérdés mégiscsak a kulturális aspektusa a jelennek. Az, hogy hogyan fogunk kulturálisan megmaradni. Hiszen a brüsszeli politikusok – ha nem figyelsz – egy szempillantás alatt elárverezik az országod. Ráadásul úgy, hogy az Európai Bizottság tagjait senki sem választotta meg, senki sem tud róluk semmit.

Sümeghi: Miben látja a keresztény Európa megmaradásának politikai feltételeit,
mit kellene másképp tenni Európa vezetőinek?

Wilders: Véleményem szerint Európában mindannyian osztozunk a keresztény értékekben, függetlenül attól, hogy keresztények lennénk-e vagy sem. Ezt sokan nagyon rosszul gondolják. Én magam agnosztikus vagyok, mégis osztom a keresztény értékeket, hiszen ez a társadalmunk működési módja. Elsősorban, ahogyan utaltam rá, szükség van egy nemzeti identitásra, másodsorban késznek kell lennünk arra, hogy kiálljunk és harcoljunk emellett az identitás mellett. Ha ez azt jelenti, hogy le kell zárni a határokat és meg kell akadályozni az iszlamizációt, akkor úgy. Én például nem szeretnék több mecsetet Hollandiában, miért nem szabad ezt nekem otthon kimondanom? Emellett nem szeretném azt sem, ha olyan emberek jönnének ide, akik nemcsak, hogy nem hajlandóak integrálódni, hanem ahelyett, hogy valódi menekültek lennének, csupán fiatal férfiak, akik kizárólag azért jönnek, hogy hasznot húzzanak a jóléti rendszerünkből.

Fűrész: Európa és az Egyesült Államok között talán ez is az egyik legnagyobb különbség ebben a kérdésben, hogy amíg az európai országok hatalmas jóléti rendszerekkel büszkélkedhetnek, addig az USA berendezkedése már nem ilyen jószívű.

Wilders: Egyetértek! Bár emellett még azt is nagyon fontos hangsúlyozni – és amikor az USA-ban tartok előadást, mindig el is mondom –, hogy a földrajzi adottságok is sokat nyomnak a latban. Képzeljék el, mintha Mexikó helyén az Afrikai kontinens húzódna. Mert mi, itt Európában, ezzel a léptékű problémával vagyunk kénytelenek szembenézni. Ezzel persze nem akarom elbagatellizálni a Mexikó irányából zajló bevándorlás mértékét, azonban az Európát érintő bevándorlási zóna nagy részét, az egész Földközi-tengert magába foglalja. Mi több, a térségbe beszivárgók szinte kivétel nélkül iszlamista országokból érkeznek.

Fűrész: Mindezek ellenére a beszédében hangsúlyozta, hogy kifejezetten optimista a jövőt illetően. Miért?

Wilders: Úgy gondolom, elérkeztünk egyfajta keresztúthoz, hiszen észlelünk valami változást. Igaz nem sokat, de mintha az emberekben kezdene megváltozni valami. Az olyan pártok, mint az enyém, Ausztriában, Németországban, Olaszországban és Franciaországban is egyre több támogatót tudnak maguk mögött. Bár mi nem nyertük meg a holland választásokat, de már a második legerősebb pártként kerültünk ki a megmérettetésből. Az emberek kezdenek felébredni. Látják, hogy ez a migrációs válság nagyon sokat ártott. Azt is, hogy ha Németországban élsz, akkor csak félve engedheted el a lányodat éjszaka, aki nyilván nem a rossz időjárás miatt kell, hogy vigyázzon magára. Az emberek lassacskán el fognak jutni oda, hogy kimondják: elég! Ezért úgy látom, számíthatunk a változásra, de csak akkor, ha kiállunk, és elmondjuk az igazságot, valamint törekszünk arra, hogy ne legyünk politikailag korrektek. Hollandia mindig is egy nagyon toleráns ország volt, és szeretném, ha az is maradna. De ehhez arra van szükségünk, hogy kevésbé legyünk toleránsak az intoleranciával szemben. Izrael is csak úgy volt képes megmaradni, hogy kiismerte az országot körülvevők tulajdonságait, gondolkodásmódját és alkalmazkodott ezekhez a feltételekhez, veszélyekhez, hogy érdemben fel tudja venni velük a harcot. Mi meg itt, Nyugat-Európában félünk ettől, félünk elhagyni a politikai korrektséget, mert attól tartunk, hogy majd szavazatokat veszítünk és megbántunk egyeseket. Ennek meg kell változnia.

Sümeghi: Úgy tudjuk, hogy 10 éve nem volt úgy moziban, hogy látta volna a film elejét és végét. Mi volt az utolsó film, amit látott?

Wilders: Itt Budapesten, még karácsony előtt, az elképesztően szépen kialakított Urániában voltunk a feleségemmel. Hogy melyiket láttam? Már meg is van, a Kincsemről szóló filmet néztük meg. Már nem adták sehol másutt, de emlékszem, megfogott mind a film, mind pedig a gyönyörű mozi is. Olyan volt, mintha egy operában ültem volna. Imádtam az egészet, az elejétől a végéig.