Rengeteg budapesti pályán jártam már az elmúlt években, ezek többsége a Pörge szurkol-sorozatban is helyet kapott már. Múlt szombaton viszont végre sikerült egy új pályát "avatnom", a Szabadkikötő sporttelepén néztem meccset.

A THSE-Szabadkikötő csapatáról egy alkalommal már írtam, egy viszonylag kis múlttal rendelkező, alulról szerveződő klubról van szó. Jól kezdték az idényt a "tintahalak", ősz elején az első vereségüket láttam élőben. Azóta két pontot szereztek...

A Szabadkikötő a pályát csak nemrég használja, a tavalyi negyedosztályú szezont már ott nyerték meg, de egyébként egy sashalmi együttes a THSE. Az idei bajnokságot Csepel másik pályáján kezdték, majd pár hete visszaköltöztek a Weiss Manfréd útra.

Szombati ellenfelük a Kaposvár volt. A Rákóczit kevésbé kell bemutatni, az NB I-et is megjárták, nem is olyan régen még ott szerepeltek, mielőtt mélyrepülésbe kezdtek. Kaposvárról indult többek között Balajcza Szabolcs, Oláh Lóránt, Szakály Péter és Rajczi Péter első osztályú pályafutása is, Prukner László alatt komoly csapat jött ott össze.

A Kaposvár tavaly már az NB III-ban indult, ott a feljutásért küzdöttek, de nem volt erre igazán esélyük a Győrrel szemben. Idén viszont egyértelmű esélyesek, ennek ellenére elég szoros a bajnokság nyugati csoportja, amit éppen csak vezet a "Kraci".

Csepel második számú sporttelepén még nem jártam, de már a besétálás közben egyértelművé vált, hogy ez hiba volt. A HÉV-ről leszállva kezdődik az igazi időutazás.

A belépő 300 forint diákoknak és nyugdíjasoknak, a felnőtt jegy 500. Ez és maga a panoráma a pályára nézve is elég menő, az igazi móka viszont a büfé, ami inkább egy kantin.

Már a bejárat megtalálása sem volt sima, és valóságos meglepetés volt, hogy nyitva találtuk a büfét. Kívülről is inkább egy üdülő étkezőjére emlékeztet a hely, belül pedig olyan volt, mintha újra kisiskolás lennék és éppen az ebédet várnánk a nyári táborban.

A 400 forintos sör viszont már a jelenkor tartozéka, de legalább fél liter a korsó, és egész frissnek tűnt a Soproni.

A kezdésre éppen sikerült kisétálni a pálya szélére, ennek ellenére az első gólról lemaradtunk, az ugyanis az első percben esett. A félidőben még további két gólt szerzett a Kaposvár. A maroknyi vendégdrukker között volt pár gyerek is, nekik el kellett magyarázni, hogy

Valóban nem, már az első félidőben eldőlt a meccs, és az eredmény tudta nélkül is egyértelmű volt minden, ha az ember közelről figyelte a játékot. Más színvonalat, más szintet képvisel a két együttes.

Néhány lelkesebb szurkoló ekkor még szidta a bírót, a

 felkiáltás visszatérő momentum volt.

A második játékrész egy gyors góllal indult, majd újabb húsz perc elteltével már 6—0 volt az állás a vendégek javára. A különbséget jól mutatja, hogy míg a THSE zömmel amatőrökből áll, addig a Kaposvár gólszerzői között Ivancsics Gellért és a korábbi NB I-es gólkirály, Rajczi Péter nevét találjuk meg, pár perccel később pedig Andorka Péter állt be.

Érdekes jelenet volt, hogy az ötödik gól után a hazaiak egyik játékosa hatalmas dühöngésbe kezdett.

A lelkesedés dicséretes, de nem ezen múlt, ráadásul igaza volt annak, aki erre megjegyezte, hogy akkor a meglévő szimpátiánkat is elveszítjük.

Az utolsó bő húsz percben már csak két gólt született, egyenlő eloszlásban, 7—0 után szépített a THSE. Az utolsó öt percben még kihagyott egy tizenegyest a Rákóczi, 7—1 lett a vége.

A szépítés után egyébként a Kaposvár edzője lelkesítés gyanánt ízes káromkodással feddte meg a csapatát, majd nem sokkal később egy elkésett belépő után egy kaposvári játékos így intette rendre ellenfelét:

Ez akár még jogos is lehetett volna, hiszen tényleg könnyen sérülés lehetett volna a dologból, 7—1-nél meg minek ezt, de nagyon úgy tűnt, hogy nem szándékos belépő volt, egyszerűen csak nem érezte a ritmust a THSE-játékos. Ez gyakran előfordult a meccsen...

A körítés és a vendégek néhány játékosa azt az időt idézte meg, amikor elkezdtem nézni a magyar labdarúgást. Ehhez még párosult az élmény, hogy onnan alig átérve egy kocsmába azt nézhettem végig, ahogy az Újpest megveri a Honvédot, így szinte az egész délután olyan volt, mintha 15-20 éve történne meg mindez.

Jó volt, mindenkinek ajánlom a pályát, elég valószínű, hogy a következő szezonban újra csak a BLSZ I-es meccseket rendeznek majd itt, vagy még azt sem, hiszen ki tudja, hova költözik a THSE a jövőben.