Kedden az Örök tél című film premier előtti vetítésén jártunk. A filmről készült kritikánkat és a forgatókönyvíróval készült rövid interjúnkat ide kattintva tudod elolvasni. Az Örök tél egy magyar film, amely a GULÁG szörnyűségeit mutatja be. A vetítés után a főszereplővel, Gera Marinával beszélgettünk, aki Irént alakítja a történetben.

Irént 1944-ben szovjet katonák hurcolják el otthonából, és éveken keresztül egy szovjet munkatáborban végzett kényszermunkát. A táborban megismerkedik Rajmunddal (Csányi Sándor) és kettejük szerelméről, az életben maradásról és még ennél sokkal-sokkal többről szól ez a film.

888.hu: Jól láttam, hogy az előbb alaposan megdicsért Für Anikó?

Gera Marina: Igen (nevetés). Nagyon izgultam és még most is izgulok, hogy hogyan fogják fogadni a filmet. Több fajta „izgulás” is van bennem: az egyik, hogy a közönség hogyan fogadja, a szakma felé pedig…az egy teljesen másfajta. Nem mondom, hogy az egyik fontosabb, más mind a kettő. Az viszont jó érzés volt, hogy Für Anikó megdicsért.

888.hu: Említetted a sajtótájékoztatón, hogy most láttad a filmet először így egyben.

Gera Marina: Korábban láttam belőle pár jelenetet, mert volt utószinkron, például a farkassal felvett jelenetnél. Szerettem volna az egészet megnézni, de csak nyersen tudtam volna, úgyhogy igazából jobb volt, hogy nem úgy láttam. Ráadásul egy ilyen nagy vásznon megnézni először, az sokkal jobb.

Féltem attól, hogy milyen hatással lesz rám, mert nyilván sok dologra emlékszem a forgatásról és van, amiről még nem sikerült lejönnöm teljesen érzelmileg.

Egyrészről nem is tudtam úgy venni, mint egy filmet, mert nagyon bennem volt még a forgatás és a történtek, másrészről úgy is vettem… Amikor a színész először látja magát egy ilyen nagy szerepben, akkor óhatatlanul, én még akár többet is belelátok, mert még emlékszem, hogy miket éreztem akkor és ez most is feljön…ettől is féltem, hogy ez milyen hatással lesz rám. Eközben persze hatott rám úgy is, ahogyan egy film szokott hatni a nézőre.

888.hu: A film utáni sajtótájékoztatón azt láttam rajtad, hogy két centivel a föld fölött jársz és mintha tisztában lettél volna azzal, hogy ebben a filmben sikerült valami olyasmit kihozni magadból, ami talán minden színész álma.

Gera Marina: Az biztos, hogy ez a „két centivel a föld fölött” ez van, de ez nem abból fakad, hogy „fú mennyire jó vagyok”, vagy, hogy „mennyire jól sikerült”, hanem abból, hogy most visszamentem megint oda, ahol ez a film készült. És az egy ilyen nagyon furcsa állapot volt négy hónapig – a felkészülési idő két hónap volt és két hónap a forgatás. Nagyon próbáltak nekem abban segíteni, hogy ne eljátszani kelljen valamit, hanem, hogy kiszakadjanak dolgok. Tehát azt láthattad, hogy visszamentem oda, és hogy úristen, mi volt ott.

Most még azon is izgultam, hogy esetleg nem leszek magammal elégedett, vagy valami nagyon nem tetszik, de nagyon szeretem Attila (Szász Attila rendező – szerk.) filmjeit és nagyon örülök, hogy ebben benne lehettem.

888.hu: Az Örök télben nyújtott alakításodat elnézve adja magát a kérdés, hogy miért nem láthattunk eddig? Hol maradtak a főszerepek?

Gera Marina: A színművészetin végeztem 2008-ban és egy magyar színész alapvetően színházban dolgozik, és ezen felül jönnek a filmes felkérések, szerepek, vagy egyáltalán a casting lehetőségek. Mindig nagyon tudtam azokat a lehetőségeket értékelni, amikor hívtak egy-egy szerepre, mert van egy csomó olyan színésznő, aki nem is forgat. Közülük tudnék mondani olyanokat, akik nagyon szuperek lennének, de most nem akarom őket reklámozni (nevet).

Az élet nem egyszerű, ez egy kiszolgáltatott műfaj – és ezzel nem sajnáltatni akarom magunkat. De az van, hogy azok tudunk lenni, akit eljátszunk, szóval amit nem kapunk meg, az sosem fog kiderülni.

Amikor végeztem a színműn, akkor kaptam egy film főszerepet. A film sosem jött ki, de ebből nagyon sokat tanultam. A Török Feri Senki szigete című filmjében is benne voltam, két pici jelenetben énekeltem, vagy ott volt a Szabadesés,  ami függetlenül attól, hogy az nem egy nagy főszerep és nem egy nagyon megírt szerep volt, egy tök jelentős dolog volt az életemben.

Mindig is szerettem volna filmezni, és ha ez a szerep még hozhat további munkákat, vagy emiatt bejuthatok még több castingra, az számomra plusz öröm lesz.

Most az Alexandra jutott eszembe, Borbély Alexandra (A testről és lélekről című film főszereplője – szerk.), mert nem láttam még filmen, de benne volt a csajban, hogy tud egy ilyet és csodálatos lett az a film. Nemrég olvastam róla, hogy neki is gondja volt azzal, hogy bejusson a castingokra.

Azért nem könnyű, mert ha egy rendező még azt se látja beléd, hogy egy castingon részt vegyél, akkor nem is versenyzel. Én ebben régebben sokkal görcsösebb voltam, de szerencsére lenyugodtam az utóbbi években. Főleg filmezni szerettem volna és nagyon rossz volt, hogy nem jött annyi lehetőség, de egy idő után ez átfordult és úgy éreztem, hogy majd ez jön és elfogadtam, hogy ez egy ilyen pálya.

888.hu: Az Örök tél egyik konkrét jelentéről is kérdeznélek, a szexjelenetről. Pont azon gondolkoztam, hogy ebben a jelenetben „semmi extra” nem lenne, csak pont a beállítás miatt tűnik annyira bizarrnak az egész. De van egy mélysége is a dolognak, mert megjeleníti valahogy az egész rendszernek az aljasságát, az emberek kiszolgáltatottságát. Ez nagyon el lett találva. Volt már ennél bizarrabb jeleneted?

Gera Marina: A Szabadesésben, amelyet már említettem. Az egyik olyan kisfilmben vagyok benne – mert ez több kisfilmből áll –, amiben van egy társaság, akihez érkezik egy olyan nő, aki meztelen és igazából senki nem vesz tudomást az ő meztelenségéről, mint ahogy ő maga sem.

Ez elég bizarr volt, bizarr volt forgatni is. De én mégis nagyon szerettem, szeretem az ilyen abszurd helyzeteket.

Amikor Attila mondta, hogy ez a szexjelenet így lesz megoldva – ami egyébként a jelenet vége, hiszen a kezdése, ahogy egymásról szedik le a ruhát, az más –, akkor az nekem nagyon tetszett, mert mindig nehéz egy filmben a szexjelenet. Úgyis tudjuk, hogy nem igazi. És az igazi nehézség az az érzelmeknek a megélése. Sőt talán az eleje volt igazán nehéz, mert abban rengeteg érzelem van, például félelem, kétség. Ez az a pillanat, amikor két ember először ér egymáshoz. De annak nagyon örültem, hogy a vége az így lett megoldva, és nem szemérmességből, hanem ez talán kifejezőbb.

888.hu: Ott van Rajmund szerepe, aki nekem nagyon profetikus alkatnak tűnik. Szinte végig csak kinyilatkoztatásai vannak, például a GULÁG-ban való túlélés szabályairól. Valamelyest azt is éreztem, hogy talán ő volt az a karakter, akit kicsit kevésbé sikerült eltalálni. Szerinted mennyire volt hiteles Rajmund karaktere? Ezt a kérdést Köbli Norbertnek is feltettem.

Gera Marina: Egyrészt én nagyon szerettem a Sanyival együtt dolgozni – még soha nem dolgoztunk együtt korábban, és nagyon-nagyon jó volt.

Nagyon sokat segített nekem. Kell egy olyan partner, aki befogadó és azokra az érzelmekre reagál, amelyeket meg kell élni és nekem nagyon jó partnerem volt.

Én ezt nem úgy látom, ahogyan te, Rajmund már régebb óta van a táborban és az, hogy ilyen erős kijelentései vannak, az onnan jön, hogy ő már így működik. Tehát egy másik fázisban van az Irénhez képest.

Az volt az érdekes Irénnek Rajmundban, hogy hogyan veszi ő ilyen könnyen a dolgokat, vagy ilyen „robotban”. A válasz pedig az lehet, hogy ő már ott tart, hogy ezt így és így kell csinálni a túlélés érdekében. Ez két világnak a találkozása, ami Irénben elindít egy fejlődési folyamatot: a túlélésért cigit sodor a Bibliából és nem hajlandó megosztani az orvosságát, a kenőcsét. Ezekre Rajmund tanítja meg.

Lehet, hogy te azt érzed, hogy amikor bejön Rajmund világa, az teljesen más, mert eddig az Irénnel voltunk és neki a saját bőrén meg kellett tanulnia, hogy mit tehet és mit nem. Irénnek először az az igazi talány Rajmundban, hogy hogyan tud ilyen hideg fejjel küzdeni. Tehát ő egy más világot hoz be és szerintem ezt érezhetted. A Norbi mit mondott?

888.hu: Õ is hasonlót mondott, hogy már rutinja van a tábori életben és talán van benne ez a kiüresedettség és kiábrándultság, mert látja, hogy a környezetében rengeteg tragédia van, és nem lehet kötődni senkihez és ezért lett egy ilyen marcona karakter. "Növesztett magának egy sebezhetetlen személyiséget".

Gera Marina: Meg ugye attól, hogy Irénnel megyünk, több női karakter is egyszerre érkezik a táborba és még ha másképp is reagálnak, de akkor is mindenkinek új ez a helyzet. És ehhez képest van Rajmund előrébb.

888.hu: Irénnek egy kemény döntést kell meghoznia a film végén. Mit gondolsz, milyen érzelmi vagy racionális érvek szóltak a döntése mellett és ellen? Te hogyan látod ezt a döntést?

Gera Marina: Szerintem nagyon szép, hogy úgy döntött, ahogy.

Nekem, ami nagy feladat volt, az az anyaság kérdése. Még nincs gyerekem, de már 33 vagyok, másrészt én nem tudom, hogy milyen a GULÁG-on lenni, vagy milyen a munkatábor, de azt el tudom képzelni, hogy milyen, amikor elszakítanak valakitől, aki iránt ráadásul még felelősséget is érzek – a szerelmem iránt is érezhetek felelősséget, de azért az más. Ha egy kislánytól szakítanak el egy édesanyát, az még egy nagyon plusz dolog…

Most néztem is a filmet, hogy egy csomó mondatot kivágtak az Attiláék, mert nagyon sokszor elhangzik, hogy „a lányomért túl kell élnem”, de nekem sem hiányzott, hogy ezt még elmondjam százszor. Egyrészt meg is beszéltük Attilával, hogy ennek nagyon benne kell lennie, mert így általánosságban szenvedni nyilván nem érdemes, de ha meg tudnánk csinálni, hogy ezt nem eljátszom, hanem ott van valaki, aki miatt én mindenképp haza akarok jutni, akkor értem a szenvedését is. Mert nem az a szenvedés, ha megütnek, vagy hogy ha éhezem, hanem az, ha nem láthatom azt, akit a legjobban szeretek, vagy akiért felelősséget érzek.

Érdekes volt a filmben és számomra kihívást jelentett Irén megformálásában, hogy fel kellett építenem magamban az érzést, hogy van egy gyerekem, aki hiányzik, és ne csak úgy általában hiányozzon valaki.

Szerintem ez egy női film, mert hitelesen bemutatta, hogy egy nő másmilyen döntési helyzetben van. Nem hiszem, hogy egy édesapa ne tudná ugyanúgy szeretni a gyermekét, csak egyszerűen egy más helyzetben van, más a felelőssége és ezt a környezetemben is nagyon látom, és onnan is próbáltam meríteni.

Nőként meghozni azt a döntést, hogy együtt szökjünk el és a gyerek nincs...ebben az esetben egy nő többet áldozna fel, és nem biztos, hogy ez elvárható.