Mandela-park Budapesten? Nem!
2022.06.10. 14:00
A Karácsony-féle városvezetés előszeretettel nevez át köztereket az identitáspolitika aktuális trendjeinek megfelelően.
Ennek a legújabb fejezete, hogy a városvezetés bejelentette, hogy egy Nelson Mandela emlékparkot hoznának létre. A Lánchíddal ellentétben valahogy itt elég gyorsan ment a kivitelezés és rögtön meg is jelent a „land art” emlékpark alapja.
Az emberben viszont azonnal felmerül a kérdés, hogy ki az a Mandela és mit köszönhetünk neki, hogy ilyen hirtelen egy budai domboldal lejtőjét kell róla elnevezni?
Nelson Mandela a Dél-afrikai Köztárság közelmúltjának talán legmegosztóbb és leghíresebb alakja. Sok helyen Nobel-békedíjas emberjogi harcosként hivatkoznak rá. Azonban a kép a valóságban messze nem ilyen szép. Mandela világéletében kommunista elveket vallott és ennek megfelelően a kommunista vezetőkkel igen jó kapcsolatot ápolt. Mozgalma pedig korántsem a megbékélésről, szeretetről, együttélésről szólt. Az apartheid elleni harc rengeteg színes bőrű és fehér áldozatot követelt (tudniillik, Mandeláék pártja [ANC] bárkire simán ráaggatta az elnyomó, vagy kollaboráns jelzőt és aki megkapta, annak nem volt irgalom).
Az indulatok napjainkig sem csitultak el. Az országban mostanában is mennek a búrok és az angolok leszármazottai ellen a faji alapú támadások. A Dél-afrikai Köztársaság jelenleg is a világ harmadik legrosszabb bűnözési rátájú állama.
Hogy Mandelának mit köszönhet a magyar nép, az nem egy bonyolult kérdés. Röviden: semmit. Ez kulturális értelemben pont annyira releváns hazánkban, mint a budapesti Ferenc téren felállított BLM-szobor. (Ami amúgy két órát sem bírt ki.)
A főpolgármester kétszínűsége egyébként abban is megmutatkozik, hogy harcosan kiáll a kínai kommunista párt és bűnei ellen, de a szintén kommunista elveket valló Nelson Mandeláról – akinek mozgalma sokak életébe került – parkot nevez el.
Az Identitás Generáció aktivistái Karácsonyék öngyarmatosító ötlete ellen gumiabronccsal a nyakukban tiltakoztak.
A gumiabroncs Mandela pártjának kedvelt kivégző eszközének számított. Ezt hívták úgy, hogy „nyaklánc”. Az abroncsot megtöltötték benzinnel és áldozataik nyakába rakták, majd meggyújtották. 1984 és 1987 között 672 embert égettek el a faji szegregáció elleni küzdelem nevében, ennek körül-belül felét ezzel az úgy nevezett „nyaklánccal”. Mandela második felesége, Winnie állítólag kifejezetten preferálta ezt a kivégzési módot.
Az Identitás Generáció vezetője, Bódi Ábel Facebook-oldalán is felszólalt a park létesítése ellen.