Több sajátos jogértelmezés figyelhető meg az elmúlt időszakban az európai és a hazai politikában. Az Európai Parlament LMBTQ-jogokhoz és NGO-k működéséhez köti a jogállamiság kritériumait, miközben Gyurcsány Ferenc jogszociológusa a jogállamiság felfüggesztéséről beszél. Tekintettel arra, hogy pénzügyi források függhetnek a gender-lobbi hazai érvényesülésétől és Soros György szervezeteinek működésétől, továbbá arra, ahogy Fleck például a jogállamiság átmeneti felfüggesztésével fenyeget, érdemes röviden közelebbről megvizsgálni egyes folyamatokat, és a mögötte meghúzódó motivációkat.

Az Európai Parlament határozatban mondta ki, hogy Lengyelországban nem állnak fenn a jogállamiság feltételei. Az elítélő határozat indokolása szerint nem jogállam az, amely nem biztosít állami finanszírozást a „kritikus fontoságú civil szervezeteknek” vagy ha a kormány korlátozza a civil szervezetek külföldről történő finanszírozását. A döntéshozók felkérik az Európai Bizottságot, hogy különítsen el forrást az „érzékenyítő, nevelő” munkát végző civil szervezetek számára, amellyel azt is kimondják, hogy ezek a szervezetek politikai szereplőnek számítanak. A határozat másik pontja az „átfogó szexuális nevelésről” szól, amely az LMBTQ-felvilágosítást is magába foglalja az általános iskolákban, továbbá a nyugati liberális politikusok szerint nem jogállam az az ország, ahol az azonos neműek nem házasodhatnak és nem fogadhatnak örökbe gyermeket, nem ratifikálja a gender-ideológiát támogató Isztambuli Egyezményt, vagy LMBTQ-ideológia mentes övezeteket engedélyez, illetve támogat.

A jogállamiság sajátos értelmezésének Magyarországon is van képviselete. Fleck Zoltán jogszociológus, a Soros György által kiemelten támogatott Eötvös Károly Intézet igazgatója kifejtette, hogyha az ellenzék győz a 2022-es választásokon, valószínűleg „időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után”. Fleck Zoltán az ELTE tanáraként fórumot is tart a hallgatóknak az egyetemi autonómiáról.

Több kérdést is felvet Az Európai Parlament Lengyelországot elítélő határozata, amely zavaros indoklást fogalmaz meg. Egyfelől a jogállamiságot NGO-k működésének támogatásához kötötték és azt kérték számon egy tagállamon. A határozatot megszavazók a „kritikus fontosságú civil szervezetek” állami finanszírozását hiányolják, vagyis azt, hogy a lengyel kormány támogassa a helyben működő nem kormányzati szerveket, leginkább a Soros-féle NGO-kat. Továbbá politikai szereplővé emeli az érzékenyítéssel, neveléssel foglalkozó nem kormányzati szerveket, amely legitimitási, demokráciaelméleti kérdéseket vet fel, hiszen az NGO-k nem mérettetik meg magukat választásokon, mégis megkerülhetetlen politikai tényezővé, ráadásul a tapasztalatok szerint az állam kerékkötőivé válnak. Másfelől gender-ideológiai követelményeket állítottak a jogállamiság mércéje elé, de mivel a kettő összeférhetetlen, ez valójában a lopakodó jogalkotás veszélyeit jelzi. Az LMBTQ- és gender-ideológia értékválasztás kérdése és nem jogállamisági feltételrendszer. Nem attól válik erősebbé a lengyel jogállam, ha bevezetik az LMBTQ-felvilágosítást a kisdiákok számára, vagy a több sebből vérző Isztambuli Egyezményt ratifikálják, hanem akkor, ha garantálja a jog uralmának érvényesülését.

Különösen érdekes Fleck Zoltán jogszociológus jogállamiság felfüggesztéséről tett nyilatkozata, amely önmagában nonszensz, semmilyen jogi alapja, realitása nincs, de az ELTE jogszociológus tanára mégis egy jogrendszeren kívüli, alaptörvény-ellenes tervet melenget a keblén. Ez több kérdést is felvet. Mivel Fleck Zoltán a jogállamiság felfüggesztéséről beszél, ezzel elismeri, hogy Magyarország jelenleg jogállam. Azt nem fejtette ki, hogy milyen céllal és eszközzel kívánja felszámolni a jogállamot, de az is kiemelt jelentőségű kérdés, hogy egy oktató, aki felesküdött a jog uralmára, hogyan képes a jog uralmának végét vizionálni?

Figyelemre méltó, hogy Fleck a Soros György által külföldről finanszírozott Eötvös Károly Intézet vezetője és a jelek szerint ennek rendeli alá egyetemi oktatói tevékenységét. A Soros-hálózat és az ELTE közötti személyi átfedéssel azonban éppen ő veszélyezteti azt az egyetemi autonómiát, amit védeni próbál.