A helyzet azonban az, hogy a budapesti nyegle ficsúr és hű társai előállították a szemétdombot is. Ráadásul nem kicsit, hanem nagyot.

Az ember éppen menne haza békésen egy átlagos hétköznap este a fővárosi lakásába, de nagyon komoly akadályokkal találkozik, ugyanis az angyalföldiek lomtalanítást tartanak. Ez, mint a mellékelt képeken is látható úgy néz ki, mintha egy közepesen fülledt banánköztársaságban, netán a szemétdombjairól méltán híres Delhiben lennénk. Karácsony Budapestjén, lomtalanítás idején szinte lehetetlen hazamenni.

Ennek egyik oka az, hogy az utcán elhelyezett hulladékhalmokat, a ránézésre kétes előéletű hordák, kellő alapossággal széttúrják, ezzel jelentősen csökkentik az útszéli parkolóhelyek számát. Másrészt pedig a házak bejáratait is szinte eltorlaszolják azzal az alapos munkával, amellyel igyekeznek a maguk számára könnyen hozzáférhetővé tenni a szemetet. Mert ugye nem visznek el mindent, csak amiből anyagi hasznot remélnek.

Ha ez nem lenne elég, akkor lomtalanítás harmadik napjának hajnalán, reggel fél hatkor az ember arra ébred, hogy jelentős hanghatással megérkeznek a kukások, akik napfelkelte előtt szeretnék megszabadítani az utcát a lomoktól. Az most nem is olyan fontos, hogy hajnali az ébresztő – nem vagyunk mi Karácsony Gergelyek, mi 10 előtt is fel tudunk kelni –, hanem a munka minősége a lényeges. A lomok úgy 10 százaléka ottmarad a járdán, illetve az úton.

Hányinger.

És nem is kell a fejlett Nyugat felé mutogatnunk azért, hogy jó példát lássunk. Fatornyos szülővárosomban ez úgy működik, hogy minden ingatlan tulajdonosnak évente egy alkalommal ingyen jár a lomtalanítás. Mégpedig úgy, hogy jelezni kell a szemétszállítást végző cégnek, amely időpont egyeztetés után megérkezik a lomokért, amelyeket azonnal elvisz a ház elől.

Karácsonynak azonban ez nem megy. Ő inkább évi rendszerességgel szemétbe borítja a budapesti kerületeket, rászabadítva ezzel az ott élőkre a lomis hordákat és lényegében járványügyi veszélybe sodorva az embereket – tudjuk, hogy sok a patkány.

A nyegle főpolgármesternek kell a szemétdomb, hogy ő legyen a kiskakas. Csak közben tönkreteszi Budapestet, amelynek utcáin az elmebeteg rendelkezések miatt szinte lehetetlen közlekedni, a járdákon és az aluljárókban kerülgetni kell a szerencsétlen koldusokat és olykor csak óriási szeméthalmok kerülgetésével lehet hazamenni. Ilyen világot teremtett a szemét baloldal Budapesten.