Ezért van szükség a gyermekek védelmére az LMBTQ-lobbival szemben
2021.11.19. 12:00
Indoktrináció az iskolában
A magyar kormány már a gyermekvédelmi törvény megszavazásával kiváltotta az LMBTQ-lobbi haragját, mivel a szabályozás megtiltja, hogy álcivil szervezetek az iskolai szexuális felvilágosítás során a nemváltoztatást vagy a homoszexualitást népszerűsítsék. Az elején fontos leszögezni, hogy Magyarországon a felnőtt lakosság tagjaira, függetlenül attól, hogy hetero- vagy homoszexuálisok, ugyanazon jogok és kötelezettségek vonatkoznak, ami által törvényes keretek között úgy élik életüket, ahogyan szeretnék. Ennek oka, hogy a magyar törvények a szexuális kisebbségek számára is biztosítják az alkotmányos alapjogok gyakorlását. A probléma ott kezdődik, amikor az LMBTQ-lobbi indoktrinációs tevékenységét kiterjesztik az óvodákban és iskolákban tanuló kiskorúakra, sokszor a szülők tudta nélkül.
Az elmúlt években – különösen az Egyesült Államokban – tapasztalhattuk, hogy a progresszívok érzékenyítő kurzusai egyre inkább gyökeret eresztenek az oktatási-nevelési intézményekben. A haladás dicsőségére az USA-ban már óvodásoknak is tartanak ún. drag queen felolvasóórákat, ahol hiperszexualizált, nőimitátor férfiak népszerűsítik a társadalom többségére jellemző heteroszexuálistól eltérő szexuális irányultságokat (és sok esetben devianciákat is).
Ezen tevékenység veszélyeit hosszan lehetne sorolni, ám a legfelháborítóbb mégis az, hogy több dokumentált esetben bizonyosodott be, hogy a gyermekeket nemváltásra és a „szexualitásuk felfedezésére” bátorító drag queenek elítélt erőszaktevők. Hasonló agymosást kapott az a 11 éves autista kisfiú, Desmond Napoles is, aki az LMBTQ-lobbinak hála csöppent bele az erőteljesen erotikus szubkultúrába, ahol draggyerekként, Desmond Is Amazing néven vállal fellépéseket.
Nagy port kavart a Texas állambeli Austinban 2019 októberében megszavazott tanterv, amely a harmadiktól a nyolcadik osztályig vezette volna be a diákokat a genderidentitás rejtelmeibe, a homo- és transzfóbia elleni küzdelem, valamint a Pride-on való részvétel fontosságába. Az austini kuratóriumi döntést végül felülírta a Texasi Oktatási Tanács, ami természetesen kiváltotta az LMBTQ-lobbi haragját.
Ezt főleg azért sikerült megakadályozni, mert Texas az utolsó konzervatív fellegvárak egyike az USA-ban, ám az ország egyre több iskolájában figyelhető meg az a trend, hogy a szexuális felvilágosítás keretében a gyerekeket „szexualizálják”, és az LMBTQ-indoktrináció bűvkörébe kerülnek. A helyzetet súlyosbítja, hogy ennek hátterében kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkező nyomásgyakorló csoportok állnak, ami a szülőket okkal tölti el aggodalommal.
Cathy Ruse, a Családkutatási Tanács emberi méltóságért felelős igazgatója 2020-ban publikált egy kutatást az LMBTQ-indoktrináció jelenlétéről az amerikai iskolákban, amelyben megállapítja, hogy ezekben a rendkívül komplex és zavaros témákban nyilvánvalóan nem a tanárok, hanem az olyan szervezetek végzik az agymosást, mint a SIECUS, a GLSEN, a Planned Parenthood, a Human Rights Campaign, a „Teaching Tolerance” és az Advocates for Youth. Az igazgató szerint a felsorolt szervezetek kihasználják a szülők jóhiszeműségét, valamint az iskolák alulfinanszírozott helyzetét, és hosszú távú céljuk a család intézményének aláásása.
A Mission: America nevű szervezet készített egy listát azokról az „ünnepekről”, amelyeket az amerikai állami iskolák vettek fel hivatalos naptárjukba 2019–2020-ban: ezek között 15 olyat találtak, amely valamilyen szexuális propagandát tartalmaz, gyakorlatilag lefedve az egész naptári évet. A Pride-hónap szinte banálisnak tűnik az olyan „ünnepek” mellett, mint a „transzgender láthatósági nap”, a „biszexuális tudatosság hete”, az „országos coming out nap” vagy a „nemzetközi névmásnap”.
A szülők jogainak elvitatása
2020 novemberében egy kanadai anya kénytelen volt beperelni azokat az orvosokat, akik nemátalakító műtétet akartak elvégezni a 17 éves lányán, aki fiúként azonosította magát. Az anya szerint a műtét szükségtelen, és gyermekét az LMBTQ-propaganda mellett a média agymosása késztette ennek a visszafordíthatatlan döntésnek a meghozatalára. Elmondása szerint mielőtt a lánya az iskolában hallott volna a nemátalakításról, soha nem kérdőjelezte meg a nemi identitását. A transzjogi aktivisták szerint azonban a serdülőkorú gyerekeknek jogukban áll a nemváltás mellett dönteni, amit egyébként Brit Kolumbia csecsemőkről szóló azon törvényéből vezetnek le, amely szerint „a kiskorúak gyámjuktól függetlenül részesülhetnek egészségügyi ellátásban, ha úgy ítélik meg, hogy rendelkeznek a szükséges ismeretekkel a kockázatokról és előnyökről, valamint ez a gyermek mindenek felett álló érdeke.”
A nyugati világban egyre inkább megfigyelhető a felnőttek tekintélyének szándékos lerombolása, amely jelenséggel Frank Furedi Célkeresztben a határok című könyvében mélyrehatóan foglalkozik. A szociológus professzor érvelése szerint „a felnőtt nem egyszerűen biológiailag érett ember, hanem olyasvalaki, aki rendelkezik azzal az erkölcsi képességgel, hogy felelősséget viseljen a fiatalokért, és tudja, mi velük szemben a kötelessége”. Az egész felnőtt társadalom kötelessége, hogy zavartalanul átsegítse a gyermekeket életük egyik szakaszából a másikba, segítse őket a határok felismerésében, eligazítsa őket, és gondoskodjon a jóllétükről.
A nyugati világ abszurd irányvesztését egyébként az is jól mutatja, hogy az Egyesült Királyságban több mint 240 általános iskolában vezettek be „önsimogató leckéket” mindössze hatéves gyermekek számára, mindezt a nemi felvilágosítás szellemében. A program azt javasolja a tanároknak, hogy világosítsák fel a gyermekeket az önstimulációs tanácsokkal, mivel „sokan szeretik, ha csiklandozzák vagy simogatják magukat privát testrészeken, mert jó érzés tud lenni”.
Emellett 2018-ban Skóciában arra utasították a tanárokat, hogy tegyék lehetővé a gyermekek nemváltoztatását szüleik tájékoztatása nélkül. A kormányzat (!) által megszabott irányelvek a Supporting transgender young people – Guidance for schools in Scotland (A nemváltó fiatalok támogatása – irányelvek a skóciai iskolák számára) című dokumentumban találhatók, amelyben például sarokpontnak számít a hároméves gyermekek támogatása nemi identitásuk felkutatásában és kifejezésre juttatásában. Az irányelvek világosak: a tanárok kifejezetten csak a gyermekek hozzájárulása esetén értesíthetik szüleiket a nemváltásról.
Államilag támogatott gyerekkísérletek
Noha a Reimer ikrek tragikus története bizonyította a nemi identitás biológiailag kódolt voltát, a genderideológia szellemében végrehajtott emberkísérlet rávilágított arra, hogy a gyermekek ellenkező nembe történő kényszerítése egy életre szóló traumát okoz, ami gyakran öngyilkossághoz vezet, ahogyan az David Reimer esetében is történt. Ezt tetézi, hogy napjaink progresszív korszelleme – ahogyan erre egy 2018-as tanulmány is rávilágított – a legalapvetőbb kamaszkori problémákra (szorongás, időszakos depresszió) a nemváltást javasolja megoldásként.
Az is beszédes, hogy az elmúlt években egyre inkább teret hódított a szülői beleegyezést nem igénylő „holland protokoll”, amely szerint a nemi diszfóriában szenvedő kiskorúak 12 éves korukban kapnak pubertásgátlókat, ami a kislányok esetében akár 8 éves koruktól is kezdetét veheti. Kereszthormonokat, vagyis az ellenkező nembe való „áttérést elősegítő” nemi hormonokat pedig 16 éves kortól kaphatnak a kiskorúak. Mindez azért problémás, mert a legtöbb tanulmány szerint a nemi identitászavarban szenvedő gyermekek túlnyomó része kamaszkorára kinövi az identitásával kapcsolatos bizonytalanságot.
Az Egyesült Királyságban már speciális, gyermekek számára fenntartott nemi klinika is létezik, amely ráadásul az Országos Egészségügyi Szolgálat (NHS) égisze alatt működik, Tavistock and Portman NHS Trust néven. Egy a szervezet által készített tanulmányból kiderül, hogy 2011–2014 között 44 nemi diszfóriában szenvedő gyermeknek adtak pubertásblokkolót, majd nemi hormonokat is annak érdekében, hogy az ellenkező nemre való „átállást” elősegítsék. Ezt tovább súlyosbítja, hogy a gyermekek 12 és 15 év közöttiek voltak, akik „saját akaratukból” döntöttek a nemváltás mellett. A szervezetet az sem akadályozta meg, hogy az országban csak 16 év felettiek jogosultak a pubertásblokkolóra.
Az Egyesült Királyságon túl Svédországban is érzékelhető az LMBTQ-propaganda térhódítása, aminek következtében 2008 és 2018 között 1500 százalékkal nőtt meg a nemátalakításra jelentkezők száma. A nagymértékű emelkedés főleg a lánynak született, ám fiúvá válni akaró 13–17 éveseknek köszönhető – derül ki a Svéd Egészségügyi és Jóléti Tanács adataiból.
Egyébként az LMBTQ-lobbi aljasságát az is jól mutatja, hogy a legkiszolgáltatottabb és legbefolyásolhatóbb kiskorúakat célozza meg, akiknél a nemi diszfória mellett más mentális problémákat is diagnosztizáltak: a 13–17 éves lányok 32,4 százalékánál szorongási zavart, 28,9 százalékánál depressziót, 19,4 százalékánál figyelemhiányos hiperaktivitási zavart (ADHD) és 15,2 százalékánál autizmust.
Az sem meglepő, hogy a szociáldemokrata svéd kormány az LMBTQ-lobbi befolyása alá került, amit kellően szemléltet, hogy az RFSL elnevezésű helyi szervezet nyomására 2018-ban olyan törvényt terjesztettek elő, amely 18-ról 15 évre csökkentette volna a nemváltó műtétekre való jelentkezés korhatárát, és eltörölte volna a szülői beleegyezés szükségességét. A brit gyakorlathoz hasonlóan a Stockholmban működő Karolinska Egyetemi Kórház sem vette figyelembe a gyerekek pszichiátriai vagy fejlődési problémáit, és az intézményben 14 éves lányoknak távolították el mindkét mellét műtéti úton. Emellett pubertásblokkolót és nemi hormonokat is adtak a kislányoknak a testükkel kapcsolatos elégedetlenség orvoslására.
A nyugati országok olyannyira rettegnek attól, hogy a „haladók” rájuk sütik a kirekesztés bélyegét, hogy inkább saját gyermekeik megcsonkítását és egész életükre való megnyomorítását is képesek tétlenül nézni, sőt azt államilag finanszírozni.