Megtartották az első magyar LMBTQ-néptáncfoglalkozást
888.hu
2021.11.08. 09:45
Az egyik szervező szerint fontos, hogy bárki kipróbálhassa magát férfi- és női szerepben is, hiszen mindkettőből lehet tanulni.
Szombat délután bő tucatnyi érdeklődő gyűlt össze a Turbina Kulturális Központ kistermében, ahol megtartották az első magyar LMBTQ-néptáncfoglalkozást – írja a Mandiner.
Azon a napon volt az első hazai bemutatóm, amikor először hallottam a homofób törvényről, és kurva szarul éreztem magam”
– emlékezett vissza Farkas Gergő Dávid táncos, koreográfus arra az időszakra, amikor Stockholmból visszaköltözött Magyarországra.
Az ő ötlete volt az LMBTQ-mozgásműhely elindítása. A projektbe bevonta Vavra Júliát, aki koreográfiát tanult Amszterdamban, és Oláh Balázst, aki a Táncművészeti Egyetem néptánc szakán végzett. Mindhárman néhány hónapja költöztek haza, ez volt az első közös eseményük, de biztosan nem az utolsó – olvasható a 444.hu cikkében.
„A magyar néptáncot heteronormatív struktúrák jellemzik”
Farkas Gergő Dávid elmondta: ő úgy érzi,
sokakat eltávolít a magyar hagyományoktól, ha politikai körök megpróbálják kisajátítani közös kultúránk egyes részeit.
„Ha a népművészet ennyire erősen átpolitizálódik, az beindít egy ellenoldalt is. Sokaknak emiatt inkább az európai identitás vált fontossá” – hangsúlyozta.
Vavra Júlia szerint „a magyar néptáncot heteronormatív struktúrák jellemzik”, hiszen a férfi vezet, a nő követi őt, vagy kevésbé domináns szerepbe kerül. A koreográfus azt vallja, hogy mindkét szerepkör izgalmas, „de fontos, hogy bárki kipróbálhassa magát ebben is, abban is, mindkettőből lehet tanulni”.
A „férfi” és „nő” helyett a „vezető” és „vezetett” szavakat használják
A 444 azt írja: az LMBTQ-táncworkshopon a szervezők
nem is használták a női és férfiszerep kifejezést, helyette a vezető és vezetett fogalmak segítségével magyarázták el, kinek mikor mit kell csinálnia.
Vavra szerint arról is fontos közösen gondolkodni, hogy mit tartunk pontosan hagyománynak, és a jelenben milyen formában érdemes ezeket a hagyományokat ápolni.
A csujogatás alapvetően incselkedő, kritikus, gúnyolódó odaszólás, vagy akár bók is lehet. Mi is a magyar fiatalság része vagyunk, miért ne lehetne a mi témáinkról, mi problémáinkról csujogatást írni? A tradíciók tisztelete nemcsak az, hogy betanulom valaki más százéves csujogatását, hanem az is, hogy továbbviszem a szokásokat, és az elődökhöz hasonlóan én is kitalálom a saját csujogatásomat”
– vélekedett a koreográfus.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
