Leginkább idegileg merült ki a mester, nehezen is tudná tagadni, hogy őt is megviselte az olimpiai hajrá. Hál’ istennek az áldozatos munkának meglett az értékes gyümölcse.

„Hála istennek az eredményekre nem panaszkodhatok” – nyilatkozta honlapunknak a Tokióból a napokban hazatért mester. „Ahogy Kristófra, úgy rám is fér némi pihenés, kikapcsolódás. Nagy nyomás volt rajtunk, a járvány átírta a gondosan megtervezett forgatókönyveket, sok, túl sok buktató volt, amelyeket azért sikerrel átvészeltünk.”

Augusztus végén ül le újra világhíressé lett tanítványával beszélni a hogyan továbbról. A kettejük között Tokióig érvényben lévő „együttműködési” megállapodást újratárgyalják, hiszen a mester szerint siker ide vagy oda, korántsem biztos, hogy Milák vele képzeli el a folytatást. Valószínű, persze hogy valószínű, de még nem született meg a végleges döntés.

„Fáradtan, kimerülten nem lehet jól dönteni, a célokat meghatározni, a helyes irányokat kijelölni” – adott magyarázatot a hosszabbítással kapcsolatos bizonytalanságra. „Nem tudom, mi jár most Kristóf fejében, lehet, hogy új alapokra helyezzük a kapcsolatunkat. A siker egy dolog, és az odáig vezető, sok konfliktussal teli út pedig megint más. Kár lenne most elébe menni olyan nagy horderejű döntéseknek, amelyeket még meg sem hoztunk. Sok mindent bele kell helyezni a mérleg serpenyőjébe. Az a legfontosabb, hogy ő is élvezze, használja ki a szabadság minden egyes percét. Nem ismerem a programját, nyilván számtalan helyre hívják, imádja a Balatont, a szép autókat, szóval biztosan nem fog unatkozni. Neki is el kell felejtenie a stresszes időket, a felkészülés idegtépő heteit, hónapjait, s persze át kell majd gondolnia a jövő lépéseit.”

S hogyan pihen az újdonsült olimpiai bajnok úszó mestere? Nos, nem úgy, ahogyan sokan gondolnák. Mint elárulta, imád táborozni, vízitúrázni a barátaival, bográcsban készülő jóféle ételeket főzni.

„A szállodákat egy életre megutáltam, ha csak nem muszáj, oda biztosan nem megyek. Az elmúlt év jó kétharmadát különféle hotelszobákban töltöttem, most be sem tenném oda a lábam. Nem beszélve arról, hogy szinte állandóan úton voltunk, bőröndből ki- és oda becsomagolva éltünk. Vallom, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Csillaghegyen van a házam, a kertemre hónapok óta rá sem néztem, azzal is lesz bőven teendőm. A bringámra sem ülhettem fel már jó régóta, tervbe vettem egy kenus túrát a Bodrogon, szóval az uszoda nélkül sem fogok unatkozni. Az augusztust a medencei világtól távol akarom tölteni, azért, hogy szeptemberben már hiányozzon valamelyest.”