Egy homoszexuális pár ma már számtalan módon vállalhat gyermeket. Ha másságának felismerése élete derekán történt, akár korábbi kapcsolatából is átviheti a gyermekét, de mesterséges megtermékenyítésről, béranyaságról és örökbefogadásról is szó eshet.

A mesterséges megtermékenyítést – orvosi szaknyelven asszisztált humán reprodukciót – a meddőség kezelésére, az utódnemzés elősegítése céljából alkalmazzák. Olyan családtervezésről van szó, amit olyan házaspárok vagy tartós együttélésre berendezkedett különnemű élettársak számára dolgoztak ki, akiknél valamilyen oknál fogva elmaradt a gyermekáldás.

Az asszisztált humán reprodukciónak két fajtája van: a homológ megtermékenyítés és a heterológ megtermékenyítés.

Előbbit akkor alkalmazzák, amikor a házas felek képesek gyermeknemzésre, csak valamilyen okból ez nem jön össze nekik. Ebben az esetben a házas felektől származó ivarsejteket művileg megtermékenyítik, majd a petesejteket beültetik az anyaméhbe.

Utóbbi akkor alkalmazható, ha az egyik fél alkalmatlan a gyermeknemzésre, így külső donortól, spermabankból hoznak beültethető mintát.

Az egészségügyi törvényt megkerülve számos leszbikus nő választotta már a heterológ megtermékenyítés lehetőségét.

A béranyaságot a hazai jogszabályok nem teszik lehetővé, azt viszont semmi nem tiltja, hogy egy meleg pár megegyezzen egy nővel, esetleg egy leszbikus párral arról, hogy egyikük gyermekét valamelyik nő kihordja.

A fent említett két módszer között az a különbség, hogy míg az egyik relatíve szabályosan megy végbe, addig az utóbbi szimplán „biznisz”. S mint olyan, komoly etikai kérdéseket vet fel.

A gyermekáldás egy különnemű pár életében jellemzően szerelmük megpecsételését jelenti. Felteszem, az azonos nemű pároknál is ez lenne a cél. A kérdés az:

Amit a meleg párok követelnek, az egyszerű önzőség, és jelentősen eltér a keresztény-konzervatív szemlélettől.

Saját maguknak akarnak gyermeket, mert kell, és kész, de fogalmuk sincs arról, hogy ha a gyerek felnő, hogyan fogja fogantatása és neveltetése körülményeit megélni.

Kérdés, hogy a gyereknek joga van-e tudni fogantatásának körülményeiről. Joga van-e esetleg ahhoz, hogy tudja, ki az édesapja/édesanyja? Ha nincs, akkor sérülnek a személyiségi jogai. Ha igen, az akár komoly traumákat is okozhat a gyermeknek.

A magyar törvények kimondják, hogy például az asszisztált humán reprodukció során született gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy megismerjék születésük körülményeit, de ez nem jelenti azt, hogy meg is ismerhetik az adományozó donor kilétét.

Egy meleg pár gyermeke kit fog az anyjának tekinteni, miután kiderül az igazság? Mennyire fog megváltozni a viselkedése a meleg szüleivel szemben?

A homoszexuális párok olyan súlyos erkölcsi, jogi és anyagi gondokkal szembesülhetnek, amikkel a gyermek fogantatásakor egyáltalán nem számoltak.

Az örökbefogadással kapcsolatban is lehetne mókolgatni, ha a jogszabályok hagynák. Nem véletlen, hogy a magyar jogi szabályozás nem könnyíti meg a meleg pároknak az örökbefogadást.

A Magyar Kurír oldalán fellelhető cikkben olvasható Mark Regnerus 2012-es kutatása, amely szerint a homoszexuális vagy leszbikus párok által nevelt gyermekek (akik az egyik fél korábbi, heteroszexuális kapcsolatából származó biológiai gyermekei) közt később háromszor annyi a munkanélküli, mint a hagyományos családokban nevelkedettek között, és csaknem

Azon fiatal felnőtteknek, akiket olyan nő nevelt, akinek volt leszbikus kapcsolata, a 28 százaléka munkanélküli, szemben a hagyományos családban nevelkedettek 8 százalékával.

Az első kategóriába tartozók 40 százaléka csalta meg házastársát vagy élettársát, míg a második csoportba tartozóknak csak a 13 százaléka. Az első csoportból 19 százalék vett részt pszichoterápiás kezelésen depresszió, aggályoskodás vagy épp kapcsolati sikertelenség miatt, míg a második csoportból csak 8 százalék.

Látható tehát, hogy a szivárványcsaládokkal kapcsolatban számos etikai, jogi és pszichológiai probléma merül fel. Az LMBTQ+-társadalom ezzel szemben csak a saját érdekeit nézi.

Sajátos magatartás az énközpontúság. Ha adódik egy probléma vagy egy lehetőség, nem az az első gondolat, hogy mi a jó nekünk, hanem az, hogy mi a jó nekem. Az LMBTQ+-társadalom a saját érdekeit helyezi előtérbe, nem gondolkodik egy tágabban értelmezett jóban, közös érdekben.

Nemcsak ők élnek ebben az országban!

Egy olyan szemléletet akarnak erőszakosan lenyomni a magyar emberek torkán, amit határozottan nem gondoltak át.