Napok óta elképesztő jelenetek helyszíne a brüsszeli Sainte-Catherine tértől mindössze pár méterre lévő Keresztelő Szent János-templom. A XVII. században épült katolikus templomot közel százötven, illegálisan Belgiumban tartózkodó bevándorló foglalta el, akik közvetlenül a belga szövetségi kormánnyal szeretnének tárgyalni Európában maradásuk érdekében.

A Magyar Nemzet munkatársai a helyszínen járva szóra bírták a jelenleg elkordonozott templomot őrző egyik biztonsági őrt, aki kérdésükre elmondta: a migránsoknak eszük ágában sincs távozni, Isten házában vannak, tehát abban a hitben lakták be a templomot, hogy a rendőrség által is érinthetetlenek.

– mondta az őr, akit azért küldtek az egykori beginatemplomhoz, mert a francia mellett arabul és angolul is kiválóan beszél.

Elmesélte, hogy az elmúlt napokban összecsapások színhelye lett az imahely előtti tér: időről időre megjelennek más migránscsoportok, amelyek szintén helyet követelnek maguknak a „védett”, ám megtelt épületben. Mint fogalmazott, előre tudják azt is, hogy péntek este valószínűleg újabb roham várható, tehát akkor több egyenruhás őrzi majd a szent helyet. Amikor a helyszínen voltak, akkor is folyamatosan rendőrautók köröztek a környéken.

Foto: Judi Tamara (Magyar Nemzet)

Felhívták a figyelmüket, hogy már a templomba való bejutás sem egyszerű feladat az „idegeneknek”, ugyanis

Éppen ezért a biztonsági őrök kifaggatják a látogatókat, hogy milyen okból érkeztek a templomhoz. Azonban a ruhát, élelmiszert adományozó helyiek azonnal bebocsátást nyerhetnek, valamint azok is, akik elmondásuk szerint magára a barokk épületre kíváncsiak.

Foto: Judi Tamara (Magyar Nemzet)

Annak érdekében, hogy a Magyar Nemzet sajtómunkatársai bemehessenek, és körülnézhessenek a templomban, az őrnek a migránscsoport vezérétől kellett arab nyelven engedélyt kérni. A férfi szűkszavúan igennel felelt, de több kérdésükre nem volt hajlandó válaszolni, ugyanis éppen egészségügyi maszkokat osztott szét az egybegyűltek között.

Bent nagyrészt férfiak voltak, az asszonyoknak, gyermekeknek és csecsemőknek egy „gyermeksarkot” rendeztek be, azon a pár négyzetméteren tartózkodtak. A földön hálózsákok és matracok hevertek, szinte lehetetlen volt nem rálépni valakinek a fekhelyére. Mások sátrakat húztak fel a templomban, a legtöbben „szomszédoltak”, vagy a matracokon heverve a telefonjukat nyomkodták.

Az épületben egyébként átmeneti kiállítás működik, amely a rabszolgaság történetét mutatja be, a migránsok az erről szóló információs táblák előtt aludtak, de akadtak olyanok is, akik érdeklődve nézegették a transzparenseket. A fotó- és videókészítést ugyanakkor valóban nem díjazzák, pár felvétel elkészítése után a sajtósoknak is zúgolódás közepette kellett elrakniuk a telefont.

A biztonsági őr elmesélte a lapnak, hogy a bevándorlók nem véletlenül választották a Keresztelő Szent János-templomot: az ottani pap előszeretettel kel a védelmükre, ráadásul híre is ment a menedéknek.

A leghíresebb eset 1998-ban, egy nigériai bevándorló rendőri fogdában bekövetkezett halála után történt. A fiatal nőt egy dührohama során fojtották meg a rendőrök, majd migránsok egy csoportja tiltakozásképpen, a jogvédelem mellett tüntetve közel négy hónapon át lakott a templomban. Semira Adamu halála nyomán az akkori belga szövetségi belügyminiszter lemondásra kényszerült.